A lengyel Laokoón-csoport

Az Európai Parlament összes nagy parlamenti csoportja felsorakozott Bronislaw Geremek, a lengyel liberális képviselő mellett, amikor híre ment, hogy a hatóságok képviselői mandátumának visszavonásával fenyegetik, ha nem hajlandó újra nyilatkozatot tenni arról: együttműködött-e a kommunista rendszerrel. „Erre a megalázó eljárásra csak egy válaszom lehet – hogy megtagadom” – mondta a liberális képviselő. „Az átvilágítás a szólásszabadságot és az egyetemek autonómiáját fenyegeti, és egy (orwelli) gondolatrendőrséget hoz létre” – tette hozzá.
Bronislaw Geremek átvilágítási törvény elleni támadása tovább ronthatja Lengyelország amúgy is megtépázott reputációját, hiszen a korábbi történészt igen nagyra tartják Brüsszelben, még az Európai Parlament elnöki tisztjére is javasolták. Kétségtelen, hogy amióta a Kaczynski fivérek átvették a hatalmat, európai vezető körökben kevés jót hallani Lengyelországról, hiszen a fivérek és párjuk, a Jog és Igazságosság pártja olyan avítt értékeket képviselnek, mint a nemzeti lét fontossága, a hit ereje, emellett elkötelezett katolikusok, nem bíznak az idegenekben, és határozottan ellenzik a „melegbüszkeség” népünnepélyeken való kifejezését. Ezen nézeteikkel néhány évtizeddel ezelőtt akár az európai főáramlatba is tartozhattak volna, de amióta a hetvenes évek második felétől a liberális és föderalista eszmék uralomra jutottak, a nemzetállami léttel kapcsolatos konzervatív értékek a tiltott kategóriába kerültek, míg a baloldali értékek még megmaradtak a tűrt sávban, a támogatott liberális értékrend árnyékában.
Az átvilágítási törvénnyel a lengyel Jog és Igazságosság párt az exkommunista háttérhatalomtól kívánná megszabadítani az országot. A varsói kormánypártnak az országot irányító titkos szervezetekről vallott nézeteit nyugodtan a politikai paranoia körébe utalhatnánk, ha nem tudnánk – többek között Hillary Clinton önéletrajzi írásából, az Élő történelemből (119. old.) –, hogy Európában 1954 óta minden évben megrendezik a bilderbergi konferenciát, amelyre a világ minden részéből öszszejönnek a befolyásos vezetők, és amelyen 1991 júniusában Bill Clinton, az Egyesült Államok volt demokrata elnöke is részt vett. Ezekről az Európa sorsát nyilvánvalóan meghatározó értekezletekről ötven év óta az európai közvélemény semmiféle tudósítást nem kap. Tehát azok a feltételezések, hogy a látható politika hátterében láthatatlan kezek irányítják az országok sorsát, egyáltalán nem légből kapottak.
Ugyanakkor a Kaczynski fivérek túl sok fronton indítottak támadást, így bukásuk vélhetőleg csak idő kérdése, mert nem tudnak maguk mellé szövetségeseket állítani. Az öreg kontinenst, az Európai Uniót eluraló liberális áramlattal szemben (amelynek támogatottsága a választók körében mindöszsze öt-tíz százalék) a valóban konzervatív nézeteket vallók csak az igazán baloldali nézeteket vallókkal összefogva tudnának eredményt elérni, hiszen a liberális eszmerendszer (és mindenekelőtt gazdaságpolitika) legfőbb támogatója, a nemzetközi pénztőke olyan erővel rendelkezik, amellyel szemben csak igen szervezett erőkkel lehet felvenni a küzdelmet. Ezért elhibázott az a politika, amely a szakszervezeteket, különösen a Szolidaritást elidegeníti. Ugyancsak megkérdőjelezhető az Oroszországgal szemben folytatott politika, hiszen fel kellene ismerni, hogy Putyin, amikor az orosz nemzeti érdekeket próbálja védeni az ország természeti kincseit széthordó „oligarchákkal” szemben, gyakorlatilag ugyanazokat az elveket képviseli, mint a Törvény és Igazság pártja, és akik ezért támadják, lényegében ugyanazok, akiknek a szemében Varsó mai politikája is szálka.
A The First Post független internetes újság hírlapírója, William Langley szerint Brüsszelnek nemcsak a Kaczynski ikrek okoznak fejfájást, hanem az őket felnevelő, rendíthetetlen édesanyjuk is, aki megalkuvás nélküli hazaszeretetre és vallásosságra nevelte gyermekeit, és akivel az ikrek ma is sok időt töltenek. Hármójuk harca kicsit emlékeztet a valamikori trójai próféta, Laokoón sorsára, aki megpróbálta a királyt, Priamuszt figyelmeztetni, hogy a görögök által békeajándékként hozott ló valójában csapda, ám a király nem hallgatott rá. Amikor a tengerből kijövő kígyó megölte Laokoónt és két gyermekét, a király azt gondolta, hogy ez a hamis prófécia miatt történt, pedig az istenek azért akarták a prófétát elhallgattatni, hogy Tróját a görögök elfoglalhassák.