Koronavírus-alap: vészhelyzeti mentőöv vagy politikai eszköz?
A koronavírus-járvány csúcsán, 2020 tavaszán az EU történelmi léptékű, 750 milliárd eurós mentőcsomagot jelentett be, amelynek célja az európai gazdaság összeomlásának megakadályozása volt. Von der Leyen akkoriban „Európa pillanatának” nevezte az eseményt, és figyelmeztetett: közös beruházások hiányában a kontinens gazdasága mély válságba süllyedhet.
Bár több ország kezdetben óvatos volt, végül nyomás hatására mindannyian beálltak a sorba. Ám öt évvel később világossá vált: a mentőcsomag közel fele parlagon hever, fel nem használt pénzként.
Von der Leyen szerint már nem a gazdaság, hanem a háború a cél
Ami a valódi botrány, hogy az Európai Bizottság ahelyett, hogy visszafizetné vagy újraosztaná a pénzt, katonai célokra irányítaná át – különös tekintettel az ukrajnai háborús helyzetre. Kerber szerint ez „a legsúlyosabb mértékű politikai és jogi visszaélés”: a Bizottság olyan hatásköröket tulajdonít magának, amelyekkel az EU-szerződések szerint nem rendelkezik.
„Soha nem a járvány volt a valódi ok – hanem a hatalom megszerzése” – állítja Kerber.
Szerinte a koronavírus csak ürügy volt arra, hogy az EU egyedülálló módon, közös adósságot vegyen fel, főként Németország és Ausztria hitelképességét kihasználva.
Jogsértő katonai kiadások?
Az alkotmányjogász az EU-szerződés 41. cikkének 2. bekezdésére hivatkozik, amely egyértelműen kimondja: védelmi kiadások nem finanszírozhatók uniós szintű költségvetésből, azokat a tagállamoknak kell állniuk. Von der Leyen azonban újraértelmezi a szabályokat – és sok tagállam ezt csendben tűri, mert reménykedik a pénzosztásban.
„Von der Leyen édességekkel csábítja a tagállamokat: több pénzt ígér, és cserébe hallgatást kap” – fogalmaz Kerber.
A német jogász szerint Friedrich Merz kancellárnak kötelessége lenne fellépni, mégsem tesz semmit. Ennek oka egyszerű: szinte minden tagállam anyagi nehézségekkel küzd, így a vezetők inkább reménykednek a „nagy torta” szeleteiben, mintsem kiállnának az uniós alapelvek mellett. Különösen Franciaország kerül említésre: pénzügyi válságban vergődik, miközben geopolitikai álmokat kerget – az aránytalanság pedig feszültséget szül Európa-szerte.