Megnyíló pozsonyi akták

Tévesen tájékoztat sok esetben a sajtó, amikor arról ír, hogy Szlovákiában nyilvánosságra került a kelet-szlovákiai ügynöklista, figyelmeztet Michal Dzurjanin, a Nemzet Emlékezete Intézet igazgatójának tanácsadója és az intézet szóvivője, Mint hozzáteszi, rövidesen – február közepéig a közép-, majd májusig a nyugat-szlovákiai – a teljes névsor ismert lesz. „Intézetünk feladata a totalitarista rendszerek időszakának a vizsgálata, annak kiderítése, mi vezetett a rendszer kialakulásához, hogyan működött, milyen eszközökkel tartotta sakkban a társadalmat. Ennek megfelelően mi az egykori titkosszolgálati dossziék vagy akták listáját tesszük közzé, amelyek ugyan az ügynököket is tartalmazzák, de a dokumentumokban megtalálhatók a megbízók, tehát a paracsnokok nevei is, valamint a megfigyelteké, az üldözötteké is. Az általunk közzétett lista alapján aztán minden érintett kérheti, hogy a törvényes keretek között tegyük számukra lehetővé a róluk vezetett akták megtekintését, igazából abból derül ki, ki volt a megfigyelt s ki az ügynök” – magyarázza a szóvivő.
Gyakorlatilag tehát összeállítható az ügynöklista is, de ahhoz hosszas kutatómunkára lesz még szükség a szóvivő szerint. A kirobbant politikai botrányokra azért derülhetett fény, mert az intézet működését szabályozó törvény értelmében nemcsak az érintett személy juthat az aktához, hanem „bizonyos eseménysor vagy konkrét ügy kapcsán mások is betekintést nyerhetnek egy-egy dokumentumba, az újságírók így találtak több politikusra, közéleti szereplőre”.
Ügynöktörvény azonban nincs Szlovákiában, tehát más a helyzet, mint az egykori Csehszlovákiában, illetve a mai Csehországban van, ahol részben korlátozzák a volt állambiztonsági tisztek és ügynökeik közéleti szerepvállalásának a lehetőségét, de azt is, hogyan, milyen módon védekezhet, tisztíthatja meg a nevét a jogtalanul megvádolt polgár. Dzurjanin ebben lát is némi problémát.
Magyarországi személyekről is születtek jelentések a szlovákiai ügynökök jóvoltából, erősítette meg az elnöki tanácsadó. „Az egykori csehszlovák titkosszolgálat eddigi ismereteink szerint – és feltételezzük, hogy ez más országban is így volt – általában a közhangulatot figyelte, a társadalmi mozgásokra volt kíváncsi, és mindazokra, akik bármilyen formában hozzájárulnak a közgondolkodás alakulásához. Ez utóbbi szempontból nem volt államhatár.”
Időközben a szlovák parlamentben az ellenzéki képviselők egy csoportja azt kezdeményezte, hogy szülessen törvény, amely korlátozná a volt ügynökök nevének a nyilvánosságra hozatalát, illetve szabályozná, hogy az érintettek milyen módon védekezhetnek, s a bíróságokon éppen a Nemzet Emlékezete Intézetén keresztül tisztíthatnák meg a nevüket, ám a parlament a javaslatot elvetette.