Meglepetés

Miklós nevű ismerősöm mesélte el ezt a történetet, amely a közelmúltban esett meg vele. Miklós középkorú férfi, csinos szőke felesége van, mérnök az egyik nagy ipari cégünk alkalmazásában. A Belvárosban laknak, gyermekük nincs, egy kiránduláson ismerkedtek össze.
Miklóst a minap baleset érte, a nagy forgalomban gépkocsija összeütközött egy másik autóval. Komolyabb sérülés nem történt, csak húzódást állapított meg nála az orvosi vizsgálat. Pihenést javasolt a háziorvosa, aminek ő örült is. Egy hónap tétlenség! Sok-sok könyv, televízió, rejtvényfejtés, ücsörgés az erkélyen, ahová kibiceg majd olykor.
Zsuzsika, a felesége gondosan ápolta, a kedvében járt, minden reggel megkérdezte, mi a kívánsága, mit szeretne enni, hozott neki süteményeket is a közeli cukrászdából. Néha tortát, néha palacsintát, olykor-olykor lángost is a vásárcsarnokból. És azok az édes szundítások ebéd után! Nincs ennél remekebb dolog, nagyobb élvezet.
A felesége naponta többször is bepólyázta a lábát az orvos utasítása szerint. Ettől kissé megenyhült. Különben sem voltak elviselhetetlen fájdalmai. Ahogy ő mondta: elnyűglődött magával. Még jól is jött, szüksége van olykor az embernek egy kis kikapcsolódásra, felelőtlen henyélésre. Amit különben is meg lehet szokni. Az egyhangú életrenden is változtatni kell néha.
„Jaj, istenem, mindjárt tizenegy óra, leszaladok ide a cukiba, hozok neked valami édességet ebéd utánra!” – jelentette be délelőttönként Zsuzsika, a felesége. És már szaladt is, előtte egy kis rúzs, frizuraigazítás. „Rögtön itt vagyok, sietek, hogy még idejében hazaérjek. Délutánra már forróságot ígér a meteorológia!” – kiáltott vissza az ajtóból, és Miklós máris egyedül maradt. Azon tűnődve, hogy neki milyen rendes felesége van. Lám, nem feledkezik meg róla. Képes mindennap elmenni a cukiba vagy a sarokra a vegyesboltba. És időre, pontosan visszatér, hogy feltálalja neki az ebédet. Szép az élet!
Egy reggel arra ébredt Miklós, hogy már nem érzi lábában a húzódást. De úgy döntött, hogy erről egyelőre nem szól. Még egy-két napot rátesz a kényszerpihenésre, nincs kellemesebb az életben a lustálkodásnál. Aztán majd úgyis meghajszolja az élet ismét, berreg reggel az ébresztőóra, sietnie kell a borotválkozással, a reggelit csak állva eszi meg, majd kapkodva elindul. Ilyenkor mindig zsúfoltak a buszok, villamosok.
A felesége a minap tizenegykor szaladt le, azt mondta, friss barackot látott a zöldségesnél. Miklós ekkor kipróbálta a bot nélküli járást, egészen jól ment. Még egy kis tréning, s észre se lehet venni, hogy beteg volt. De amikor meghallotta felesége lépteit közeledni, gyorsan visszaroskadt a fotelba. A barack, amelyet Zsuzsika hozott, valóban finom volt.
Másnap a felesége már tíz óra előtt készülődni kezdett. A legszebb ruháját vette fel, s percekig állt a tükör előtt. Kihúzta festékkel a szemöldökét is.
„Leszaladok, Miklóskám, ide a sarokra, mit hozzak neked? Nem ennél lekváros buktit? Vagy hozzak inkább fagylaltot és elszopogatod?” Miklósnak nem volt különös kívánsága, azon törte a fejét, hogyan okozzon minél nagyobb meglepetést a feleségének. Amikor egyedül maradt, kitervezte, hogy lemegy a sarokig, ott elrejtőzik a kapu alatt, majd amikor Zsuzsika feltűnik a kis szatyorral a karján, hirtelen elébe toppan. Remek ötlet!
Felszabadultnak érezte magát az utcán. Ismerőssel is találkozott, a szomszéd utcában lakó Margit nénivel. Hangos kezit csókolommal köszöntötte.
Ácsorgott egy ideig a forgalmat figyelve, aztán elérkezett végre a nagy pillanat. Feltűnt a felesége. A sarki presszóból lépett ki. De nem egyedül, egy férfi kísérte. Miklós megtántorodott. Hát ezért ment le mindennap az üzletbe? Találkája volt. Most rajtakapta. Mit tegyen?
Egy ház kapuja alá húzódott, s amikor Zsuzsa az udvarlója karjába kapaszkodva odaért, hirtelen eléjük toppant. Döbbent csend. Aztán Zsuzsa összecsapta a tenyerét: „Te már tudsz járni? Ezt a meglepetést! Nem hittem, hogy így félrevezetsz! Szégyellheted magad…”
Hozzá kell tennem ehhez a történethez azt is, amit elbeszélője mondott: Miklós és Zsuzsa továbbra is boldog házasságban él egymással. Nem a világ manapság egy kis „meglepetés”…