Régi tapasztalat, hogy a tartós ellenzékiség elhülyíti az embert. Ékes példa erre a bigott marxista filozófusból SZDSZ-alapítóvá züllött Kis János példája, akinek szervilis alákérdezésére minap a HVG vállalkozott. – Mi van akkor, ha a Tiszát nem engedik a választás rajtvonalához? – érdeklődött a lakájportál mikrofonállványt alakító munkatársa.
Mire Kis elmagyarázta, előfordulhat, hogy tömegek árasztják el a köztereket, nem pár órára, hanem napokra, hetekre.
– Az ellenállás sikeres letörése kevéssé valószínű, kudarca viszont a teljes politikai megsemmisülést jelentené Orbán számára. Menekülhetne Moszkvába Janukovics és Aszad után. – A szakértő szerint egyébként Magyarországon „választásos autokrácia” van. (Ami persze egy ökörség: ahol autokrácia van, ott nincs választás, ahol viszont voksolnak, mint nálunk, ott nincs autokrácia.)
Megjegyzem, a baloldal rendre azzal riogat, a nemzeti kormány nem fogja megtartani az esedékes referendumot.
Békesi László a 2018-as voksolás előtt azt fejtegette: Orbán Viktor utcai robbantások szervezésétől sem riadna vissza, hogy hatalomban maradhasson. Csillag István, az SZDSZ „autópályás” exminisztere azzal ijesztgetett, jövőre, ha tartanak is választást, előtte betiltják a Tisza Pártot, Magyar Péter pedig sitten lesz. Pár napja Baranyi Krisztina közölte: nincs rá garancia, hogy veresége esetén a Fidesz átadja a hatalmat… Hasonlót sugall most a bebalzsamozott Kis János is, aki a rendszerváltás után SZDSZ-elnökként ágyazott meg a kommunizmussal jegyben járó liberálisoknak. Akik – változó pártformációban – azóta is affektáló gőggel gúnyolnak mindent, ami nemzeti és magyar. Aztán jön a választás estéje…
