Négyszáz éves tanácsok

Lapszéljegyzetek

Napjaink legnépszerűbb kiadványai valószínűleg a „csináld magad!”-könyvek. Elsősorban nem is a „hogyan készítsünk konyhabútort?” típusúak, hanem inkább „a boldog öregkor”- vagy „a sikeres üzletember titka”-félék. De a „hogyan legyünk egészségesek és boldogok?” kérdésköre nemcsak manapság foglalkoztatja az olvasóközönséget: időtlen idők óta igyekeznek válaszolni tudományos és népszerű munkák e kérdésre, s megosztani a balgatag emberiséggel a nagy titok receptjét.
Négy–ötszáz évvel ezelőtt főként az egészség megszerzése okozott nagy nehézséget, a boldogság, különösen az örök boldogság eléréséhez vezető úttal kapcsolatban kevesebb kétség merült fel.
A reneszánsz ember természettudományok iránti fokozott érdeklődése – és a nyomtatott könyvek árának csökkenése – magával hozta a népszerű egészségmegőrző művek egyre nagyobb számú megjelenését is. Ennek ellenére az ilyenfajta kiadványból sokkal kevesebb látott napvilágot, mint például teológiai munkából, ezért manapság ritkábbak és a régi könyvek piacán általában drágábbak is. Szakkönyvtárakban persze előfordulnak, általában a sokoldalúan gyarapított régi könyvgyűjteményekben is találkozhatunk velük.
Ilyen a gyöngyösi ferences rendház könyvtára, amelyben a régi könyvek között számos orvosi munkát is őriznek. Ennek oka, hogy a barátok valószínűleg már a XVI. századtól kezdve gyakran foglalkoztak gyógyítással, sőt rövid ideig még patikát is berendeztek a rendház falai között. A patika intézményes működésére 1764-től van írott adat: ekkor ugyanis kiöregedett a kisváros közmegbecsülésnek örvendő kirurgusa, Keszler Ferenc, Almássy Pál gróf pedig felkérte a barátokat, hogy vegyék át a korábbi kirurgus szerepét, pótolják a városban keletkezett hiányt. Így lett Somodi Jácint laikus testvér patikus. Nem jelentett gondot számára az új feladat, hiszen mielőtt a rendbe lépett volna, ő is kirurgusként működött, csupán a feltételeket kellett megteremteni, hogy a kolostorban a szerzetesi élet megzavarása nélkül működhessen a gyógyszertár. Miután erre Kernoffer György tartományfőnök engedélyt adott, a rendház földszintjén, a sekrestyétől számított hatodik cellában rendezték be a patikát, és mellé költözött Somodi Jácint is. A két szoba közé ajtót vágtak. A cella ajtaja elé cégérül kitömött szarvasfej került, és a szerzetes „huszonnégy órás ügyeletet” tartott, a rászorulók bármikor fölcsengethették, hogy valamilyen nyavalyájukra gyógyírt kapjanak.
A patikaszerek mellett kis kézikönyvtár is szolgálta a gyógyítást, a rendház könyvkötői a gyógyszerésznek szánt orvosi könyvek gerincére gondosan rányomták a „Pro Apoth.” rövidítést. Csaknem valamennyi könyvben értékes bejegyzések is találhatók, annak jeleként, hogy a barátok szorgalmasan forgatták a szakirodalmat. Arra vonatkozóan sajnos nincs adat, hogy az egyik kicsi, borító nélküli, igen megviselt kolligátum is a patika gyűjteményébe tartozott volna, hiszen az évszázadok folyamán nemcsak a könyv táblái vesztek el, hanem az első és utolsó ívek is, így azok a bejegyzések is, amelyek a tulajdonlásra vonatkozhattak. Ennek ellenére jó okunk lehet feltételezni, hogy a három könyvet tartalmazó kolligátum szintén a patika könyvtárához tartozhatott. Johannes Katzchius De gubernanda sanitatis című, 1577-ben megjelent munkáját, Eobanus De tuenda bona valetudine című művének 1556-os kiadását, valamint a Conservandae sanitatis 1559-es példányát kötötték egybe valamikor.
A legtöbb bejegyzés Eobanus Hessus egészségmegőrző verses bölcsességei mellett található. A rövid margináliák több kéztől származnak, a legrégebbi XVII. századi lehet, a legfiatalabb talán már a XIX. században került a lapszélre. A könyv szerzője, Helius Eobanus Hessus (1488–1540), eredeti nevén Koch igazi sikereit inkább költőként érte el, Luther egyenesen „rex poetarum”-nak, a költők királyának nevezte – mely titulus mai szemmel nézve kis túlzásnak tűnik. Ugyanakkor Hessus mint sokoldalú humanista orvosként is tevékenykedett. E munkájában – amelynek 1556-os, a frankfurti Christian Egenolff nyomdájából kikerült kiadását, annak is csonka példányát őrzi a gyöngyösi könyvtár – a nagy múltú salernói orvosi iskola Regimen sanitatisát, az egészséges életmódra vonatkozó javaslatait fogalmazta újra a Luther tevékenységét lelkesen üdvözlő humanista.
A magyar nyelvű bejegyzések többnyire a nyomtatott munka egy-egy latin kifejezését magyarázzák. A XXXIX. fejezet – amely a körtéről szól – ábrája mellett például ez áll: „Chortueil”, vagyis körtvély. A cseresznyéről szóló mellett: „Chörösnie”, a De prunis, vagyis a szilváról írt fejezet mellett: „Sylua”, a baracknál: „Borozk”. A füge „fyge”, a naspolya „nyaspolya”, a répa „repa”, a káposzta „chapoßta”, a zsálya „salja” (ez utóbbi bejegyzést jóval később valaki további magyarázatra szorulónak érezte, és odaírta: „zállya”). De szerepel még „vörös hagma”, „chollán”, vagyis csalán, „fyz fa”, vagyis fűzfa, „porhagma”, bors és sok egyéb.
E növényneveket, patikaszer-elnevezéseket általában sokkal korábbi forrásokból is ismerjük már. A bejegyzések érdekessége nem az előfordulás régiségében rejlik és természetesen nem a négyszáz esztendeje népszerűsített egészségügyi tanácsok hasznosságában, hanem abban, hogy adatokat közvetítenek a XVII. század első felére vonatkozóan. Hiszen a fordításokból megtudjuk, mit ismerhettek, milyen gyógymódokkal élhettek – a bejegyzések írásképe alapján történő datálás szerint – a török hódoltság korának idején a gyöngyösi kolostor lakói.