Magyarul kissé furcsán hangzik ez a jelzős szerkezet. Pedig van logikája, hiszen a mai Szlovákia területén élt (alig maradt belőlük hírmondónak) német népcsoportok összefoglaló neve. Mert másként hívták annak idején a pozsonyi németeket (ők voltak a kraxelhuberek), mint a dobsinaiakat (bulénerek), a bányavárosok lakóit és a szepességi cipszereket. Ma 16-17 ezerre becsülik Szlovákia német nemzetiségű lakóinak a számát. A második világháború végén még százezres közösségük élt Szlovákiában. Szinte csoda számba ment, hogy két német település megmaradt a második világháború után. A szepesi erdők között Komlóskertes (Hopgarten) és az abaúji Mecenzéf (Metzenseifen).
Poprádon most jelent meg a szlovákiai németek havi folyóiratának, a Karpatenblattnak legújabb, márciusi száma. Tizenhat éve létezik ez a lap, ennek a viszonylag kicsi, ám a német kapcsolatok miatt jelentős kisebbségnek politikai-kulturális orgánuma. A címlapon Gasparovic szlovák köztársasági elnök látható a Németországban élő Szlovákiából elmenekült-elűzött németek szervezetének elnökével és a jelenlegi kárpáti német szervezet otthoni vezetőjével. A szlovák elnök a megbeszélésen azt hangsúlyozta, hogy hazája többnemzetiségű ország. A német nyelv, a kétnyelvű iskolák fontosak Szlovákia számára is, hiszen gazdasági-turisztikai kapcsolatokat segíthetnek. A szórványban élő kis népcsoport pedig a történelmi emlékezetet tartja fontosnak. Hogy számon tartsák az elűzetés körülményeit, a kegyetlenségeket és a halottakat. A folyóiratban hosszú cikk számol be Körmöcbánya múltjáról és jelenéről. A nevezetes körmöci aranycsikók városának lakói ma nem szeretnék, ha újra megindulna itt a nemesfém bányászata.

Ferenc pápát gyászolja az ország – képeken a Szent István Bazilikában tartott szentmise