Gyakorlatilag átadta az Európai Unió energiapiacát az Egyesült Államoknak a hétfői vámmegállapodás részeként az Ursula von der Leyen vezette brüsszeli tárgyalótestület – ilyen és ehhez hasonló vélemények olvashatók a nemzetközi sajtóban annak kapcsán, hogy az EU azt ígérte: három év alatt 750 milliárd dollár értékben importál energiahordozókat az USA-ból. Ide értendő a cseppfolyós földgáz (LNG), a kőolaj, a szén és a nukleáris fűtőanyag is.
Elérhetetlen cél, kiárusított energiapiac
Az évente 250 milliárd dolláros összeget mindenekelőtt össze kell vetni a jelenlegi helyzettel. Az EU szén- és LNG-importjának nagyjából felét, tengeri olajbeszerzéseinek pedig ötödét biztosítja az USA – ismertette Hortay Olivér, a Századvég Energia- és klímapolitikai üzletágának igazgatója közösségimédia-felületén. A szakértő szerint Ursula von der Leyen egyszerűen eladta az unió energiapiacát az USA-nak. A 2024-es adatok szerint ugyanis az Egyesült Államokból az EU-ba érkező energiatételek az alábbiak voltak:
- Olaj: 40 milliárd dollár,
- LNG: 22 milliárd dollár,
- szén: 3 milliárd dollár.
Ez összesen 65 milliárd dollárt tesz ki, és bár más nemzetközi források 75 milliárd dolláros végösszegről szólnak, még ez is eltörpül a célszámhoz mérve. Az Energy Aspects tanácsadó cég egyik vezetője, Amrita Sen határozottan kétségbe vonta a 750 milliárd dolláros importcél megvalósíthatóságát, mondván, a tízszeres növekedést sem logisztikailag, sem a szerződések terén nem lehet elérni.
Politikai gesztus az unió védelme helyett
A megállapodást konkrét üzleti terv híján politikai gesztusnak nevezik sok helyen. „Nincs olyan közös uniós mechanizmus, amely lehetővé tenné az ekkora volumenű központosított energiaszerződéseket. A tagállamok önállóan döntenek” – írta elemzésében a MarketWatch, rámutatva a magyar kormány által rendszeresen hangoztatott alapelvre. A lap egyúttal abszurdnak nevezte a megállapodást. Hozzátehetjük: Oroszország még 2024-ben is az unió második legnagyobb földgázbeszállítója volt. Ausztria tavaly a vezetékes földgáz kilencven százalékát Oroszországból szerezte be, és számos más tagállam is jelentős mennyiségű orosz energiaterméket vásárol. Az alternatív források, ez esetben az amerikaiak, szükségszerűen, legalább rövid távon drágábbak is. Tehát a brüsszeli vezetés ezúton is az uniós állampolgárok zsebéből venné ki a pénzt és adná az USA-nak, összhangban az Oroszország elleni szankciós törekvésekkel, amelyek az energiahordozókat érintik.
