Elárasztja otthonunkat a szemétposta

Több mint tíz kilogramm szórólapot dobálnak be évente a magyar háztartások postaládáiba – derült ki a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adataiból, amely szigorúbb jogi szabályozással venné elejét e mennyiség további növekedésének. A civil szervezetek azt szeretnék elérni, ha a szaktárca és a Magyar Posta segítségével szemétposta-ellenes kampány indulna, amelynek részeként országosan terjesztenék az egységes postaláda-matricát is.

Szemétposta vagy konzumkacat, így hívják a kéretlen reklámbrosúrákat azok, akiknek elege van abból, hogy a szórólapok és az ingyenes katalógusok miatt éppen a fontos leveleik nem férnek be a postaládába. Pedig többen próbálkoztak a terjesztőkkel közölni, nem tartanak igényt szóróanyagra.

Adatvédelmi aggályok

– Egy Győr nagyságú város lakóit, azaz körülbelül százharmincezer embert évente mintegy hatszáz tonna reklámanyaggal árasztanak el – nyilatkozta lapunknak Lajtmann Csaba, a győri Reflex Környezetvédő Egyesület programvezetője. Elmondta, a problémás nyomdai termékből kétféle létezik: egyrészt a szóróanyagként bedobált címzetlen kiadványok, ingyenes újságok, prospektusok, áruházi lapok, másrészt a postás által kézbesített, címzett, de kéretlenül érkezett küldemények. Ilyenek a pléhslusszkulcsos, névre szóló, kihagyhatatlan ajánlatok. – Itt azonban felmerül egy etikai kérdés: hogy került az adott cég birtokába a mi személyes adatunk? – hívta fel a figyelmet a programvezető. A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal ma az egyik legnagyobb adatkereskedő, egy-egy ember, azaz potenciális vásárló adataiért ma ötven forintot elkérnek. Ezenkívül még számos kisebb adatszolgáltató létezik. Nem egy esetben tudtunkon kívül magunk is hozzájárulunk az adatbázisok felépítéséhez, például a nyereményjátékokon való részvétellel. A sorsjegyek kitöltésével ugyanis direkt adatokat gyűjt be a cég, ráadásul célirányosan. Az, hogy a zaklatottak kérhetik a listáról való törlésüket, sokan nem tudják. De ez már fogyasztóvédelmi, jogi kérdés – mondta Lajtmann Csaba.
A szakértő úgy véli, a szóróanyagokból adódó hulladékprobléma könnyebben kezelhetővé válna, ha a társadalmi szándék, azaz a polgárok akarata egyértelművé tenné, akarnak-e részesülni reklámanyagból. A Reflex és más környezetvédő civil szervezetek olyan matrica terjesztésébe kezdtek, amelyeket a postaládára ragasztva kifejezik az ott lakó elutasító szándékát. A tömbházakban pedig továbbra is megoldás lehet a bejárat előtt rendszeresített, közös papírgyűjtő, amiből egy kézmozdulattal a szelektív gyűjtőbe továbbítható a reklámanyag.

Büntetőadót javasolnak

A szervezet képviselője úgy véli, valódi megoldást az jelentene, ha szabályoznák a papírfelhasználást, visszafognák a reklámcélra gyártott mennyiséget, valamint bevezetnének egy egységes postaláda-matricát. A jelzésrendszer megtervezéséhez a téma iránt érzékenyek segítségét kéri a győri egyesület. Hozzátette: a népszerűsítő kampányra egyelőre nincs pénzük, ezért a környezetvédelmi minisztérium és a Magyar Posta támogatására is számítanak. – A most használatos matricát és a szemétpostáról szóló kiadványt az egyesületnél mindenki beszerezheti – ajánlotta a programvezető.
Talán kevesen tudják, hogy a világ összes fakitermelésének mintegy húsz százalékát papírgyártáshoz használják fel – áll a Hulladék Munkaszövetség tanulmányában. Amellett, hogy az előállítás során körülbelül kétezerféle vegyi anyagot alkalmaznak, tehát szennyező módon készül, a kész szóróanyag papírja is értelmetlen célokkal terheli a környezetet – magyarázta kérdésünkre Privigyei Csaba, a szervezet környezeti tanácsadója. Bár éves szinten az egy főre jutó papírfogyasztásunk messze alulmarad a német vagy akár a négyszer inkább pazarló amerikaitól, mégis komoly gondot okozhat, ha hagyjuk veszendőbe menni az értékes növényi rostokból felépülő papirost.
A lakosság által termelt hulladéknak ugyanis mintegy egynegyede papír, aminek jó esetben is csak három százalékát hasznosítják újra. Hozzátette: a papírhulladék, azaz újságok, kartondobozok átvételi ára nagyon alacsony, ezért sok esetben nem éri meg a vállalkozásoknak foglalkozni vele. – Ugyanakkor egyre markánsabb társadalmi igény van arra, hogy fejlődjön ez az iparág – tette hozzá bizakodón. Privigyei Csaba úgy véli, ma az emberek még nem figyelnek arra, hogy kellőképpen csökkentsék a pazarlást, hiszen sokan nem is tudják, hogy egyetlen tonna papír előállításához legalább három tonna fát kell élőhelyéről a papírmalomba vinni. Földünk minden évben egy Görögországnál nagyobb területet veszít erdőtakarójából – tette hozzá. A szakértő azt tanácsolja, mindenképp bánjunk takarékosabban a papírral, és gyűjtsük külön, hogy segítsük az újrahasznosítást.

Új jogszabályról tárgyalnak

Bőhm András, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szóvivője arról tájékoztatta lapunkat, felmérések szerint mintegy tizenegy kilogramm szórólap ér el egy háztartást évente. Ez a mennyiség indokolatlanul nagy – tette hozzá. Szerinte a megoldást a terjesztés szabályozása jelentené.
Őri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára a kormányszóvivői tájékoztatón úgy nyilatkozott: bár a reklámpapír után is kell termékdíjat fizetni, a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a megelőzésre. – Már tárgyalnak a szakmai szervezetekkel a szükséges jogszabályi változásokról: az 1997. évi reklámtevékenységről szóló, valamint a 2003. évi postatörvény kiegészítésével, szankciók beépítésével lehetne orvosolni a problémát – fűzte hozzá.