Ékkő és mozsárágyú a tó partján

A tőke gyakran hamarabb lép a nyilvánosság elé, mintsem a szükséges engedélyekkel rendelkezne. Úgy okoskodik: ha tényként jelentem be a beruházást, lépéskényszerbe, sakkhelyzetbe hozom az illetékes hatóságokat és önkormányzatokat. Bóka István, Balatonfüred vezetője, aki éppen a múlt héten lett az év polgármestere, azonban azt mondja: szép és jó dolog egy exkluzív fejlesztés, de az otthonadó városnak is megvannak a maga szempontjai, s képviselnie kell azokat. Mindemellett a fürediek arra is büszkék, hogy városuk majdnem annyit áldoz kultúrára, mint a megyeszékhely, Veszprém.

Csontos János
2007. 04. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sajátos új jelenséget tapasztalni mostanság Magyarországon: jön egy multinacionális ingatlanfejlesztő és -beruházó cég, tejjel-mézzel folyó sajtótájékoztatót tart, háromdimenziós látványterveket mutat az ámuló publikumnak, miközben csillogó milliárdokkal dobálózik – aztán a dolog olykor ennyiben is marad. A tőke gyakran hamarabb lép a nyilvánosság elé, mintsem a szükséges engedélyekkel rendelkezne. Úgy okoskodik: ha tényként jelentem be a beruházást, lépéskényszerbe, sakkhelyzetbe hozom az illetékes hatóságokat és önkormányzatokat.
Anélkül, hogy a konkrét tervek komolyságát minősítenénk, szögezzük le: mostanság a befektetői fantázia a luxus wellness-szállodák és monstre vízi élményparkok műfajában szárnyal a legmagasabbra. Alig szellőztették meg a Budapest határába elképzelt fürdőszálló-komplexum tervezetét, hasonló tervekről számolt be Balatonfüreden is egy konzorcium: ötcsillagos, exkluzív üdülőparkot álmodtak a balatonfüredi kemping területére, 21 hektáron. Tehették, hiszen a Siótour, a Balatontourist és a Zalatour kedvelt balatoni sátortáborai egy kézbe kerültek, s a parti ingatlanok egyik legértékesebbike épp a füredi kemping – logikus, hogy ide szánják a reprezentatív beruházást. A füredi polgármester, Bóka István mondja: szép és jó dolog egy ilyen exkluzív fejlesztés, de az otthonadó városnak is megvannak a maga szempontjai, s képviselnie kell azokat. Erre lehetőségük is nyílik, hiszen ha a beruházók komolyan gondolják az üdülőparkot, legalább három körben kell egyeztetni a várossal. Az első menetben meg kell egyezniük a fejlesztés menetrendjéről, a jogokról és a kötelességekről; a másodikban módosítani kell a szabályozási tervet; a harmadikban pedig sor kerülhet a konkrét engedélyeztetési eljárásra. A minőségi fejlesztés kritériuma itt feltehetőleg teljesülne, de nem csökkenhetnek a helyi adóbevételek, s létesülniük kell egész éves állásoknak is, hiszen a Balaton-parti városokat az idényjellegű munkanélküliség sújtja leginkább. Különösen a Füredi kistérségre jellemző a kényszerű téli tétlenség – még az Annagora élményfürdő sem tudta egy hónapnál jobban kitolni a nyári balatoni szezont. A füredi kemping egyébként üzletágvezető a tóparton: itt bonyolítják le az egész balatoni kempingforgalom harminc százalékát. Az exkluzív üdülőparkkal a partszakasz terhelése 3500 vendégről 700-800-ra csökkenne.
Balatoni üdülőhely persze nem nélkülözheti a szállodafejlesztéseket: ilyenből Füreden két új is megnyitotta a kapuit mostanában. Négycsillagosak, száz-száz szobásak, s tudják már a fitnesz-wellness szolgáltatásokat is. A Silver Resort és a Flamingó mellé pedig ez év végére felsorakozhat a felújított patinás műemlék szálló, az Anna Grand Hotel is. A tizenkét hónapos üzemmódtól új, stabil munkahelyeket, folyamatos adóbevételt is remélnek a helybéliek. A bálterem és az étterem már ma is régi fényében ragyog: a város a 60 napos térítésmentes használati jogát nemcsak az Anna-bál, hanem különféle fesztiválok céljaira is felhasználja.
A kultúrváros jellegen sokat lendített a reformkori városközpont példaszerű felújítása: az uniós pénzeket is felhasználó program a beszédes Balaton-part ékköve névre hallgatott. Szerveznék a folytatását is, 2-es sorszámmal, mert ha tudomásul veszik az országos regressziót, könnyen elveszíthetik a lendületüket. Az NFT II-ben vélhetőleg nem lesz annyi pénz, mint amennyire a fürediek eredetileg számítottak, de a pályázásról nem lehet lemondani. Folytatnák a turistaövezet rendbetételét a Tagore sétánnyal, a Gyógytérrel, a Kiserdővel, a rávezető utcákkal; s a Huray piacon többfunkciós, színházi előadások tartására is alkalmas épületet is terveznek. Egyeseknek vannak ellenérzéseik is ezzel kapcsolatban, ám mivel piacot, éttermet nem akarnak itt működtetni, egyelőre parkosítják a területet. A Huray név amúgy igen jól cseng Füreden: Jókai Mór sógora, a helyi fürdőorvos viselte, akinek villája a Jókai-villával szemközt épült meg.
Nincs nyugvóponton az orosz üdülő ügye sem. A Vaszary-féle, másfél hektáros hercegprímási erdőben éktelenkedő szovjet betonszörnyet szeretnék végre lebontatni. Jelenleg ez huzamosan üresen áll, egy vagyonkezelői szerződés keretében csupán a park egyik sarkában üzemel egy étterem. A Vaszary-villába is kulturális funkciót telepítenének: például állandó képzőművészeti tárlatot, hogy érdemes legyen minden évszakban Füredre zarándokolni.
A talányos egészségügyi reform egyik negatív meglepetése, hogy az Európa-hírű füredi szívkórház nem lett súlyponti gyógyintézmény. Az ötvenes kórházlistán még rajta volt, aztán valahogy lecsúszott róla. A kórház négyszáz munkahelyet is jelent ebben az iparral jószerivel nem rendelkező városban – érthető, ha a füredi városatyák úgy döntöttek: térítésmentesen megigénylik az államtól a kórház üzemeltetését és tulajdonjogát is. Így látnák biztosítottnak, hogy elbocsátások se legyenek, s a kivívott szakmai presztízs, az országosan megsüvegelt rehabilitációs nimbusz se legyen a gyorsléptű liberális reform martaléka. Célszerűnek tartanák azt is, hogy a régóta tervezett savanyúvíz-hasznosítás helyszíne is a kórház legyen.
A kultúrvárosi imázs csak sok leleménnyel tartható fenn – Balatonfüred majdnem annyit áldoz kultúrára, mint a megyeszékhely Veszprém. A kulturális osztályvezető, Cserép László kitér a konkrét számok ismertetése elől; inkább a fegyvertényeket sorolja. Van is mit. Füreden például igen gazdag és méltóságteljes volt az 1956-os forradalom jubileumának megünneplése: a város három köztéri alkotással is gyarapodott. A fegyveres szervezkedésért elítélt Bata Ferenc emlékére carrarai márványból avattak emlékművet a róla elnevezett parkban. Halassy Csilla a szabadságharcos fiú szobrát mintázta meg; az avatáson Illyés Gyula hangján idézték meg az Egy mondat a zsarnokságról című nagy verset. (Kodolányi Gyula idézte fel, hogy a költő 1951-ben Tihanyban vetette papírra a legendás költeményt, majd Flórával együtt kívülről megtanulták, a kéziratot pedig befalazták.) A Tagore sétányon felállított Bibó István-szobrot Bibó-konferencia keretében avatták fel. A szervező Szőcs Géza kiegyensúlyozott szellemi mezőnyt verbuvált össze a jeles alkalomra: ott volt Molnár Gusztáv, Szilágyi Sándor, Tomaso Kemény, a moszkvai Vjacseszlav Szereda, a párizsi Kende Péter. A szobornál Stumpf István, a Bibó-szakkollégium hajdani vezetője tartott beszédet Bibó fia és unokája jelenlétében. Énekelt 1956-ról Leo Valeriano olasz énekes is, aki a forradalmat megidéző Budapest című dalával nagy sikereket aratott Itáliában az ötvenes évek utolsó éveiben. Volt füredi bemutatója annak a Szőcs Géza-DVD-nek is, amely az író Liberté 1956 című könyve alapján készült, és Vidnyánszky Attila Debrecenben állította színpadra. A darab londoni fiatalok szemszögéből dolgozza fel egy Bécsbe emigrált magyar forradalmár lány és egy szovjet főhadnagy tragikus szerelmét – Kádárt Eperjes Károly játssza, s feltűnik benne Hobó is. A fantáziátlansággal igazán nem vádolható Szőcs eredetileg musicalnek képzelte el a sztorit, s az egyik szerepet Stingnek szánta. Mindez igencsak élénk kreativitásra vall, s Balatonfüreden, a Quasimodo-költőverseny városában értékelik az ilyesmit: itáliai testvérvárosukban, Arpinóban, Cicero szülőhelyén tavaly Szőcs Géza volt az európai költő. Ez annyit jelent, hogy minden évben meghívnak egy jeles poétát, vendégül látják, s ezalatt írnia kell egy verset – ezt pedig a következő májusig kőbe vésik. Ezt a verskövet avatják az idén májusban.
Fürednek persze a saját ötletei miatt sem kell szégyenkeznie – hogy például csak a Magyar Nemzet által támogatott nyári hal- és borünnepre utaljunk. Az általános elgondolás az, hogy a hagyományos borhéten kívül is legyenek kultúrprogramjaik a helybélieknek és az ide látogatóknak egyaránt. A Jókai-napokat április végén már 16. alkalommal rendezik meg, közösen a veszprémi meg a Petőfi Irodalmi Múzeummal, s programjába a dramatizált előadásokon túl a Jókai-bableves-főző verseny is belefér. Kolti Helga színésznő szervezésében a versünnep határon inneni és túli profi versmondók seregszemléjét kínálja. A füredi Lipták-villában működik a Magyar Fordítók Háza (számon tartják például, hogy itt fordították németre a Harmonia Caelestist) – ehhez műfordító-találkozó kapcsolódik. De van nemzetközi dzsessz- és gitárfesztivál is. A szobrok városában tavaly nyolc szobrot avattak – a balatonfüredi Kő Kövön Alapítvány szobrászszimpóziuma keretében évente legalább három alkotást ajándékoznak a vendéglátó városnak, több tíz millió forint értékben. Mostanára elérkezettnek látták az időt, hogy külön kiadványban is bemutassák ezt a kultúrkincset, miként ezt a Füredhez kötődő irodalmi alkotások Matyikó Sebestyén József által szerkesztett vaskos antológiájában tették.
Mindez persze nehezen kerülne tető alá a temérdek lelkes helyi civil szervezet nélkül: közülük hat-hét rendszeresen szervez kulturális eseményeket a városban. Egyre többen ismerik fel azt, hogy a kulturális turizmus vonzerejét ez a szerencsés adottságú település sem nélkülözheti. Nevezetesek a Balatonfüredi Turisztikai Egyesület szervezésében a régi evezőskultúrát és teniszéletet megidéző attrakciók, melyeket a Reformkori Hagyományőrző Egyesület romantikus reformkori ruhákban korzózó tagjai népszerűsítenek, s melyek a turisztikai marketing szempontjából kifejezetten idényhoszszabbító szándékúak. De nyitott a város a külső kezdeményezésekre is: a görög falura alapozva formálódik egy görög fesztivál programja, októberben pedig Sunshine néven zsidó kulturális fesztivál is körvonalazódik. Ezek költségeihez Füred rendszerint húsz százalékban járul hozzá, és segít megfelelő új helyszíneket is keresni a programokhoz. A temetők szomszédságában lévő papsokai Árpád-kori templomnál például így kerülhetett sor tavaly nyáron egy hangulatilag ideillő Bergman-darab bemutatójára a Füred Fest keretében.
Ezek az erőfeszítések azonban vajmi keveset érnének a Balaton mint háttér nélkül. A fürediek büszkén emlegetik: nincs olyan tengeri ország sem, ahol egy évben hat nemzetközi vitorlásversenyt rendeztek volna: világbajnokságot, kontinensviadalt, Kékszalag-futamot. Ilyenkor megadják a módját még a rajtlövésnek is: legutóbb Bóka István polgármester egy hamisítatlan mozsárágyút sütött el. Mit is tehetnénk hozzá mindehhez? Bízzunk abban, hogy e mind szomorúbb országban ez a derűs város nem lőtte el minden puskaporát…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.