Napi sajtószemle

Antiwar.com

A népszerű, háborúkat ellenző amerikai honlapon az ismert tévés személyiség, lapszerkesztő és Nixon elnök volt beszédírója, Patrick J. Buchanan írt cikket Saron: hős és gázai kecske címmel. Buchananban undort kelt az, ahogyan a tévén azt látni, amint az izraeli telepesek izraeli katonák arcába köpnek, és náciknak nevezik őket. „Mit képzelnek ezek az emberek, hogy kik ők? Ha nem lenne az izraeli hadsereg, egy hetet nem tudtak volna Gázában élni. De a hála nem tartozik azon cionista fanatikusok eszköztárába, akik közül kettő palesztinokat gyilkolt meg, hogy tiltakozzon zsidóknak azon területekről történt eltávolítása ellen, amely soha nem tartozott Izraelhez.” Buchanan szerint az amerikai elnökök gyávák voltak ahhoz, hogy az izraelieket eltántorítsák a nemzetközi jog folyamatos megsértésétől, és ezért is oly nagy az ellenérzés Amerikával kapcsolatban az arab világban. Saron most a gázai kivonulásért 2,2 milliárd dollárt kap Amerikától. Ez telepesenként egymillió dollárt jelent. Ugyanakkor egy Irakban megölt katona után a családjának százezer dollárt fizetnek. A békefolyamatot, az útitervet most pedig Saronék befagyasztják, és Bush elnök ezt csöndben eltűri.

Counterpunch

Az amerikai baloldali értelmiség egyik legrangosabb hírportálja Jennifer Loewenstein egyetemi oktató cikkét közli arról, hogy a világ országaiból a Gázai övezetbe sereglett kilencszáz tévés örökített meg minden egyes könnycseppet, amely az onnan eltávolított telepesek szeméből legördült. Közben semmi értelme nem volt az izraeli hadsereg mozgósításának. Ha a telepesekkel közlik, hogy ki kell vonulniuk határidőre, mert utána védelmüket nem biztosítja a hadsereg, a telepesek sietve távoztak volna, „sírás-rívás” nélkül. Az ABC televízió egy telepes lánnyal készített interjút, aki könnyeivel küszködve mesélte el, hogy mennyire sajnálja az általa hároméves korában ültetett fát otthagyni. „Azon öt év során, amely alatt Izrael brutálisan elnyomta a palesztinokat, egyetlenegyszer nem láttam ilyen hosszú és ilyen érzelmes, emberi apróságokkal fűszerezett beszámolót; nem emlékszem egyetlen tudósítóra, aki kamerája elé engedett volna egy rokonszenves palesztin asszonyt, akinek a házát éppen buldózerrel rombolták szét, és mindent elveszített. Aki elmondhatta volna fájdalmát és bánatát, emlékeit, és hogy nem lesz hová mennie…” Gázában 23 ezer palesztinnak rombolták le és bombázták szét a házát. A kiűzött palesztinok menekültsátrakba mentek. Hol voltak e kamerák, amikor a buldózerek feltépték az utcák kövezetét, a csatornarendszert, a vízvezeték-hálózatot, amikor szétvágták a villanyvezetékeket? Hol volt a kilencszáz nemzetközi újságíró 2002 áprilisában, amikor az izraeli hadsereg szadista módon elpusztította a dzsenini menekülttábort? Vagy amikor 680 palesztin gyereket lelőttek?