Gyorgyovich Miklós, a Századvég Alapítvány Társadalmi Folyamatok és Média Kutatóintézetének szakmai vezetője kifejtette, hogy Ukrajna népessége már a háború előtt, az 1990-es évek közepétől fogyásnak indult a modern társadalmakra amúgy is jellemző alacsony termékenységi ráta, elöregedés és a kelet-európai társadalmakban még jelentősebb kivándorlás miatt. Ezt a Krím 2015-ös megtámadása, majd a háború kitörése értelemszerűen tovább gyorsította. A Magyar Nemzeten is beszámoltunk róla, hogy új katonai toborzókampányt indított az ukrán védelmi minisztérium, amely kifejezetten a 18–24 év közötti fiatalokat célozza. Arról kérdeztük a szakértőt, hogy egyetért-e ezzel az állásponttal, hogy a 25 év alatti ukrán fiatalok azért maradtak ki eddig a katonai toborzásból, hogy Ukrajna elkerülje a demográfiai katasztrófát? Válaszul kifejtette, hogy a fiatal férfiak fokozottabban veszélyeztetettek (az erőszakos haláltól való félelem, a konkrét sérülés vagy annak veszélye, a poszttraumás stressz), ami túlélésük esetén mind közvetlen hatással lehet majd az ő jövőbeli párkapcsolati életükre, termékenységükre és családalapítási kedvükre. Az alsó korhatár korábbi kitolása ilyetén értelemben tehát valóban részben demográfiai önvédelemként is értelmezhető az ország részéről. Másfelől a 18–24 évesek egy része még vélhetően tanulmányokat folytat(na) vagy épp most kezdené el az önálló életét.

A korosztály hirtelen katonai mobilizációja ezért nemcsak demográfiai, hanem gazdasági és mentális instabilitást okozhat, főleg, hogy még nincs világos kilátás a háború végére, ami tovább fokozza az értelmetlen haláltól való félelmet
– hangsúlyozta.

Fotó: Wikipedia
A szakmai vezető azzal folytatta, belátható, hogy hiába felnőttekről beszélünk, a 18–24 éves kor a pszichoszociális fejlődés szempontjából még igen fontos időszak.
A közvetlen és azonnali katonai szolgálat vélhetően nagyon erős, életre meghatározó és nagy eséllyel negatív külső identitásképző hatással lesz rájuk
– mondta a szociológus. Ez még akkor is komoly hosszú távú következményekkel járhat, ha néhányuk körében egyébként egy ilyen „nemzeti függetlenségi háborúban” való részvétel esetleg meg is erősítheti a kollektív identitást, a „háborús generációhoz” való tartozásuk pedig egyfajta nemzethez való lojalitást is okozhat egyesek körében, főleg, ha az állami narratíva is ezt támogatja. Viszont a háborús tapasztalatok náluk is súlyos pszichés következményekkel járhatnak majd, úgy mint a poszttraumás stressz, az értékrendi zavar, a kiégés, az ebből fakadó későbbi kapcsolati nehézségek. Ez a fiatalkori trauma tehát az egész életpályát megpecsételheti majd.