Már az 1989-es rendszerváltás után közvetlenül, az RMDSZ megalakulásakor kitapinthatók voltak elemzők szerint a romániai magyar politikai közképviseleten belüli törésvonalak. Érvelésüket az RMDSZ első, 1990 áprilisában rendezett kongresszusának példájával támasztják alá, amikor a küldöttek nem a kommunista múlttal való leszámolás eszméjét zászlajára tűző csoport favoritját, a külföldi száműzetésből hazatért Szőcs Géza költőt, hanem a Moszkvában tanult Domokos Gézát választották elnökké. A politikai alternatíva szükségességének, illetve megjelenésének kérdése ezzel szemben csak jóval később vált akuttá a szövetségen belül. Érdekes módon az RMDSZ vezetősége számára a kezdetekkor az erdélyi magyar fiatalság képviselői jelentettek belső „konkurenciát”. Az 1990-ben Erdély-szerte megalakult ifjúsági szervezetek „gyűjtőpártjaként” létrejött Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége volt az első, az RMDSZ-szel párhuzamosan működő alakulat, amely belső ellenzékként határozta meg önmagát. A fiataloknak sikerült „kiverekedniük” a sokszínűség rögzítését, a platformszabadság meghirdetését is, amelynek nyomán gombamód szaporodtak az RMDSZ-en belül a politikai ideológiák mentén létrejött platformok.
Miközben viszont ezeknek a csoportosulásoknak a tevékenysége, álláspontjuk ütköztetése sokáig egyben tudta tartani az RMDSZ struktúráit, az egység megbontásához nem ideológiai szembenállások vezettek, hanem a mérsékelt, illetve a radikális vonal között húzódó szakadék. Ez a nézetkülönbség az RMDSZ 1996-os kormányra kerülése után mérgesedett el. Mégpedig az erdélyi magyar közösség célkitűzéseit a kis lépések politikájával, a román többség együttműködésével megvalósítani igyekvő, Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila fémjelezte vezetőség, illetve az önrendelkezés ügyét napirenden tartó, Tőkés László református püspök vezette ellenzék között. Konfliktusuk a legutóbbi, 2003-ban Szatmárnémetiben rendezett RMDSZ-kongresszuson csúcsosodott ki, amely megszüntette az addig Tőkés által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget – kizárva a püspököt a szövetség vezetőségéből. Ez a lépés felgyorsította az erdélyi magyar ellenzék szárnybontogatását. 2003 októberében Sepsiszentgyörgyön megalakult a Székelyföld területi önrendelkezését célul kitűző Székely Nemzeti Tanács, két hónappal később pedig Kolozsváron, Tőkés vezetésével létrejött az erdélyi autonómia ügyét zászlajára tűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Mindkét szervezet leszögezte, hogy nem kíván indulni a romániai önkormányzati és parlamenti választásokon. Ezzel szemben az ugyancsak 2003-ban megalapított, a 2000-es önkormányzati választásokon Hargita megyében jelentős eredményeket elért Udvarhelyért Polgári Egyesületből (UPE) kinőtt Magyar Polgári Szövetség már kimondottan a politikai alternatíva megteremtését célozza. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette MPSZ egészséges versenyhelyzetet, politikai konkurenciát, a választás szabadságát kínálja a romániai magyaroknak. A polgári oldal jelöltjeinek – az UPE-seket kivéve – a bukaresti hatóságok törvényértelmezése miatt eddig kizárólag román pártok színeiben sikerült helyi és megyei mandátumot szerezniük a képviselő-testületekben. A 17 éve parlamenti képviselettel rendelkező RMDSZ-nek számolnia kell azzal, hogy a 2008-as romániai parlamenti választásokon fel kell vennie a versenyt a párttá válás útjára lépett MPSZ-szel. A jövő évi magyar–magyar összecsapás politikai előjátékának tekinthető a májusi európai parlamenti választás, amelyen az erdélyi magyar jobboldal által támogatott Tőkés áll szemben az RMDSZ EP-jelöltjeivel.
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
