Kétségtelenül sok a pótolnivaló a XX. századi totális diktatúrák rémtetteinek feltárásakor és bemutatásakor. Az ezt szolgáló erőfeszítések elmulasztásánál csak egy dolog szorongatóbb, ha megfeledkezünk a már elvégzett erőfeszítésekről és gyászmunkáról. Lovas István az 1932–1933-as, mesterségesen előidézett ukrán éhínséget bemutató brüsszeli kiállításról írt öszszefoglalójában (Sztálin munkája, Magyar Nemzet, 2007. április 7.) kórképet ad a tragédiát övező összeurópai érzéketlenségről. Cikke tanúsága szerint ezen az érzéketlenségen éppen a brüsszeli kiállítás látszik rést ütni. „Az ukrán holodomorról a világ, ahogyan Magyarország is, igen keveset tud” – írja, és pozitív kivételként a Demokrata hetilapban 1994-ben folytatásokban ismertetett Conquest-könyvet, A bánat termését (Robert Conquest: The harvest of sorrow, 1986, University of Alberta Press) említi. Zárójeles megjegyzésben Lovas rögzíti még, hogy a magyar Országgyűlés 2003. november 26-i ülésén megemlékezett a tragédiáról, így az olvasó azt hiheti: Magyarországon más nem történt.
Az ukrán éhínséget bemutató, azt kiállítással is feldolgozó magyar intézményként kötelességünk, hogy kiegészítsük Lovas sovány lajstromát. A Terror Háza Múzeum az Ukrán Országos Önkormányzattal együtt 2003. december 8-án adta át az Éhínség Ukrajnában 1932–1933 című kiállítását, amelyet Jurij Boguckij ukrán kulturális miniszter nyitott meg, és amely több mint tizenötezer látogatót fogadott. A megnyitóünnepségen ukrán egyházi méltóságokat is felvonultató népes delegáció vett részt, a múzeum megrendítő gyászszertartásnak adhatott otthon. A megnyitó másnapján nemzetközi konferencia volt a Terror Háza Múzeumban, ahol mintegy tizenöt kutató összegezte a kutatások eredményeit. A kiállításról, a tanácskozásról részletesen beszámolt a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Televízió, a Duna TV és a TV2, hogy csak néhány médiumot említsünk. Ugyancsak egy, a Terror Háza Múzeum szervezte konferencián szólalt fel Richard Pipes neves amerikai történész (Sztálinizmus kettős mérce nélkül), míg 2005-ben a népirtás valódi dimenzióit kortanúként az elsők között leíró Arthur Koestlerre emlékeztünk egy zsúfolásig megtelt nemzetközi tanácskozáson. Zárásképp: a magyar Országgyűlés nemcsak ülésen emlékezett meg az áldozatokról, de 2003. november 24-én egyhangúlag (!) fogadta el a 1932–33-as ukrajnai éhínségnek emléket állító határozatot.
Terror Háza Múzeum
Egy kis adag rosszindulat azért kell ahhoz, hogy néhány példa megadásából valaki egy kizárólagos listát kérjen számon. Főként, ha a szövegben a Conquest-könyv kapcsán ez állt: „A Demokrata hetilap 1994 novemberében három hónapon át folytatásokban ismertette Robert Conquest, az ukrán holodomort elsőként feltáró brit történésznek A bánat termése címen 1986-ban megjelent könyvét, de a balliberális sajtó ezen apokaliptikus méretű népirtásról jószerével hallgatott és irányában szinte semmilyen érdeklődést nem mutat…” Tehát a balliberális sajtó.
Vagyis e hetilap 1994-ben – kilenc évvel azelőtt a Terror Házában e népirtásról megrendezett kiállítása előtt – tudomásom szerint úttörőként törte át a tízmillió áldozatot követelő holodomorról való hallgatás falát. A Terror Háza levelének utolsó mondatában foglalt kiegészítést pedig hálásan köszönöm.
Lovas István
origo.hu
Összeverték a románok, mert magyar - videó
