Bár minden év márciusának első napján kezdődik és a következő év február hónap utolsó napjáig tart az adott vadászati év, a vadászok mégis leginkább ősszel jönnek lázba. Szeptember elseje ugyanis a gímszarvasok vadászati idényének kezdő napja. Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke, a Magyar Vadászkamara főtitkára mind a trófeákat, mind a vadásztársaságok eredményeit illetően a tavalyihoz hasonló vagy inkább jobb szezonra számít. Ezt támasztják alá a megyei és a napokban Hortobágyon véget ért országos vadásznapokon elhangzott szakvélemények is.
Pechtol emlékeztetett rá, hogy nehéz esztendőket tudhat maga mögött a vadásztársadalom. Ennek oka, hogy az utóbbi években csökkent az apróvadállomány, jelentősen estek a nemzetközi piacokon a vadhúsárak, a külföldi vendégvadászok pedig elmaradtak. Tapasztalatai alapján utóbbinak az az oka, hogy a külföldiek pénztárcájának vastagsága között is egyre nagyobb különbségek vannak. Egy részüknek semmi sem drága, míg mások csak a kisebb súlyú és minőségű trófeákat engedhetik meg maguknak. A főtitkár szerint kedvezőtlenül hatott a külföldiek vadásztatására, hogy az EU-bővítés után másik tagállamból érkező vadászoknak meg kell fizetniük a 25 százalékos áfaterhet – szemben a korábbi nullaszázalékos kulccsal –, ami miatt sok vadász inkább a környező országokba utazott. Hozzátette: az utóbbi hónapokban megfigyelhető volt, hogy a korábban ide járó, majd tőlünk elpártoló külföldi vadászok kezdenek „visszaszivárogni”, aminek oka, hogy az áfateher egyharmad-egyharmad részét a vadásztársaságok és a szervező irodák átvállalták. Pechtol a jövő évi várható áfacsökkentés miatt növekvő vendégforgalomra és bevételre számít. Az ügyvezető pozitívumként említette, hogy két év után a tavalyi volt az első esztendő, amikor már összesen 146 millió forint nyereséggel zárt a vadgazdálkodási ágazat.
Hogy mennyire drága – hobbi vagy sport – a vadászat, azt mindenki döntse el maga. A főtitkár példaként említette, hogy egy gímszarvas hatkilós trófeájáért átlagosan 250 ezer forintot kell fizetni. A számla végösszege elérheti, sőt meghaladhatja az egymillió forintot is, ám amelyik agancsért ennyit kell fizetni, az már az érmes kategóriába sorolható. Tapasztalatai szerint ezeket legtöbbször külföldiek vadásszák le. Az értékes trófeákat a vadászatra jogosult társaságok azért kénytelenek eladni, mert a működésükhöz – hivatásos vadászok bére, takarmányköltségek, vadkárok, kötelező befizetések, biztosítások – szükséges forrást a tagdíjakból nem tudják fedezni. Annak ellenére, hogy a tagdíj 100–500 ezer forint is lehet, amely elsősorban a terület minőségétől, az ott élő vadállománytól függ. A statisztika szerint tavaly a vadgazdálkodóknak a külföldiek bérvadásztatásából öt és fél milliárd, az ehhez kapcsolódó szolgáltatásból 472 millió forintjuk származott. A magyarok esetében a bérvadásztatásból kétmilliárd, a szolgáltatásból 424 millió forint folyt be a társaságokhoz.
Pechtol János szerint az uniós tagság jót és rosszat is hozott a magyar vadászoknak. Kedvező, hogy a vendégvadászok könynyebben, felesleges bürokrácia nélkül jöhetnek be az országba, ha rendelkeznek európai fegyverútlevéllel. Szintén kedvező, hogy a természetvédelemmel közösen több uniós pályázati lehetőség adódik, s könynyebben jutnak forrásokhoz. A fogyasztók szemszögéből pozitívum, hogy ma már szigorú higiéniai és tárolási kontrollon megy keresztül a vadhús, mire az asztalra kerül. Ezért az uniós elvárás érdekében az összes hivatásos vadászt vadhúsminősítőnek is kiképzik. Nekik a jövőben feladatuk lesz a lelőtt állatok egészségi állapotának elsődleges vizsgálata, valamint a lőtt hús adminisztratív dokumentálása, címkével való ellátása. Pechtol annak a változásnak is örül, hogy a külföldieket is vadásztató társaságoknak ma már nem feltétlenül kell utazásszervezőn keresztül vadásztatniuk, ha rendelkeznek a szükséges megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel. Ez esetben az irodák 15-20 százalékos jutaléka a termelőknél marad.
A főtitkár szerint a csatlakozás során a kedvező dolgokat nem minden esetben vették át az európai szabályozókból a magyar hatóságok. A vadászokra nézve hátrányos például az orvosi vizsgálat jelenlegi rendszere, ugyanis míg az unióban nincs kötelező orvosi vizsgálat, addig nálunk előírják. Ezt hatvan év alatt négy-, felette kétévente kell elvégeztetni. Pechtol aláhúzta: ezzel a kettős mércével az a helyzet állt elő, hogy amíg a magyar vadász csak szigorú vizsgálatok után ülhet fel a magaslesre, vagy akár el is tilthatják a vadászattól, addig a külföldiek az orvosi alkalmasságot illetően minden megkötés nélkül vadászhatnak hazánkban.
Komoly problémát okoznak a vadkárok a termelők és a társaságok számára egyaránt. Pechtol szerint ezek mértéke sok esetben elviselhetetlen. Hozzátette: főleg ott, ahol az állomány túltartott, például a Dunántúl egyes részein. Emiatt gyakran konfliktusok keletkeznek a társaságok, a földtulajdonosok és a gazdálkodók között. Tavaly a társaságok 1,5 milliárd forintot fizettek ki mezőgazdasági vadkárra, míg erdei vadkárra 183 milliót. A másik komoly probléma az orvvadászok által okozott kár, annak ellenére, hogy ennek mértéke az utóbbi évben csökkenni látszik. Korábban a teljes éves teríték tizenöt-húsz százalékát – főleg őzet és vaddisznót – a külső és belső (társaságon belüli) orvvadászok zsákmányolták. Amióta az orvvadászat bűncselekménnyé vált, kevesebb esetet regisztráltak, ami Pechtol szerint azt mutatja, hogy a jogszabály vagy elérte a kívánt hatást, vagy ügyesebbek lettek a rapsicok.
A vadásztársaságnál nagyobbrészt már megvoltak a választások, s rövidesen a vadászkamaránál is tisztújítás lesz. Az eddigi voksolásokon döntően a régi vezetők kaptak újra bizalmat. Sokak szerint ennek az a magyarázata, hogy ezek a vezetők jó kapcsolatban vannak a földtulajdonosokkal, a jegyzőkkel és a polgármesterekkel. E fontos kapcsolatokra pedig rövidesen nagy szükségük lesz a társaságoknak, hiszen 2007 márciusától új haszonbérleti ciklus kezdődik, amellyel együtt nyilván új területek is kialakulnak. Ha a törvény sarokpontjai megmaradnak, a vadászterület minimális nagysága továbbra is háromezer hektár lesz, ami feltétlenül kedvező az ott élő vadállománynak. Ha a földtulajdonosok e keretek között önállóan kívánnak vadászni, megtehetik, ha pedig nem élnek vadászati jogukkal, akkor haszonbérbe adják a területet.
Jelenleg a bérleti díj egy alföldi területen hektáronként 50–100 forint, Nyugat-Dunántúlon 200–500 forint. Pechtol János úgy véli, hogy 2007 márciusától a díjak emelkedésére kell számítani. Arra a kérdésre, hogy a bizonytalanság miatt 2007. januárban érdemes lesz-e befizetni a társasági tagdíjat – hiszen egyes társaságok akár meg is szűnhetnek –, a főtitkár azt felelte: ekkorra már mindenki tudni fogja, mi lesz a társaságának sorsa, s hogy hol tud majd vadászni.
Varga Judit
Németh Balázs: Tegnap még jó ötletnek tűnt Varga Juditra ráküldeni a hiénákat…
