Olyan becslés is létezik, amely szerint a kőkorszak óta élt öszszes embernek több mint a fele a maláriát terjesztő szúnyogok áldozata lett. Ez hihetetlennek tűnik, ám a halálozási adatokat nézve egyáltalán nem elképzelhetetlen. Bár a betegség gyógyítható, évente több mint egymillióan halnak meg miatta, kilencven százalékban gyerekek. Hogy a civilizált világ polgárai is átérezzék e számnak a súlyát, az Oxfordi Egyetem egyik kutatója arról beszélt a brit The Independentnek: ez olyan, mintha naponta hét Jumbo Jet zuhanna le utasokkal tele,
hisz nem múlik el úgy egy nap, hogy legalább háromezren ne halnának meg maláriában.
Az Egészségügyi Világszervezet úgy véli, évente kétszázezer ember megmenekülne, ha nem hamisítanák a gyógyszereket. A legkiválóbb maláriaellenes készítmények ára és népszerűsége olyan lökést adott a hamisítóknak, hogy Tanzániában és Kamerunban tízszer annyi a hamis gyógyszer, mint az igazi. Nigériában a legutóbbi felmérés azt mutatta ki, hogy a tabletták közel hetven százaléka ismeretlen eredetű, és negyven százalékuk hamisítvány. A csalás három évtizede megoldatlan probléma, és különös módon a gyógyszergyártók sem tesznek ellene semmit, pontosabban azzal vádolják őket, hogy hallgatnak a problémáról. A gyárak valószínűleg attól tartanak: ha elterjed a termékeikről, hogy hamisítják őket, tekintélyes bevételtől esnek el, hiszen egyre kevesebben bíznak majd abban, hogy az eredetihez jutnak hozzá. Nigériai tapasztalatok mutatják: mire kiderül, hogy a gyerekek nem valódi gyógyszert szedtek a betegségre, s kórházba kerülnek, gyakran már késő. Az idő ugyanis az egyik legfontosabb faktor a túlélési esélynél, nyolc–tizenkét óra elég ahhoz, hogy az enyhe tünetek életveszélyes állapotba csapjanak át. Nem fér bele az időbe, hogy hatástalan tablettákat próbáljanak ki a fertőzötteken.
A hatóanyag nélküli gyógyszereknél is veszélyesebbek azok, amelyek nyomokban tartalmaznak maláriaellenes szert, a minimális dózis ugyanis segít a kórokozónak abban, hogy rezisztenssé, vagyis ellenállóképessé váljon a terápiával szemben. A korábban alkalmazott szereknél ez a képessége már ki is fejlődött, csupán egy gyógyszercsalád létezik, amely használ még: ami artemisinint tartalmaz. Katasztrófához vezethet, ha ezzel szemben is ellenállóvá válik a kórokozó, ezt viszont idővel az is kiválthatja, ha kizárólag artemisinin alapú gyógyszerrel kezelik a betegséget. A kombinált terápia, vagyis az ACT vezethet eredményre.
De csak azoknál, akik meg tudják fizetni az árát, ami a 664 millió afrikai lakos közül a többség számára képtelenségnek tűnik. A maláriaellenes szerek háromnegyed részét magánúton árulják a kontinensen, ahol az ACT hússzor anynyiba kerül, mint a többi, szinte hatástalan gyógyszer. A 36 milliós Tanzániában évente 18 millió maláriás esetet jegyeznek fel; az ország egészségügyi minisztere egyfelől üdvözölte az ACT forgalomba hozását, másfelől aggódik amiatt, hogy a legalább ötdolláros költség a falubeliek anyagi lehetőségeit kimeríti. Az ACT elsősorban kínai gyógynövényből készül, magas árának egyik legfontosabb oka, hogy e növény csupán néhány országban terem, és begyűjtése az aratási időszakhoz kötődik. A belőle készített gyógyszer előállítása ezért drágább, mint szintetikus vegyületek létrehozása laboratóriumban. Nemzetközi segélyre van szükség, hogy mindenki hozzájusson, évente 250–300 millió dolláros támogatással és egységes stratégiával lenne elérhető, hogy tíz centért megvásárolható legyen. Az egészségügyi miniszterek tanácskozásán a malária elleni harcon és a közös politikán túl olyan elképzelés is napvilágot látott, hogy Afrikának is bele kellene fognia a gyógyszergyártásba, így csökkenthetné importfüggőségét. Kérdés, ehhez mennyi támogatást kapna a világ fejlettebb régióitól, hiszen a gazdag és befolyásos gyógyszergyáraknak versenytársra nincs szükségük.
A közeljövőben a terveken túl alig látszik remény a pozitív változásra, félő, hogy Afrika a halálozási adatok miatt is fekete kontinens marad.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
