Híres magyarok a Holdon

A közelmúlt eseménye volt, amikor Csermely Péter professzort, a stresszfehérjék tudósát, a kutató diákok mozgalmának megteremtőjét Descartes-díjjal tüntették ki a prágai Hradzsinban európai mércével is magasra értékelt tudományos kommunikátori tevékenységéért, néhány héttel azt követően, hogy a Magyar Tudományos Akadémia épületében átvette a Tudományos Újságírók Klubjának Az év ismeretterjesztő tudósa elismerését. Ez utóbbi díjjal hagyományosan együtt jár egy – bár szabad szemmel nem, csak távcsővel látható – csillag elnevezése a nemzetközi csillagkatalógusban. Számos magyar vonatkozású nevet viselnek holdkráterek, kisbolygók és a naprendszer néhány bolygója is. Magyar művészekről, írókról – Bartók Béláról, Liszt Ferencről és Jókai Mórról – elnevezett krátereket találunk a Merkúron, a Vénuszon pedig például Jászai Mari nevét őrzi egy.
A Hold alakzatainak elsőként Galileo Galilei adott nevet, hiszen ő volt az első ember, akinek távcsöve előtt feltűnt égi kísérőnk csodálatos, változatos világa. Később egyre több részlet megpillantására képes távcsövek épültek, mígnem az űrkorszak eljötte közvetlen közeli szemlélődést tett lehetővé. Alpok, Appenninek, Kárpátok nemcsak a Földön, hanem a Holdon is léteznek.
Holdunk is őrzi anyabolygója nagyjainak nevét, mint Kopernikuszét, aki csak halálos ágyán láthatta nyomtatásban De revolutionibus… című, világképet formáló alkotását, vagy Mendelét, aki szerzetesi türelemmel termesztette borsóit a kolostorkertben, s jutott legelőször közelebb az öröklődés törvényeihez, Leonardo da Vinciét, akinek féktelen kíváncsisága és fantáziája századokkal járt kora előtt, s aki a madarak után akart eredni, vagy Jules Verne-ét, aki először álmodta meg a holdutazást… A névsort persze sokáig folytathatnánk, s mi, magyarok sem szégyenkezhetünk, több mint tucatnyi neves kutatónk, tudósunk nevét viseli egy-egy kráter a Holdon.
Riccoli 1651-es térképén találkozhatunk Regiomontanus (1436–1471) nevével. Ő ugyan német matematikus és csillagász volt, de 1467–1471 között Magyarországon élt Mátyás király udvari csillagászaként. Korábban jelentős üstökös- és napmegfigyeléseket végzett. Tőle származik az első nyomtatott kalendáriumunk is, amely 1473-ban jelent meg. Schröter nevezett el 1784-ben krátert Hell Miksáról (1720–1792), a világhírű jezsuita rendi csillagászról, akinek a tervei szerint épült a budai, az egri, a nagyszombati és a kolozsvári csillagda. VII. Keresztély dán király megbízásából Sajnovits Jánossal a norvégiai Vardőbe utazott, hogy megfigyelje a Vénusz bolygó napkorong előtti átvonulását 1769. július 3-án.
Ugyancsak Schrötertől származik a Segner-kráter elnevezés is, Segner János András (1704–1777) pozsonyi születésű matematikusnak állítva emléket, aki egyben fizikus és orvos is volt. A 300 éve született Segner sokoldalú munkásságából legnevezetesebbek a hidrodinamika terén elért kiemelkedő eredményei. Az úgynevezett Segner-kerék nem más, mint a vízturbina őse. A berendezést, bár már Bernoulli is ismerte, Segner alkalmazta először 1750-ben. Az ő nevéhez fűződik az egyetemi csillagvizsgáló intézet létrehozása, ahol maga is végzett észleléseket. A Hold túlsó oldalának megismerése a múlt század derekán, 1959 októberében kezdődött, amikor a szovjet Luna–3 holdszonda először készített felvételeket az égitest kötött keringése miatt a Földről sosem látható oldaláról. A feltérképezésben holdszondák, űrhajók sora vett részt a Lunar Orbiterektől az Apollókig.
Az újonnan megismert alakzatokat, krátereket már a Nemzetközi Csillagászati Unió nevezte el. Így kerültek újabb magyar vonatkozású nevek a Hold kráterekkel sűrűn borított túlsó oldalának térképére. Így Bolyai Jánosé (1802–1860), aki a „semmiből egy ujj más világot” teremtett, elsőként kidolgozva egy konzekvens, nem euklideszi geometriát. A Bolyai-féle „abszolút” és a vele egy időben született Lobacsevszkij-féle „hiperbolikus” geometria volt a kiindulópontja azoknak az utóbbi évszázadban folytatott vizsgálatoknak, amelyek a tér mind általánosabb leírásához és ezen át a modern fizika számos eredményéhez vezettek. Bolyairól Kulin György egy általa felfedezett kisbolygót is elnevezett.
Kráter őrzi a Hold túlsó oldalán Eötvös Loránd (1848–1919) emlékét is, aki a gravitáció természetének kísérleti vizsgálatával kapcsolatos eredményeivel vívta ki a világhírnevet. A nehézségi gyorsulás változásainak mérésére szerkesztett, igen nagy pontosságú torziós ingája segítségével a korábbinál nagyságrendekkel pontosabban bizonyította a tehetetlen és súlyos tömeg anyagi minőségtől független azonosságát. Ez a megállapítás az általános relativitáselmélet kísérleti kiindulópontja.
Fényi Gyula (1845–1927) jezsuita rendi tanár és csillagász volt. Főként a naplégkör fizikájával foglalkozott. Izsák Imre (1929–1965) az 1956 előtti években a szabadság-hegyi Konkoly obszervatórium munkatársa volt, később Svájcban és az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. Elsőként mutatta ki a műholdak pályaelem-változásai alapján a Föld egyenlítői lapultságát. Kulin György róla is kisbolygót nevezett el. Kármán Tódor (1881–1963) magyar származású fizikus volt, aki Németországban, majd az Egyesült Államokban dolgozott. Az elméleti aerodinamika, hidrodinamika, asztronautika, szilárdságtan kiváló művelőjeként vált ismertté. Kiemelkedők a hangsebesség feletti repüléshez kapcsolódó kutatásai. A negyvenes években számos rakétatípus fejlesztését irányította. Ő szervezte meg a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát, amelynek első elnöke is lett. Emlékére nemcsak a Holdon, hanem a Marson is krátert neveztek el.
Neumann János (1903–1957) a XX. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa volt, munkásságának nagy hatása van korunk matematikájára és elméleti fizikájára. Szilárd Leó (1898–1964) nevét is kráter örökíti meg a Holdon, aki főként az uránhasadás témakörével foglalkozott, s részt vett az első atomreaktor megalkotásában. De folytathatnánk a sort Békésy György Nobel-díjas biofizikussal, Petzval József műegyetemi tanárral, a fénytan úttörő kutatójával, Weinek László és Zách János csillagászokkal, Zsigmond Richárd magyar származású kémikussal, Hédervári Péterrel, a Hold kutatójával.
A Hold térképe már betelt, sőt néhány bolygóé is, de a Naprendszer égitesteinek sok tája még megismerésre, elnevezésre vár…