Kozma Ákos: Mindig az emberek oldalán fogok állni

Hat év ombudsmani szolgálat után szeptembertől az Alkotmánybíróság tagjaként folytatja munkáját Kozma Ákos. A lapunknak adott interjúban visszatekintett eddigi hivatali tevékenységére, kiemelve a személyes jelenlét és a területi irodák további fejlesztésének fontosságát, valamint az alapjogvédelemmel foglalkozó szakemberek morális felelősségét. Kozma Ákos úgy fogalmazott, ahogy eddig, úgy a jövőben is az emberek oldalán fog állni.

Kozma Ákos Fotó: Havran Zoltán

– Hogyan értékeli az alapvető jogok biztosaként eltöltött időszakot: van olyan ügy vagy döntés, amire különösen büszke?

– Nehéz egy hatéves időszakot néhány mondatban összefoglalni. Az elmúlt időszakra visszatekintve biztosan állíthatom, én mindig arra törekedtem, hogy az emberek hétköznapi problémáiban tudjak segíteni. Ez az elköteleződés számomra olyan morális iránytűvé vált, ami meghatározta az ombudsmani munkámat. Nagyon komoly kihívásokkal szembesültünk az elmúlt években. 2019 szeptemberében kezdődött a mandátumom, és alig hat hónappal később egy olyan járvány borította el a világot, amihez foghatót korábban soha nem tapasztaltunk. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ombudsmanként válaszokat kell adnunk azokra az alapjogi kihívásokra, amelyek a koronavírus-járvány hatásaiként jelentkeztek. Míg azt láttam, hogy a kollégáim világszerte home office-ba vonultak és a személyes jelenlétet mellőzve közlemények és különböző sajtónyilatkozatok útján kommunikáltak a világgal, én ezzel ellentétes döntést hoztam. Azt vallottam és vallom ma is, hogy ha nagy a baj, akkor van ránk igazán szükség. Home office helyett tehát védőfelszerelést húztam és munkatársaimmal személyesen kimentem a terepre, országjárásba kezdtem. A járvány időszaka alatt több mint 150 intézményt látogattam meg személyesen. Voltam büntetés-végrehajtási intézetekben, szociális intézményekben, idősotthonokban, egészségügyi intézményekben, pszichiátriákon és gyermekvédelmi intézményekben is, és azt kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok a hazámra, ezekre az intézményekre, az itt dolgozókra, mert a járvány okozta kihívásokat kitűnően oldották meg. A járvány elmúltával az emberekkel való kapcsolat újbóli megtalálása lett a fő feladat. Ennek elősegítésére 2022-ben hat területi irodát hoztunk létre, hármat a Dunától nyugatra, hármat a Dunától keletre. Ezekben az irodákban jogi végzettségű kollégáim fogadják az ügyfeleket. A program olyan sikeres, hogy sokszor több hétre előre elfogynak a személyes ügyfélfogadási időpontok.

– Ön szerint a következő években a kistelepüléseken is kellene nyitni ilyen területi irodákat?

– Igen, azt gondolom, hogy ez nagyon fontos lenne, hiszen az elmúlt évek tapasztalataiból egyértelművé vált számomra, hogy ezen az úton nem szabad megállni. A területi irodák mellett pedig egy mobil ügyfélszolgálatot is létre kell hozni, amellyel az ország bármely pontjára el tudunk jutni, hogy az ott élő emberekkel is személyesen tudjunk beszélni, segíteni tudjunk a problémáikban. Ezt egyelőre részben tudtuk csak megvalósítani, egy speciális területen, a gyermekjogok esetében. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tavaly egy gyermekjogi mobil edukációs pontot adhattunk át, egy olyan átalakított autóbuszt, amelyben három olyan állomás lett létrehozva, ahol a gyermekek játékos formában, kisfilmek és mobileszközökkel történő kvízjáték segítségével tudnak a saját jogaikról tájékozódni. Idén nyáron ez a busz Ágota-falván teljesít szolgálatot, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató nyári táborában. De ezt a buszt az ország bármelyik pontjára el tudjuk vinni: iskolákba, gyermekvédelmi intézményekbe, gyermektáborokba. Fontos kiemelnem azt is, hogy az elmúlt időszakban egy kampányt folytattunk munkatársaimmal, ennek részeként az ország minden nagyobb településén, számtalan hivatalban jártunk, szórólapokat és tájékoztató plakátokat helyeztünk el, amelyben hivatalunk elérhetőségeire és arra hívtuk fel a figyelmet, hogy melyek azok a területek, ahol segíteni tudunk. Erőfeszítéseink az első visszajelzések alapján eredményesnek bizonyultak. Bízom abban, hogy így még szélesebb körben válik mindenki számára nyilvánvalóvá az, hogy ha az állampolgárok a hatósági ügyeik intézése során már semmi más segítséget nem találnak, ha úgy érzik, hogy az ő ügyükben teljes a reménytelenség, még mindig van egy szalmaszál. Ez pedig az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, ahol segítséget kérhetnek.

Fotó: Havran Zoltán

– Milyen további kihívásokat kezeltek még az elmúlt években?

– Feltétlenül megemlíteném a most már csaknem három és fél éve Magyarország közvetlen szomszédságában zajló orosz–ukrán háborút, és az annak következtében kialakult menekülthullámot, amelyet nekünk alapjogvédelmi szempontból is kezelnünk kellett. Egy nagyon gyors és nagyon határozott döntést hoztam néhány nappal a háború kitörését követően. Létrehoztunk Záhonyban és Beregsurányban két ideiglenes ombudsmani területi irodát, ahol a helyszínen, az akkor még Ukrajnából tízezrével Magyarországra érkező menekültnek nyújtottunk jogi és egyéb humanitárius segítséget. Ezek a helyszínek nem az elvi nyilatkozatok, hanem a cselekvés terepei voltak. Munkatársaimmal személyesen tájékoztattuk jogaikról az érkezőket, segítettünk az ügyintézésben, és dokumentáltuk azokat a problémákat, amelyek a tömeges humanitárius válsághelyzetben felmerültek. Ott voltunk, ahol a kiszolgáltatottság a legnagyobb és helyben, azonnal reagáltunk a felmerülő problémákra. Ez a munka nem csupán a jogállami garanciák rendkívüli körülmények közötti érvényesítését jelentette, hanem az általam megfogalmazott stratégiai cél kivetülését is: hogy az alapvető jogok biztosa ne csak beszéljen az alapvető jogok védelméről, hanem cselekedetekben is megjelenítse azokat. Ezt, a közvetlenül a határövezetben végzett munkánkat a nemzetközi ombudsmani közösség és a velünk dolgozó nemzetközi szervezetek is nagy elismeréssel fogadták, és mintaként állították más országok elé is. Büszke vagyok arra, hogy ennek a – hazánk által nyújtott, történelmi léptékű – nagy nemzeti humanitárius összefogásnak mi is részesei lehettünk.

– Mit tart eddigi munkájából a legfontosabb útravalónak, amit az Alkotmánybíróságon is hasznosítani szeretne?

– Az eddig végzett szakmai munkám legkomolyabb elismerésének kétségtelenül azt tartom, hogy idén júniusban az Országgyűlés – szeptemberi hatállyal – alkotmánybíróvá választott. Fontos kiemelni, hogy az elmúlt hat év eredményeit nem egyedül értem el, ez közös munka volt, köszönet jár érte hivatalom valamennyi munkatársának. Ami az alkotmánybírói és az ombudsmani munka közötti kapcsolódást illeti, azt gondolom, hogy a két terület nem áll távol egymástól, sőt mind a kettő lényegét tekintve alapjogvédelmi tevékenység. Egyik sem válhat azonban soha csupán technikai jellegű, jogértelmezési rutinná, kiemelten fontos mindkét esetben a morális felelősség, a közbizalom, és a társadalmi szolidaritás szolgálata. Az alapvető jogok biztosaként végzett munkám során megtanultam, hogy az eljárások mögött mindig emberek, sorsok állnak. A jog nem pusztán absztrakció, hanem nagyon is valóságos élethelyzetekre adott válasz. Az elmúlt időszakban sok olyan kritikus mondatot fogalmaztak meg velem szemben a munkámmal nem szimpatizáló sajtóorgánumok és szervezetek, miszerint nem foglalkoztam mással hat évig, mint az emberek, problémáival. Nos, igen, én pedig éppen erre vagyok a legbüszkébb, hogy ombudsmani mandátumom alatt igyekeztem az emberek problémáiban, ügyes-bajos dolgaiban segíteni.

Borítókép: Kozma Ákos alapvető jogok biztosa (Fotó: Havran Zoltán)