Már februárban közösen lépett fel Förster Gyula ellen hét, az önkormányzati választásokon függetlenként indult képviselő, indítványozva, hogy a város első embere mielőbb távozzon posztjáról. Hárman közülük inkább jobboldali érzelműek, négyen azonban baloldaliak – mondja Kovács Lóránt képviselő, a céljukat végül elérő rebellisek szószólója.
A feloszlatást kiváltó ügy szálai még a kilencvenes évekre nyúlnak vissza. Az önkormányzat akkoriban értékesítette egyik ingatlanát, abban reménykedve, hogy az azt megvásárló cég munkahelyeket teremt majd a településen. A vállalkozás azonban ahelyett, hogy az ígért fejlesztéseket véghezvitte volna, inkább hitelek fedezetére használta az ingatlant. A cég később felszámolók kezére került, akik a vagyont – értelemszerűen – értékesíteni akarták.
Itt jött először a képbe a polgármester, meséli Kovács Lóránt, hiszen Förster Gyula amellett kardoskodott, hogy Sellye vásárolja vissza az akkor még nettó 12 millió forintra tartott ingatlant. A képviselők első körben elutasították az ajánlatot, néhány hónappal később azonban a város első embere újabb javaslatot tett: indítványozta, hogy az önkormányzat a telket immáron a korábbihoz képest féláron, nettó hatmillióért vegye meg, ám már nem a felszámolótól, hanem saját feleségétől.
Az ügyleten a Förster családnak nem lett volna haszna, hiszen ugyanannyiért kínálták fel a városnak a telket, mint amennyiért ők vették a végrehajtótól – sokáig legalábbis így tudta mindenki. A házastárs már lefoglalózta az ingatlant, tájékoztatták a testületet, így a képviselők az újabb ajánlatra már igent mondtak. A sellyeiek később azonban megsejtettek valamit, hiszen februárban rendkívüli testületi ülésen kérték fel a városvezetőt, hogy számoljon be az adásvételi szerződés részleteiről.
Kovács Lóránt szerint ezen a testületi ülésen derült ki a „svindli”, amit akkor a polgármester el is ismert. Az történt ugyanis, hogy a feleség mégsem annyiért kínálta az ingatlant, mint amennyiért vásárolta, hanem egymillióval többért. Mint valaki kiderítette, nem hat-, hanem csak nettó ötmilliót fizetett a felszámolónak.
A tiltakozók ezután levélben szólították fel városvezetőt, hogy távozzon posztjáról – követelésükre azonban Förster Gyula nemet mondott. A hetekből az e heti testületi ülésre végül nyolcak lettek – hiszen maga a polgármester is megszavazta az önfeloszlatást, igaz, kis szépséghibával: a név szerinti voksolás végén, akkor, amikor a kérdés már lényegében eldöntöttnek volt tekinthető.
Förster Gyula most azzal védekezik, maga kért ügyészségi vizsgálatot, eldöntendő, helyesen járt-e el, a hatóság pedig arra a megállapításra jutott, hogy nem történt bűncselekmény. Igaz, a hetek szerint sem erről van szó, azt mondják, ők az erkölcstelenséget, a hazudozást nem tudták tovább tolerálni.
A polgármester szerint viszont tévedés vagy félreértés áldozatai lettek valamennyien. Úgy emlékszik, a nettó hatmilliós vételárat két bizottsági elnök terjesztette a képviselő-testület elé, és nem ő – az ominózus ülésen egyébként nem is volt jelen. Állítja, a bruttó hatmilliót értették el nettó hatmillióra, ráadásul amikor a felesége megvásárolta az ingatlant a felszámolótól, az önkormányzatnak is lehetősége lett volna erre, ám ők nem foglalkoztak a kérdéssel. Az ügyletből még így sem lett volna haszna, teszi hozzá, hiszen az állam is leveszi a maga sápját – a város azonban egy 40 millióra értékelt ingatlantól esett el.
A képviselők közül, úgy tűnik, többen is újra indulnak a két és fél hónap múlva esedékes választáson – ám a polgármester könnyen Förster Gyula lehet megint. Két őszi vetélytársa ugyanis ezúttal nem mérkőzik meg a posztért, ellenben az állását vesztett polgármester júliusban is indulni akar. Úgy véli, előfordulhat, hogy ha ugyanez a testület jut megint az önkormányzatba, ismét feloszlatja magát.

Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel