Az isztambuli béketárgyalások eredménytelensége
Az orosz vezetés többször elmondta, hogy csak akkor hajlandó tárgyalóasztal mellett rendezni az orosz–ukrán háborút, hogyha azok a kiváltó okok megszűnnek, amelyek a háború orosz részről történő megindításához vezettek. Ezek között az ukrán nemzettudatnak az a felfogása is szerepel, amelyben Sztepan Bandera gyakorlatilag szélsőjobboldaliként jellemezhető központi figura jelenti a legnagyobb problémát, illetve az a merev oroszellenesség, ami ebből fakad.
És ez csak egy része ennek a csomagnak, amely orosz részről rendszeresen elhangzik.
– emelte ki. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért kell az orosz követelésekkel foglalkozni: egész egyszerűen azért, mert egy nukleáris nagyhatalomról beszélünk, amelynek megfelelő katonai ereje is van, hogy ezt kikényszerítse, legalábbis a határai mentén. A szakértő szerint innentől kezdve az a megközelítés, amelyben a Nyugat – és ide nemcsak az Egyesült Államokat, Nyugat-Európát, sőt az ázsiai partnereket: Japánt és Dél-Koreát lehet érteni, vagy akár Ausztráliát – meg sem hajlandó hallgatni az orosz követeléseket, amelyeket egy háborús agresszióval támasztottak alá, nagyon súlyos rövidlátásról tesz tanúbizonyságot, és
ezért nem közelednek az álláspontok, hiszen a kiváltó okok rendezésére a Nyugat nem mutat hajlandóságot.
– fejtette ki. A szakértő szerint az egy dolog, hogy Kijev a saját függetlenségéért és a saját maga által elképzelt nemzetképért harcol, az egy másik történet, de a nyugati támogatás nélkül ezt nem tudta volna ilyen sokáig végrehajtani. Egyértelműen az ukrán törekvések a saját önképük kialakítására támogatandók, hiszen egy nép eldöntheti, hogy mit gondol saját magáról, de amíg ezt nyugati támogatással teszi meg, addig
a Nyugat szerepe megkérdőjelezhetetlen abban, hogy nem közeledtek az álláspontok Isztambulban.
– mondta.
Orosz–ukrán háború
