Isten előtt

Holnap iktatják a boldogok sorába Habsburg Károlyt

Apám boldoggá avatása alkalmából az utóbbi időben sokat írtak az életéről, de arról talán kevesebb szó esett, milyen kiemelkedő békeharcos volt. Igen, mert a béke útja lett volna az egyetlen, amelyik megmenthette volna az országot. Sajnos a nagyhatalmak éppen ezt nem akarták. Nem értették meg, hogy szerencsétlen nemzeteknek békére van szükségük, ehelyett szándékosan tönkrették őket, a háborúban pedig az ellenséget látták bennük.
Apám békeakarata nem csak az egyéni tapasztalatra volt visszavezethető. Ő volt az első világháború egyetlen államfője, aki rendszeresen a frontra látogatott, tehát ismerte, látta, mennyit szenvednek a katonái. Békeóhaja abból táplálkozott, hogy megmentse nemzetét, s megmentse a többi nemzeteket is. Mint vallásos ember, akinek a fejére helyezték a Szent Koronát, s aki letette az esküt, tudta azt, hogy minden uralkodónak első kötelessége, hogy megvédje nemzetének érdekeit. Jómagam tapasztalatból tudom, hogy mit jelentett számára a Szent Korona, s mit jelentett az, hogy Szent István utóda lehet. Nagy feladatok álltak előtte, és maradéktalanul meg is akarta oldani azokat. Ez a szándék vezérelte egész életében.
Nemzetünk büszke lehet arra, hogy első koronás királya Szent István volt, az államalapító, és hogy apám, aki az uralkodók sorát zárta, azért áldozta életét, mert úgy érezte, hogy mint koronás királynak egyetlen hatalmas feladata van, és azt Isten előtt keresztül kellene vinnie.
Így tehát reméljük, hogy apám boldoggá avatása nemcsak a magyar nemzet érdekeit szolgálja, hanem azt is, hogy az ő példája maradjon minden politikus számára nemzetünk tőkéje és jövője.