Szeptember 1-jei határozatában a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) megtagadta a nyomozást Szatmári Tibor és felesége, Szatmári Ildikó ellen, akiket kémkedés gyanúja miatt jelentett fel Szerdahelyi Szabolcs. A Deport ’56 elnöke (’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága) korábban a „Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) anyagára” hivatkozva fordult a hatósághoz, megkeresését azonban az NNI különleges ügyek osztályának vezetője, Csizner Zoltán – szintén az NBH-tól „kért és kapott” tájékoztatás alapján – bűncselekmény hiányában megalapozatlannak tartotta.
A Magyar Nemzet augusztus 22-i cikkében – monogrammal jelölve a személyeket – közölte, hogy Sz. I. a férjén keresztül került a Nemzetbiztonsági Hivatal látókörébe. A házaspár a gyanú szerint a román hírszerzésnek dolgozott. Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalában vállalt munkát, később az Oktatási Minisztériumban volt tanácsadó, míg férje az RMDSZ budapesti irodavezetője volt. A Népszabadság 31-én már arról számolt be, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelentést (ennek tartalma államtitok) kapott a kémügyről. A napilap akkor közölte, hogy vélhetően a házaspár férfi tagja valóban folytathatott hírszerzői tevékenységet. Értesüléseink szerint egyébként a szolgálatok is fontolgatták, hogy büntetőeljárást kezdeményeznek a Romániából áttelepült, egyes hírek szerint konspirációs okokból házasságot kötött pár ellen.
*
Erre azonban nem került sor, mert – mint később kiderült – a „kiszorítás” fedőnevű akcióval eltávolították őket munkahelyeikről. Lapunk először tévesen az országból történő kiszorításról adott hírt.
Tóth András (MSZP) nemzetbiztonsági államtitkár érdeklődésünkre annyit közölt: nincs hozzáfűznivalója a történtekhez. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s alelnöke, Tóth Károly korábban már elismerte, hogy a testület ülésén „általánosságban” tájékoztatást kaptak az ügyről. Érdeklődésünkre elmondta: nem lát sem összefüggést, sem ellentmondást a rendőrség nyomozáselutasítása és saját korábbi nyilatkozata között. Szavai szerint a bizottság ülésén nevek említése nélkül általános tájékoztatást kaptak arról, hogy különösen mely országok részéről mutatkozott érdeklődés Magyarország titkai iránt. A feljelentés elutasítása nem jelenti azt, hogy a hazai elhárításnak ne lennének információi az ügyben – mondta lapunknak Répássy Róbert, a nemzetbiztonsági bizottság tagja. A fideszes politikus szerint nem érdemes messzemenő következtetést levonni se pró, se kontra a Nemzeti Nyomozó Iroda határozatából. Emlékeztetett, hogy a kormányzati szereplőkre vonatkozó összefüggéseket eddig nem cáfolták, mint ahogy a kémkedésre sem lehet még egyértelműen nemmel válaszolni.
Először volt mód arra, hogy a sajtó kérdéseket tegyen fel Magyar Bálintnak, aki – nyilvánosságra hozott telefonlehallgatási jegyzőkönyvek szerint – szoros munkakapcsolatban volt a román hírszerzéssel hírbe hozott Szatmári Ildikóval. – Az üggyel kapcsolatban két dolog érdekelheti a magyar sajtót – mondta az oktatási miniszter kérdésünkre, amelyben a kémtörténetről kialakított véleménye felől érdeklődtünk. Az SZDSZ-es politikus szerint az egyik, hogy a szóban forgó házaspár valóban kémtevékenységet folytatott-e Magyarországon. – A médiát az is érdekelheti, hogy a házaspár hölgy tagja hozzáférhetett-e titkos iratokhoz – vélekedett Magyar Bálint, aki megjegyezte, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szerint erre egyébként nem volt lehetősége. Felvetésünkre, miszerint a híradások szerint a hölgy nem munkahelyi lehetőségeit kihasználva, hanem személyes kapcsolatain keresztül férhetett hozzá bizalmas információkhoz, ezért hozták hírbe éppen vele, aki SZDSZ-es kormánytagként és vezető szabad demokrata politikusként részt vesz a legszűkebb körű egyeztetéseken is, azt válaszolta: „Úgysem fért hozzá.”
A szakminiszter válaszai különösen megnyugtatóak, figyelembe véve, hogy több internetes oldalon is közzétettek telefonbeszélgetések alapján készült jelentéseket, amelyek tanúsága szerint Magyar Bálint egy Lorin fedőnevű személyt tárcsázott. Az oktatási miniszter visszafogottan erotikus hangnemben tárgyalt a titkosszolgálatok gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgozó hölggyel. A sajtó Szatmári Ildikóval azonosította a hívott félt, más mellett a telefonszámok azonossága miatt.
Hiller István, akinek neve szintén felbukkant a kémsztorival öszszefüggésben, a Népszavának kifejtette, hogy azt sem tudja, léteznek-e lehallgatási jegyzőkönyvek, a lelkiismerete tiszta. Az MSZP elnöke megkérdezte a szintén szocialista Tóth András nemzetbiztonsági államtitkártól, hogy kaphat-e felvilágosítást az ügyben. Tóth tájékoztatta a pártelnököt, hogy nem, és ezt Hiller tudomásul vette.
Évkönyv. Az NBH tavalyi évkönyvében kitér arra, hogy elhárítótevékenységük során érzékelték: az ellenérdekelt hírszerző szolgálatok és a velük együttműködő személyek folyamatosan és élénken érdeklődnek a magyar politikai és gazdasági intézményrendszer meghatározó elemeiben zajló folyamatok iránt, s ha lehetőségük adódik, igyekeznek megteremteni ezek alakításának személyi feltételeit is. Tapasztalataik szerint kihasználják azt a körülményt, hogy a nyílt társadalomban, az intézmények és államok közötti konstruktív párbeszéd légkörében szocializálódott információbirtokosok szabadon, kötetlenül cserélnek eszmét bármely beszélgetőpartnerükkel, nyilvános helyen és rendezvények során is. Élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyek a biztonsági tudat alacsony szintjéből, az iratkezelés, a ki- és beléptetés rendjének nagyvonalú szabályozásából, a telefonos és internetes kommunikáció során tanúsított nemtörődömségből adódnak – fogalmaz a hivatal évkönyve. Keresik a döntéshozó szintek, döntés-előkészítő műhelyek, államigazgatási szervek munkatársainak társaságát, kapcsolatukat, találkozásaikat igyekeznek személyessé, magánjellegűvé, már-már barátivá tenni. Nagyvonalú szívességekkel törekednek partnereik lekötelezésére, megteremtve ezzel a fogadókészséget az általuk kért „apró szívességek” teljesítése iránt – áll a dokumentumban.
