Magyar keresőkutyák segítették a német aranykincs utáni nyomozást + fotók

Magyar keresőkutyák segítették a németországi Manchingban ellopott, kelta kori aranykincs utáni nyomozást. A három kilogrammnyi eltűnt aranyérme és műtárgy holléte továbbra is ismeretlen, de a magyar szakemberek szerint a kutyák új távlatokat nyithatnak a kulturális örökség védelmében.

Keresőkutyák a magyar keresőkutyák németországi munkasikeréről tartott sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeumban 2026. május 19-én. Magyar keresőkutyák segítették a németországi Manchingban ellopott kelta kori aranykincs utáni nyomozást. Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI Fotószerkesztõség

A német hatóságok ezért 2026 tavaszán magyar segítséget kértek. A megkeresés az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBBESZ) Heritage Crime Task Force (HCTF) hálózatán keresztül jutott el a Magyar Nemzeti Múzeumhoz (MNM).

Varga Lujza, az MNM projektkoordinációs és kiállításszervezési főosztályának vezetője elmondta: az Archeo Dogs projektben kapcsolódtak be a nyomozásba. Március végén német rendőrök bűnjeleket adtak át a magyar csapatnak, hogy azok szaga alapján felkészítsék a kutyákat az aranyérmék felkutatására.

A tréning hat héten át tartott, heti négy gyakorlónappal. A fő gyanúsított ingatlanában végzett házkutatásban német, amerikai, kanadai és magyar szakemberek dolgoztak együtt Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományban, Plate településen.

A kutatás közben falakat bontottak meg és köveket is felszedtek a nyomozók, a háromnapos munka azonban végül nem vezetett eredményre. 

Kijelenthetjük, hogy az arany nem volt a házban elrejtve

– mondta Varga Lujza, hozzátéve: a német rendőrség más vonalon folytatja tovább a nyomozást, és elképzelhető, hogy később ismét magyar segítséget kérnek.

Az Archeo Dogs Hungary mindössze három éve működik, és egyelőre kísérleti projektnek számít. A csapat régészeti leletek felkutatására képez ki kutyákat – ilyenre világszerte is csak kevés példa akad.

Böröczky Blanka régész, igazságügyi régészeti konzulens Aslan nevű, kétéves cocker spánieljével vett részt a németországi nemzetközi akcióban. Elmondta: a program ötlete a Pécsi Tudományegyetem posztgraduális igazságügyi régészeti képzésére készített szakdolgozatából nőtte ki magát, amelyben a kutyák régészeti és igazságügyi célú alkalmazásának lehetőségeit vizsgálta. Az államvizsga után kereste meg a Magyar Nemzeti Múzeumot azzal az elképzeléssel, hogy a kutyás régészeti keresést a gyakorlatban is kipróbálják.

Kezdetben római kori vasleletekkel dolgoztak, később azonban különböző korszakokból származó tárgyakkal is bővítették a tréningeket. A németországi felkészülés során három eredeti aranyérmével gyakoroltak – tette hozzá.

Rövid pihenőkkel a kutyák végigdolgozták a három napot. Látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik a munkát

 – mondta a régész. Hozzátette: a küldetés azt is bizonyította, hogy a spánielek rendkívül jól terhelhetők ilyen feladatok során. A kutyák ugyanakkor egyszerre legfeljebb 15-20 percig tudnak koncentráltan keresni, utána pihenőre van szükségük.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Oleár Gábor keresőkutya-kiképző Kör nevű német juhász keverék kutyájával vett részt a felderítésben. Mint mondta, egy jó keresőkutya kiképzése másfél évig tart, és a legfontosabb a folyamatos motiváció fenntartása.

A labda náluk jutalom, amit csak akkor kapnak meg, ha sikeresen teljesítik a feladatot 

– fogalmazott. Tuza Erika kiképző a Freya, Frida és Frigg nevű spánielekkel dolgozott a nyomozás során. Elmondta: kutyái eredetileg hospice-intézményekben teljesítettek terápiás szolgálatot, emellett azonban a nose work sportban is kipróbálták őket.

– Emberileg is megérintett ez a projekt, hiszen az eltűnt régészeti tárgyaknak megtalálása és visszajuttatása a jogos tulajdonoshoz közös ügyünk – mondta a kiképző.