A kormány az idén nem szándékozik gondoskodni a gyermekes családoknak alanyi jogon járó családi pótlék vásárlóerejének megőrzéséről – derült ki az Országgyűlésben, amikor a miniszterelnök ismertette javaslatát a gyermektámogatási kedvezmények átalakításáról. A változtatás célja, hogy az SZDSZ programjának megfelelően elvonják a munkajövedelemmel rendelkezők gyermekei után járó adókedvezményt, és azt átcsoportosítsák a mélyszegénységben élő gyerekek szociális támogatására.
Gyurcsány Ferenc javaslata arról igyekszik elterelni a figyelmet, hogy a költségvetés drasztikus hiánya miatt az idén nem jut pénz a családi pótlék értékének megőrzésére. Az új gyermektámogatási rendszer – a megemelt családi pótlékokkal együtt – ugyanis csak 2006. január elsején lépne hatályba. Figyelemre méltó, hogy míg a jelenlegi támogatási rendszer 312 milliárd forintba kerül, addig a jövő év elejétől érvényes új elosztási rendszer 349 milliárdba. A 37 milliárdos különbség jelentős részét Gyurcsány maga nevezte „inflációs növekménynek”. Vagyis a gyermekes családok állami támogatásának összege az év végére biztosan lényegesen kevesebbet ér, mint tavaly. Miközben tehát a kormányfő esélyegyenlőségről papol, aközben nehezebb életkörülményekre kárhoztatja a rászoruló gyermekeket, ahelyett, hogy forrást csoportosítana át ingyenes étkeztetésükre. Gyurcsány a rendszer átalakításáról gerjeszt társadalmi vitát, hogy elfedje a lényeget: nincs pénz a szocialisták választási programjában szereplő esélyegyenlőség megteremtésére. Ami az ígéreteik szerint úgy valósult volna meg, hogy a (legfeljebb) tízezer forintos fejenkénti adókedvezmény összegéig kiegészítették volna az adókedvezményeket kihasználni nem tudó, gyermeket nevelő családok állami támogatását.
Kétségtelen, hogy ez a megoldás is igazságtalan lett volna a liberálisok szemszögéből, hiszen a szegény gyerek akkora támogatást kapott volna, mint a gazdag. De legalább nem vett volna vissza már megszerzett jogokat a „középosztályhoz” tartozóktól, és a rászoruló családok havi jövedelme jelentősen nőtt volna. Nem mindegy ugyanis, hogy a társadalmi igazságosság jegyében a vitát a havi „három gombóc fagyi” szintjén folytatja a Tisztelt Ház, ahogy a fideszes Áder János érzékeltette a támogatás növekedésének nagyságrendjét a parlamentben, vagy a rászorulók gondját valóban enyhítő támogatási összegről döntenek.
Úgy látszik, a szocialisták most – a korábbi kampányukkal ellentétben – nem az ígérgetéssel akarnak szavazókat gyűjteni, hanem a társadalmi rétegek szembeállításával: hadd utálja a szegény a „gazdagot”, a munkanélküli az adókedvezményes dolgozót. Hadd higgye a szegény, hogy a kormány csak úgy képes neki adni, ha előbb elvesz a „gazdagnak” nevezett középosztálybelitől. Mert kétségeink ne legyenek: a mélyszegénységben élők, akik nem képesek kitölteni a rendszeres nevelési segélyt kérő űrlapot sem, bajosan értik meg azt, hogy amikor a szocialista kormány az adók csökkentéséről beszél, amikor figyelmen kívül hagyja a svéd progresszív adórendszer igazságosságát, és eltörli a gazdagok árfolyamnyereségének adóját, akkor kapitalistább a kapitalistánál is. Még ha szociáldemokrata mezben tündököl is.
A Gyurcsány-kormány 11 ezerre emelné az egygyermekesek, 24 ezerre a kétgyermekesek családi pótlékát, beépítve a megemelt támogatásba – és így alanyi jogúvá téve – az önkormányzatok által adható rendszeres nevelési támogatást. Vagyis a leggazdagabb egy-két gyermekesek is ugyanannyi támogatáshoz jutnak majd, mint a jövedelemmel nem rendelkező, segélyből élő legszegényebbek. A három, illetve háromnál több kiskorút nevelő szülők gyerekenként 14 ezer forintot kapnak alanyi jogon családi pótlék címén, és négyezer forintot számolhatnak el adókedvezményként, jövedelmüktől függetlenül. Vagyis a javaslat az esélyegyenlőség lózungja alatt duplájára emelte a gazdag egy- és kétgyermekesek támogatását is, hogy ne kelljen bíbelődni a közigazgatás szervezeteinek a szegény gyermekesek szociális hálójának szövögetésével. Ugyanakkor elvonta az adókedvezményt azoktól a polgároktól, akiknek a támogatását az előző kormány sem elsősorban szociálpolitikai megfontolásból, hanem a magyar népesség fogyásának megállítása céljából vezette be, elismerve a gyermek társadalmi értékét. A Gyurcsány-kormány adókedvezményt megvonó javaslata – tévedés ne essék – nem a magas jövedelmű milliomosokat sújtja majd, hanem az alsóközéposztályhoz tartozó, legális munkajövedelemmel rendelkező családok gyermekeit.
A miniszterelnök szerint a családtámogatási rendszer átalakítása munkára sarkallja a szülőket, míg az ellenzék szerint arra ösztönzi majd őket, hogy a munka helyett inkább a megemelt családi pótlékra támaszkodjanak. Ha valóban a legszegényebbek esélyeit akarná növelni a kormány, akkor az ingyenes tankönyv mellett a rászorultak ingyenes iskolai, óvodai és bölcsődei étkeztetéséről gondoskodna. A munkanélküliségtől sújtott térségekre hosszú távú programot dolgozna ki, amelynek a lényege az lehetne, hogy a családokat a gyermekeik oktatásán keresztül emelné fel úgy, hogy magas jövedelmet biztosító, értékes diplomához juttatná. A gyermek felemelésén keresztül rehabilitálná a munkanélküliség miatt lesüllyedt családokat, a rendszerváltoztatás károsultjait. Ennek érdekében egy tisztességes kormány együttműködne akár az egyházak intézményeivel is.
Csakhogy ennek a koalíciónak nem ez a célja. Csak a hatalom megtartása érdekében a társadalom megosztása. A szegény–gazdag ellentét hangoztatása mögött a szegény romák és a gazdag magyarok közötti ellentét kiélezésének szándéka áll a következő választások idejére.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
