Kirekesztő a kormány médiapolitikája

Keserűen, de egyáltalán nem csodálkozva olvasom lapjukban, hogy a Gyurcsány-kormány, másolva a Medgyessy-kabinet ez irányú módszereit, a Magyar Nemzet kommunikációs bojkottjára, az ellenzéki sajtó szervezett diszkriminációjára hívta fel hivatalait (A hírzárlat tagadása és a gyakorlat, Magyar Nemzet, október 16.). A pártállami szisztéma felélesztésében új elem, hogy a tiltólista ezúttal bővült a Hír TV és a Heti Válasz című sajtóorgánumokkal. A szocialista–liberális koalíció tehát ismét megszegi alapvető tájékoztatási kötelezettségét s közvetve ezzel az alkotmányt is.
Szögezzük le rögtön: ilyet következmények nélkül egyetlen demokratikus kormány sem engedhetne meg magának. Demokratikus kormányok éppen hogy keresik a lehetőségét annak, hogy miként nyerhetik meg az ellenzéki sajtó rokonszenvét (is) maguknak. Demokratikus kormányok nem is működhetnek a sajtó folyamatos, erőteljes kontrollja nélkül. Különben nem lennének demokratikusak. Egy erőszakos, antidemokratikus, legitimhiányos kormány annál inkább megteheti ezt itt, Európa hátsó udvarán. A hatalomnak nem tetsző véleményeket, újságokat és tévétársaságokat utoljára diktatúrákban volt szokás izomból elhallgattatni, munkájukat adminisztratív eszközökkel (nyomdaszerződés felmondásával, hirdetők kiparancsolásával, egyéb fenyegetésekkel) lehetetlenné tenni csupán azért, mert mertek másként írni, és mertek másként gondolkodni. Eddig. Mert ez a szégyen most megesett egy uniós tagállamban is. Igencsak kisstílű, pitiáner csapat lehet ez a Gyurcsány-kormány.
Fél az ellenzéki sajtótól, fél attól, ami minden civilizált, szabad országban a sajtó lehetősége és kötelessége is egyben: a hatalom folyamatos ellenőrzésétől. Fél attól, hogy elvakult szolgalelkűség helyett valódi kérdéseket kap(na). Ellenben a „Népszabadságot maximálisan ki kell szolgálni”. És ki kell szolgálni azokat a szerkesztőségeket, amelyek Gyurcsány úr lábához dörgölődzve dorombolnak: az egyirányú kormánykommunikáció úgynevezett kedvezményezettjeit. Azt a túlsúlyos MSZP–SZDSZ-szervilis sajtót, amely mint kiderült, nevetséges indokokkal, álpályázatok útján jutott sokmilliós adófizetői közpénzekhez is. S ki kell szolgálni azokat a baloldali–szélsőbaloldali napi-, heti- és párthavilapokat, tévéket, rádiókat és folyóiratokat is, amelyek eddig is saját akaratukból mosogatták ragyogóan tisztára a Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-kormányok bűzlő szennyeseit.
Ebben a helyzetben hol késik Haraszti Miklós, az EBESZ sajtószabadságért felelős biztosának kormányt elítélő szózata? A Riporterek Határok Nélkül, az amerikai Freedom House és a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet jobboldali kormányok alatt kitűnően bevált és megszokott nyomásgyakorló tiltakozása?
Egyre lennék nagyon kíváncsi: 2006 után is ennyire csendben lesznek e szervezetek?
Vincze S. Tamás
Budapest