A tudományos igazgató elmondta, hogy az Európai Unió Törvényszékének 2025. május 14-i ítélete az ún. Pfizergate-ügyben világos és egyértelmű megállapítást tett:
az Európai Bizottság jogsértő módon tagadta meg a Pfizer vezérigazgatójával folytatott SMS-üzenetek nyilvánosságra hozatalát, amelyek az uniós vakcinabeszerzések előkészítésében kulcsszerepet játszottak.
Az ítélet szerint a Bizottság megsértette az (EK) 1049/2001 rendeletet, különösen a 3. cikk a) pontját, a 2. cikk (3) bekezdését, valamint a 4. cikk (1), (3) és (6) bekezdéseit, továbbá az Alapjogi Charta 41. cikkét, amely a jó közigazgatás elvét rögzíti. A bíróság megállapította, hogy az Európai Bizottság állítása, miszerint nem rendelkezik az SMS-ekkel, nem volt hitelt érdemlő, és nem támasztotta alá olyan valószínűsíthető és átlátható indoklással, amely eloszlatta volna a közérdekű információk elrejtésének gyanúját.
Még súlyosabbá teszi az ügyet, hogy a Bizottság nem fellebbezett az ítélet ellen
– emelte ki Lomnici Zoltán. E határidő elmulasztása jogilag azt jelenti, hogy az ítélet jogerőre emelkedett, politikailag pedig azt, hogy az Európai Bizottság hallgatólagosan elismerte felelősségét, és nem kívánta megvédeni saját elnökét a nyilvánosság előtt.
A döntés Von der Leyen ügyében precedensértékű
A bíróság megfogalmazásával élve „az intézmények nem foszthatják meg az uniós polgárokat a dokumentumokhoz való hozzáférési joguktól azáltal, hogy elmulasztják ezen dokumentumok nyilvántartásba vételét”. Az Európai Bizottság ezzel sérti az EUSZ 11. cikk (2) bekezdését is, amely az átláthatóságot az unió egyik alappillérének tekinti. E körülmények között felmerül a kérdés:
milyen demokratikus legitimációval és morális alapon maradhat hivatalában egy olyan vezető, aki jogerősen elmarasztalt ítélet tárgya?
Ursula von der Leyen az EUSZ 11. cikk (3) bekezdése értelmében köteles biztosítani az Európai Bizottság működésének átláthatóságát. Ha ezt a kötelezettséget megszegi, akkor nem pusztán politikai hitelét, hanem intézményi alkalmasságát is elveszíti.