Kiss Elemér átsétált a léc alatt

Ismét pajzsra emelték Kiss Elemért, a Medgyessy–Gyurcsány-kormány első bukott miniszterét. A kancellária tiszavirág-életű vezetője a Szülőföld Alap Tanácsának elnöki posztján foglalhatta el új állomáshelyét. E tény önmagában is fontos következtetésekre sarkall: Kiss Elemérnek ugyanis összeférhetetlen, korrupciógyanús ügyei miatt (saját ügyvédi irodájának sorozatos állami megbízásai okán) kellett távoznia székéből. Helyettesétől Medgyessy Péter két és fél éve azzal az indokolással vált meg: „az erkölcs és jog közül azoknak, akik állami tisztséget vállalnak, mindig a szigorúbbhoz kell igazodniuk”. Kissről így kijelenthetjük – vakon bízva az exkormányfő őszinteségében –, hogy azért kellett mennie, mert nem a szigorúbb elváráshoz igazodott. A volt kancelláriaminiszter jó erkölcsből és jogkövetésből tehát leverte a lécet az akkoriban a D–209-es ügynökbotrányból éppen csak kilábaló Medgyessy Péternél.
Vajon mit gondoljunk ezek után Gyurcsány Ferencről, országunk első emberéről, aki végső soron megtette Kiss Elemért a nemzetpolitikai ügyek egyik felsőbb hazai konduktorává? Mást aligha, minthogy az ügynökmúlttal, Gresham-botránnyal, paksi kalandokkal terhelt Medgyessy Péter mércéje még mindig szigorúbb volt Gyurcsány Ferencénél. Miért is ne lenne az, amikor tudjuk, hogy a mi Elemérünk épp csak csipegetett a közösből, a vállalkozóból lett kormányfő volt és mostani érdekeltségeiről pedig éppen az elmúlt hetekben derült ki: minisztériumoktól, közhivataloktól és állami cégektől ma is sorra kapják a zsírosabbnál zsírosabb megrendeléseket. Ugyanaz a séma: mindketten magas közhivatalt vállaltak, cégeik eközben szépen gyarapodnak az adófizetők forintjain. Mérhetetlen farizeusság lenne tehát a kormányfőtől elítélni Kisst azért, amit a maga esetében is bocsánatosnak talál.
E röpke eszmefuttatás után érdemes rávilágítani: mi lehet a valódi feladata Kiss Elemérnek a Szülőföld Alap Tanácsának élén. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az alap – aminek ötletét a kormány a tavaly decemberi népszavazás idején egyfajta pótcselekvésként, a határon túli magyarok állampolgárságának elutasítására buzdító kampányuk kompenzálásaként, vagy a baloldal általános szégyenérzetének (ha van ilyen) mérséklésére húzta elő – valóban a szülőföldön maradás támogatására jött létre. Ha a környező államokba szakadt magyar polgárokat tényleg segíteni kívánta volna a baloldali kormány, az elmúlt három évben már gondoskodott volna róluk. Inkább arra következtethetünk, a Gyurcsány-kabinet az alappal a határon túli barátait, mintsem az ottani magyarságot kívánja szolgálni. Ezt a gyanút erősíti, hogy a tanácsba több területről (Kárpátaljáról, Erdélyből) az MSZP-vel szimpatizáló vezetők kaptak meghívást, míg a konzervatívan gondolkodó társaik nem.
A szikrázó szónoki képességgel korántsem dicsérhető Kiss Elemér csütörtöki elnöki bemutatkozójában mindjárt el is árulta magát és társaságát. Az első ülésen történteket kommentálva tudatta: a tanács tervei szerint „évente bizonyos határon túli szervezeteket részesítenek majd kiemelt támogatásban”. Biztosan nem sokat tévedünk, ha azt mondjunk: aki a kijelentést hallva a markát kezdi dörzsölni, az nem Duray Miklós vagy Szász Jenő lesz.
Érvényesült tehát a régi logika: kellő feladatra kellő elvtársat. Kiss Elemér csibészségből már bizonyított. Biztosan feltalálja magát a Szülőföld Alap Tanácsának vezetőjeként is.