Halason marasztalják, a Népligetbe hívják

Zsiga Gyula érthetően természetes kiszemelt a Budapest Bank-FTC női kézilabdacsapata kispadjára. Nem is azért, mert a távozó Németh András barátja és munkatársa a válogatottnál, hanem mert a nemzetközi eredményeket tekintve ő a legsikeresebb aktív klubedző: a 90-es években Bajnokok Ligáját, EHF-kupát és európai Szuperkupát nyert a Dunaferrel, valamint BL-döntőt vívott a Vasassal, legutóbbi négy szezonját azonban a hasonló magasságokba nem is tekintő Kiskunhalason töltötte. Ettől persze még alkotó munkát végzett, és emellett ott marasztalja egy közelmúltbéli tragédia is: Sipos János klubelnök halálos autóbalesete után ugyanis Zsiga Gyula e megürült pozíciót is átvette, és most kettős minőségben küzd a csapat fennmaradásáért. Miközben ezt teszi, azért az is felvetődhet benne: ahogy esetleg megmentheti a Kiskunhalast, úgy éppen megmenthetné a Ferencvárost is.
– A kiskunhalasi helyzettől teszi függővé, hogy elfogadja-e az FTC ajánlatát, vagy a Ferencváros által kínált perspektívák alapján dönti el, marad-e Halason? – kérdeztük Zsiga Gyulát.
– Előbbi megállapítás a helyes. Súlyos anyagi gondjaink vannak, amelyeket két okból is orvosolni kell. Egyrészt, mert a játékosoknak hozzá kellene jutniuk a szerződésükben garantált jövedelmükhöz, másrészt, mert olyan jövőképet kellene felvázolnunk, amely reményt ad arra, hogy folytatni tudjuk a négy éve megkezdett munkát. Az idő rövid, és ha egy-két héten belül nem látok garanciát arra, hogy így lesz, akkor nem sok esély marad rá, hogy ez később változzon. Ezért mostanában gyakorlatilag egész nap tárgyalok, éppen csak beesek edzésre.
– A kényszer szülte, hogy újabban ellátja az elnöki teendőket is, vagy hosszabb távon is táplál menedzseri ambíciókat?
– Abszolút a kényszer szülte. Sipos Jánossal együtt terveztük, hogy tudatosan folytatjuk a közös munkát, a szakosztály építését, de halálával egyedül maradtam. Pontosabban az elnökség tagjai úgy gondolták, az egyéniségem, a nevem több ajtót, kaput megnyithat, ezért esett rám a választás, mint Sipos János utódjára. Én pedig nem mondhattam nemet, mert felelősséggel tartozom azokért a játékosokért, akiknek a nagy részét én hoztam Kiskunhalasra, és akik az edzéseken mostanában mindig azt fürkészik rajtam: vajon mire jutottam, hogyan döntöttem.
– Megmentőnek tartanák meg Kiskunhalason, de tulajdonképpen hasonló szerepkört szánnának önnek a Népligetben is. Gonosz, de jogos kérdés: pályafutása és országos presztízse szempontjából mindegy önnek, hogy a Ferencvárost vagy a Kiskunhalast menti meg?
– Tényleg gonosz kérdés. A Ferencváros patinás klub, a felkérés ezért büszkeséggel tölt el, és természetesen foglalkoztat is. De a Kiskunhalas sorsa számomra egészen addig előbbre való, amíg látom az esélyét annak, hogy holnap legalább ugyanolyan feltételek mellett dolgozhatok, mint tegnap vagy ma. Ha erre nem lenne remény, akkor igent mondanék a Ferencvárosnak.
– Pillanatnyi mérlegelés nélkül?
– Akkor nem különösebben lenne mit mérlegelnem. Németh András után természetesen nem egyszerű leülni a kispadra, és megfelelni a közegnek, a ferencvárosi szurkolók elvárásainak. De a feladat, amely rám várna, hasonló lenne a halasihoz, azt pedig pontosan tudom, hogy képes lennék ennek megfelelni.