Jézus-értelmezés XVI. Benedektől

A római egyházmegye híveinek és zarándokok ezreinek jelenlétében, számos egyházi méltóság részvételével mutatott be szentmisét XVI. Benedek pápa a Szent Péter téren. Az „isteni irgalmasság ünnepének” nevezett napon a szentatya saját nyolcvanadik születésnapjáról is megemlékezett.

A liturgia persze nem arra való, hogy saját magamról beszéljek – kezdte visszaemlékezését a pápa –, de az ember saját élete is szolgálhatja Isten irgalmának hirdetését – a nyolcvanéves egyházfő saját élete egyes állomásaiban hitének fejlődését mutatta be. Nagy ajándéknak nevezte, hogy a keresztség révén már születése napján – éppen nagyszombat volt – részévé válhatott az egyház nagy családjának. Saját családjában pedig megtapasztalhatta az anyai jóságot, illetve az apjának példáján az apai felelősségtudatot, s így „az emberi tapasztalat révén tárult fel előttem a nagy és jóságos mennyei Atya” alakja.
Ezt a nyolcvanadik születésnapi „önjellemzést” támasztja alá XVI. Benedek most megjelent, A Názáreti Jézus című könyve is. Benne nem pápai tekintéllyel, hanem kimondottan a tudós alázatával igyekszik bemutatni Jézus alakját megkeresztelkedésétől a színeváltozás jelenetéig. A művet még megválasztása előtt kezdte írni, az utóbbi időben pedig minden szabad percét a folytatásnak szentelte, de csak az első része készült el, amit azért akart máris megjelentetni, mert saját bevallása szerint nem tudja, „mennyi időm és erőm adatik még” befejezni azt. A bevezetőben a pápa kifejti a mű megírásának indítékait. Eleinte a történeti kutatás eredményei hozzásegítették az evangéliumból kiindulva megérteni Jézust. Az ötvenes évektől viszont növekvő szakadék alakult ki a „történelmi Jézus” és a „hit Jézusa” között. Miközben a történeti-kritikai tudományos módszer az evangéliumok keletkezésének mind több mozzanatát volt képes megvilágítani, „Jézus alakja, amelyen hitünk alapszik, egyre bizonytalanabbá vált”. A rómaiak ellen lázadó forradalmártól a jámbor erkölcsprédikátorig sok mindennek beállították már őt, de ezek a képek – jegyzi meg a pápa – „inkább a művek szerzőinek és elgondolásaiknak fényképei” voltak. Ennek nyomán viszont sok keresztény is elbizonytalanodott, elfogadván, hogy Jézusról kevés bizonyosat lehet tudni. Ez a helyzet azért drámai, mert „bizonytalanná teszi hitünk hiteles viszonyítási pontját: félő, hogy a semmibe vész a Jézussal való bensőséges barátság, amitől minden függ”. Ezért saját Jézus-értelmezését adja. Nem veti el a modern kutatások eredményeit, azonban célja, hogy tudományos hitelességgel, de a hit szemszögéből nézve „az evangéliumok Jézusát az igazi Jézusként” mutassa be, aki egyúttal történelmileg is logikus.