Eddig négyszer választották meg önt Budapest főpolgármesterének, 2006-ban ötödszörre jelölheti magát erre a tisztségre. Nem fáradt el az eltelt tizenöt évben, az utóbbi idők kudarcait is figyelembe véve? Mi motiválja még?
– A főpolgármesterség a közvetlen választással elnyerhető legfontosabb közjogi tisztség Magyarországon. Engem pedig már négyszer választottak meg a budapestiek, tehát – hogy Orbán Viktort idézzem – én már ki vagyok fizetve. Sokkal inkább az motivál, hogy teljesíteni tudjam, amit megígértem. Szeretném úgy lezárni a ciklust, hogy azt mondhassam a budapestieknek: megcsináltam, amit 2002-ben vállaltam. Az persze jólesik, hogy az SZDSZ jelölni kíván, a párt vezetése elkötelezett irántam. Ugyanakkor a városnak nem érdeke, hogy már most elinduljon a kampány, mert az lehetetlenné tenné az érdemi munkát. Ezért csak a parlamenti választások után fogom eldönteni, hogy újra indulok-e, addig nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. A feladatom most az, hogy elindítsam a város első uniós ciklusát meghatározó Podmaniczky-programot. Ezt szeretném a közvéleménnyel elfogadtatni, valamint a kormány támogatását elnyerni. Ez már most konkrét feladatokat jelent a városrehabilitáció, a tömegközlekedés, a környezetvédelem területén. Van tehát mit csinálnom kampány nélkül is.
– A sajtóban is nyilvánosságot látott, hogy Kóka János gazdasági miniszternek is főpolgármesteri ambíciói lehetnek. Esetleges indulását ő sem zárta ki korábban, ráadásul a SZDSZ-ben is felmerült egy népszerűbb jelölt támogatása. Hogyan tud így Kóka Jánossal tárgyalni gazdasági kérdésekről, vagy ezt a kérdést már megvitatták?
– Kóka János az egyik legtehetségesebb politikusunk, nagy jövő áll előtte. Szerintem ennek köszönhető, hogy a neve felröppent főpolgármester-jelöltként is. Én is szívesen látnám a jövőben fontos politikai tisztségben, de a jelöltségéről szóló hír ettől még nem több sajtótalálgatásnál, amit ő is és az SZDSZ is cáfolt. Egyébként pedig kiválóan tudunk együtt dolgozni. Ebben a hónapban például sikerült megállapodnunk a szeptember 1-jétől megalakuló közlekedési szövetségről és a metróépítéshez szükséges vasúttörvény módosításáról. Jövő héten az M0-s északi szakaszának mielőbbi megépítéséről és az aquincumi hídról tárgyalunk. Eddig több ügyet sikerült közösen megoldanom vele, mint 15 év alatt hat közlekedési miniszterrel összesen.
– Szinte Dunát lehetne rekeszteni az utóbbi években bejelentett fejlesztési tervekből. Van hétéves fejlesztési terv, közlekedésfejlesztési rendszerterv, Podmaniczky-terv, városfejlesztési koncepció. Készült statisztika arról, hogy mindezekből mi valósult meg?
– Az lenne nagy baj, ha nem lennének kész, megvalósítható terveink. Az EU-pályázatokhoz olyan projektekre van szükség, amelyek előkészítéséhez akár négy–hat évre is szükség van. Egy metró, egy elővárosi vasútrendszer vagy egy központi szennyvízkezelő csaknem fél évtizednyi előkészítés után valósul meg. Ha nem a hosszú távú városfejlesztési koncepcióra lenne alapozva a Podmaniczky-program, akkor nem tudnánk benyújtani sikerrel pályázatokat. Évente egymilliárd eurónyi uniós támogatással számolhat az ország 2007 és 2013 között. Ahhoz, hogy ezt az összeget el tudjuk költeni, előkészített projektek kellenek. Éppen most járt nálam az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnöke. Ők is a további indítható projektek iránt érdeklődtek a tömegközlekedés, az egészségügy, a városrehabilitáció terén s arról, mi az, amit finanszírozhatna a bank.
– A 4-es metrót éppen azért nem tudja finanszírozni az Európai Beruházási Bank, mert a kormány és a főváros között csak a Kelenföldtől a Keleti pályaudvarig tartó szakaszra van érvényes szerződés, a Bosnyák térig terjedő, második szakaszra nincs. Mindaddig nem hívhatók le a banki hitelek…
– Ez nem okoz késedelmet, időben vagyunk, bár a dolog rendkívül sürgető. Kell egy kormányhatározat, valamint a hoszszabb metróvonal megépítéséről egy új törvény. 2006-ban elkezdődik az alagútfúrás, és ezzel együtt eredményt hirdethetünk a járműbeszerzési tenderben. 2009-re vállaltuk, hogy a metró a Baross tér és az Etele tér között már közlekedjen, és 2010-re, hogy a Bosnyák tér és a Keleti között. Nem vagyunk tehát lemaradásban. Amnézia lenne azonban, ha elfelejtenénk, hogy a beruházás az eredeti, 1997-es programhoz képest az Orbán-kormány miatt négy évet csúszott. Ez volt a Fidesz-kormány legértelmetlenebb döntése, amely senkinek nem használt, de mindenkinek ártott. Szerintem ezt már ők is tudják. Részben ennek is volt köszönhető, hogy a választásokat a Fidesz Budapesten katasztrofálisan elveszítette.
– Ennek ellenére az Orbán-kormány időszakában ugyanannyi metró épült, mint a Medgyessy–Gyurcsány-ciklusban. Ha valóban akarta volna, akár el is kezdhette volna korábban a főváros a komoly előkészületeket.
– Minden nagy projekt előkészítése hosszú időt igényel. Ezért ez nem reális öszszevetés, hiszen akkor munka helyett pereskedtünk, ma pedig már a kiírt tenderek eredményét várjuk.
– Többek között az Európai Beruházási Bank által hiányolt metrószerződést is bírálta Atkári János feladatköreitől megfosztott főpolgármester-helyettes, aki a központi szennyvíztisztító építésének előkészítésével kapcsolatos gyanús lassúság és törvénytelenségek miatt vizsgálóbizottságot akart felállítani. Ezután jött a hír, hogy az SZDSZ-frakció ki akarja zárni soraiból az ön egykori bizalmasát.
– Sajnálom, ami történik, de magam sem látok más utat. Atkári János az előző fél évben a városvezetés és az SZDSZ-frakció szinte egyetlen javaslatával sem értett egyet, és ennek hangot is adott. Ez továbbra is szíve joga. De a frakciónak is joga van azt kérni tőle: a továbbiakban ezt ne az SZDSZ nevében tegye. De akármi legyen is a véleményem Atkári János jelenlegi ténykedéséről, mindig hálás leszek neki az 1990 és 2003 közötti munkájáért. A 2004. év megítélését illetően már mást gondolunk, és ennek tavaly év végén le is vontam a konzekvenciáit. Új költségvetési politikát hirdettünk, és többet fordítunk az útfelújításra, a köztisztaságra, a zöld területekre, a városrehabilitációra. Atkári Jánostól ebben az időszakban megvontam a bizalmamat. Ha a városvezetést egy kormányhoz hasonlítjuk, akkor a miniszter ilyen esetekben lemond. Ő viszont nem mondott le, itt maradt a frakcióban, és azóta bírálja a munkánkat. Ez törvényszerűen szakításhoz vezet. Én a magam részéről már akkor meghoztam a döntést, amikor elvettem tőle a városvezetési feladatokat. Teljesen nyílt kártyákkal játszunk, a frakció ismeri a véleményemet, és várhatóan a következő ülésen dönteni fog.
– Az adóügyeket is elveszi Atkári Jánostól?
– Ez a kérdés még nem merült fel. Ha a frakció kizárja, akkor annak további következményei lehetnek, hiszen a városvezetésben a koalíciós szerződés szerint osztottuk fel a feladatköröket.
– A másik személy, akinek felmerült az eltávolítása, Schneller István, Budapest főépítésze. Elmozdítása érdekében szocialista polgármesterek aláírásgyűjtésbe kezdtek. Tiba Zsolt főjegyző azt nyilatkozta, hogy marad a posztján. Az SZDSZ budapesti elnöke Schneller fideszes önkormányzati képviselő fiának helyezte kilátásba a főépítész menesztését. Most megy vagy marad?
– Schneller István 1994 óta főépítésze Budapestnek, előtte pedig helyettesem volt. Konzervatív gondolkodású ember, politikai és gazdasági értelemben is megvesztegethetetlen köztisztviselő. Kétfajta kritikával szokták illetni a munkáját. Az egyik az, hogy túlságosan is szigorúan védi az összfővárosi érdekeket a kerületi törekvésekkel szemben, amelyeknek a céljuk, hogy Budapest külső területeit egyre több helyen beépítsék. A kerületek az ingatlanjaik átsorolásával pénzhez juthatnak, s arra hivatkoznak, hogy munkahelyeket vagy lakásokat tudnak így teremteni. Az intenzív beépítés azonban veszélyezteti Budapest zöldgyűrűjét és a város fenntartható fejlődését. Schneller István emiatt számos konfliktusba került a külső kerületek szocialista polgármestereivel. Ezekben a konfliktusokban én mindig mellette álltam, nem tudom elfogadni ezeket a kritikákat, különösen nem, ha politikai nyomásként jelennek meg. Van azonban egy másik kritika is, amely főképp a kortárs építészek egy csoportja részéről érkezik. Eszerint kevés európai léptékű, emblematikus épület létesült Budapesten az utóbbi időben. A szakma az újító kedvet, modernitást kéri számon Schneller Istvánon. Ebben a kritikában sok igazság van, de tudni kell, hogy egy főépítésznek a jogszabályok szerint szinte semmi köze nincs ahhoz, hogy hogy néz ki egy épület, és ki tervezi azt. Ezzel együtt én is úgy gondolom, hogy több nemzetközi pályázatot kellett volna kiírni, és tisztességes versennyel beengedni olyan sztárépítészeket, mint Gehry, Foster vagy Eisenmann, akik itt is tervezhettek volna. Éppen ezért létrehozok egy építészkollégiumot, felkérve néhány szakmai kiválóságot, hogy személyes tanácsadóimként segítsék Budapest építészeti arculatformálását. Az ő közreműködésükkel kiírunk néhány nagy pályázatot a közeljövőben. Többek között a közraktár épületeire, a Városháza udvarára és a gázgyár területére is.
– Kik lesznek ezek a tanácsadók?
– A nevüket egyelőre nem hozhatom nyilvánosságra. A kollégium már összeült egyszer, de a feltételek szigorúak, hiszen a tagok nem indulhatnak fővárosi pályázaton. Véglegesen a jövő héten ad választ mindenki, vállalja-e a felkérést.
– Mindenesetre Schneller István is csak egy lesz a tanácsadók között?
– Schneller István továbbra is Budapest főépítésze. A városvezetés biztosan nem fogja őt elküldeni.
– Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes februárban azt ígérte, hogy számon lehet rajta kérni, ha május végére nem temetik be a fővárosi fenntartású utakról a kátyúkat. Ha nem így lesz, megfosztja őt is a hatáskörétől?
– Az ígéret úgy szólt, hogy kétszáz alá csökkentjük a kátyúk számát. Ehhez a pénzügyi feltételeket biztosítottuk. Négyszázmillió forintért pályázatot írtunk ki, így már több cég is dolgozik az utakon. A pénz elegendő a balesetveszélyes lyukak eltüntetésére, de a kátyúzás nem megoldás. Remélem, Vajda Pál erőfeszítése sikeres lesz, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a főváros az idén hetven kilométeres úthálózatot tud teljesen felújítani. A kormány tartotta az ígéretét, így annyi utat tudunk felújítani, amire a korábbi években nem volt példa. Mostanáig azért támadtak bennünket, hogy rossz az utak állapota, júniustól szeptemberig az útfelújítások miatt fognak. Jelentős forgalomkorlátozások lesznek ugyanis a városban. Ez az ára annak, hogy jobb utakon közlekedhessünk.
– Az SZDSZ általában a komolyabb reformokat, bátor döntéseket hiányolja a kormányzati programokból. A fővárosban miért hiányoznak a kézzelfogható, bátor döntések, beruházások, mint például a belvárosi forgalomcsillapítás?
– Először az alapfeltételeket kell biztosítani. Például hogy legyen hová kiszorítani az autókat. Amíg a kamionoknak is be kell jönniük a városba, mert nincs M0-s, addig a radikálisabb lépések nem megvalósíthatók. A Podmaniczky-program egyébként olyan javaslatokat tartalmaz, amelyeket komolyan lehet venni és meg is lehet valósítani. Például az átmenő forgalom korlátozását, a sétálóutcák számának növelését. A 47-es és a 49-es villamos útvonalát meg lehetne hosszabbítani a Nyugati pályaudvarig. Végig kell gondolni az egész Rákóczi úti problematikát, hogy fenn akarunk-e tartani egy belvárosi autópályát. Ha a Podmaniczky-programot a közgyűlés elfogadja, sikeresen pályázhatunk nagy projektekre, amelyek mind elősegítik a belvárosi autóforgalom csökkentését. Ilyen az 1-es és a 3-as villamos vonalának meghosszabbítása, az ötösmetró-beruházás és az elővárosi vasútprogram. Az autósokkal szembeni radikális reformokat London főpolgármestere például azért tudta megtenni, mert ott adva volt egy fantasztikus metróhálózat.
– Sopronban szinte alulmúlhatatlan volt az SZDSZ szereplése. Ön vissza kíván még térni az országos politikába?
– Azzal, hogy az SZDSZ ügyvivője lettem, lényegében erről döntöttem. Részt veszek majd a választási kampányban is, elsősorban mint várospolitikus. Budapestnek jelentős szerepe lesz abban, hogy az SZDSZ ott lesz a következő Országgyűlésben is. Ami a soproni választást illeti, annak nem volt igazán tétje, a liberális szavazók tudták, hogy ettől nem változik meg az Országgyűlés összetétele. Az SZDSZ szempontjából inkább az a fontos, hogy a jövőben is meg tudja különböztetni magát a konzervatív és a szocialista oldaltól egyaránt azért, hogy vonzóvá tegye a liberális megoldásokat.
– Az SZDSZ-t miben lehet megkülönböztetni a Városházán a szocialistáktól egyes gazdasági, kulturális érdekkörökön túl?
– Ha valaki csak egy közgyűlést végigül, érzékelhető, mi a különbség a pártok között. Egyértelmű a liberális, a szocialista és a konzervatív álláspont különbsége a legtöbb kérdésben, de természetesen a koalíciós partnereknek végül kompromisszumot kell kötniük. Ennek a városnak van egy nagyon meghatározó liberális szellemisége, ezért van az, hogy a közgyűlésben ma a Fidesznél nagyobb frakcióval rendelkezik az SZDSZ. Nagyon fontos, hogy ezt a liberális szellemiséget képviselje és fenntartsa a liberális frakció.
– Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc elszívta a levegőt az SZDSZ elől. Mintha az SZDSZ az MSZP egyik tagozata volna, illetve fordítva.
– Ezt másként látom. Gyurcsány Ferenc koalíciós miniszterelnökként viselkedik, és sok olyan dolgot képvisel, amit az SZDSZ hirdetett meg elsőként. Ilyen többek között az adóreform, az egyház és az állam különválasztása, a bürokráciaellenesség, az egészségügy finanszírozási reformja vagy akár a múlt megismerhetősége, hogy csak néhány példát említsek. Csak örülhetünk, hogy végre olyan miniszterelnökünk van, aki a szocialista párt jelöltjeként a mi programpontjainkat próbálja megvalósítani. Az igazi liberális siker az volna, ha ezeket végig is tudná vinni ebben a ciklusban. Az SZDSZ-nek most az a dolga, hogy ezekben az ügyekben minden segítséget megadjon neki, ne hagyja, hogy a reformtervek elvérezzenek.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
