Nincs mozgásterük a fuvarozóknak

Nem véletlenül féltek hazánk európai uniós csatlakozásától a magyar fuvarozók. Tavaly május elsején az addigi zárt piac egy lépcsőben vált teljesen nyitottá, s az erős versenyt a kedvezőtlen hazai vállalkozási környezet mellett már nem bírják el a kis cégek.

Lapzártánkkor még nem lehetett tudni, utcára vonulnak-e a fuvarozók, s ha igen, mikor. A Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestülete (NiT Hungary) ma tartja évi rendes közgyűlését, ahol információink szerint ez a kérdés is szóba kerülhet. Dittel Gábor, a szervezet főtitkára lapunknak azt mondta, arról mindenképpen beszámolnak majd a tagságnak, hogy miként állnak a versenyképesség javítását célzó megbeszélések a kormánnyal. A helyzetet nehezíti, hogy tegnap délután az érintettek még mindig nem ismerték a gazdasági tárca elképzeléseinek részleteit, noha a NiT és vele két másik szervezet korábban már kijelentette: ha május 17-ig nem sikerül értékelhető eredményeket elérni, akár közúti demonstrációra is készek.
Az ágazatot képviselő szervezetek mintegy két hónapja tárgyalnak már a kormánnyal, s bár az egyeztetések kapcsán a legtöbb hír a gázolaj jövedéki adójának esetleges csökkentésével volt kapcsolatos, az ágazat szempontjából ezen túlmenően elengedhetetlen egy komplex, versenyképességet javító stratégia kialakítása is. Nagy kérdés azonban, hogyan lehet versenyhelyzetbe hozni a fuvarozótársadalom egészét, az ágazat cégei ugyanis tőke híján nagyon sérülékenyek.
A magyar fuvarpiac a rendszerváltással szabadult ki az állami felügyelet alól, de egészen Magyarország uniós csatlakozásáig mesterségesen védett és zárt rendszer maradt. Tavaly május elsejéig a kormány 4800 darabban limitálta a húsz tonnánál nagyobb össztömegű szállítmányoknak adható nemzetközi fuvarengedélyek számát, s szigorú feltételeket támasztott azokkal szemben, akik be akartak kerülni a létszámkönyvbe. Külföldre például csak az a cég szállíthatott, amelyik előtte két éven keresztül belföldön már bizonyított. A szigorú szabályozásnak és a kvótarendszernek egyik pillanatról a másikra szakadt vége az uniós csatlakozáskor, így azóta gyakorlatilag korlátozás nélkül szállíthat Magyarországról külföldre bárki árut, ha a szakmai és a pénzügyi szabályoknak egyébként megfelel. (A fuvarozónak a megfelelő képesítés felmutatása mellett igazolnia kell azt is, hogy nem tartozik az adó- és a vámhivatalnak, van számlája és biztosítása.) Tavaly májustól tömegesen jelentkeztek új vállalkozások, ami túlkínálatot és fokozott árversenyt eredményezett, ráadásul mivel ezzel egy időben megnyílt a piac a külföldi vállalkozások előtt is, megjelentek az olcsóbb üzemanyag, az olcsóbb munkaerő és nem utolsó sorban a kisebb adóterhek miatt a hazainál versenyképesebb román, lengyel, ukrán és szlovák szereplők. A NiT Hungarytól kapott részletes adatok szerint ma az a helyzet, hogy a magyarországi kiszállítások hatvan százalékát külföldi cégek bonyolítják, a magyar vállalkozások pedig olyan éles versenyben osztoznak a maradékon, hogy esetenként veszteséges fuvarokat is kénytelenek elvállalni.
A szakma képviselői már az uniós csatlakozás előtt is számítottak a nehézségekre, ám abban bíztak, hogy a liberalizációval párhuzamosan megnő majd a szállítandó áru mennyisége is. A NiT Hungary számai azt mutatják, hogy ez a várakozás nem teljesült, a szállítmányok tortája ugyanis egyáltalán nem lett nagyobb, a nemzetközi fuvarozásban részt vevő cégek száma ugyanakkor megduplázódott. A szervezet statisztikája szerint a piacon mintegy harmincezer hazai vállalkozás működik, de ezek tőkeerejéről mindent elárul, hogy az egy cégre eső járművek száma mindössze 2,4, míg 2004. május elseje előtt még 3,8 volt ugyanez a mutató. Kis- és mikrovállalkozások próbálnak tehát érvényesülni a piacon, képtelenek azonban felvenni a versenyt a tőkeerős nyugati és az alacsony költségen működő keleti vetélytársakkal.
Több szakember is úgy látja, hogy a fuvarozók helyzete a hazai könnyűiparéhoz hasonlít. Ha továbbra is fennmarad a jelenlegi szabályozási környezet, mindkét ágazat hazai szereplői elveszíthetik a versenyképességüket, s bár a szakma képviselői konkrét cselekvési programot várnak, a konkrét kormányzati elképzelések egyelőre hiányoznak. A sajtóban cafeteriaprogramként beharangozott ötpontos javaslatcsomagot a szakma nagyobbik fele elfogadhatatlannak minősítette, de még a legdiplomatikusabban fogalmazó érdek-képviseleti vezetők sem tartják a gazdasági tárca elképzeléseit többnek tárgyalási alapnál.