Szavazatszerző adományok

Néha az is válasz, ha nincs válasz az újságíró által feltett kérdésekre. Vagy az, hogy egy kérdéssorból mire felel a kérdezett és mit enged el a füle mellett. Az elmúlt héten a Magyar Nemzet sok munkaórát fordított az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány viselt dolgainak, vagyis a konzervbotránynak is nevezett ügy felderítésére, és az ebből levonható tanulságokat igyekezem most megfogalmazni.
A múlt hét elején elküldtünk öt kérdést a Nemzetbiztonsági Hivatalnak. Ezek a következők voltak: A) Gyarmati György főosztályvezető úr ügyében indult-e az elmúlt években a hivatalon belül vagyonosodási vizsgálat? Ha igen, mi volt az eredménye? Főosztályvezetői szinten ez kötelező-e, ha igen, milyen időközönként? B) Gyarmati György úr és az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány által 2005. október 1-jén másfél millió forinttal támogatott Gyarmati Pálné között van-e (és ha igen, milyen) rokonsági kapcsolat? C) Helytálló-e az az értesülésünk, hogy az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány tavaly szilveszteri fogadásán (amelyre a Sofitel szállodában került sor) meghívást kaptak az NBH vezetői és munkatársai? A vezetésből ki vett rész a fogadáson? D) Helytálló-e az Origó azon értesülése, hogy az NBH „rutinszerűen” megvizsgálta az alapítványt, mielőtt Gyarmati György engedélyt kapott a kurátori tisztség vállalására? Ha igen, akkor mi volt a vizsgálat eredménye? Az NBH tudott-e az alapító, Jakubinyi Roland Róbert előéletéről? E) Helytálló-e az az értesülésünk, hogy az NBH és dr. Simon Ibolya között ma is van érvényes megbízási szerződés, magyarán Simon Ibolya dolgozik-e az NBH-nak?
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok illetékesének válasza csütörtökön délután, a hét végi magazin lapzártája után érkezett meg, így ez nem kerülhetett be szombati riportunkba. A válasz azonban érdekes, jöjjön szó szerint: „A C) kérdésre vonatkozóan: Az NBH vezető munkatársai, elsősorban a főigazgató gyakran kapnak meghívást szervezetektől és alapítványoktól. Ha csak tehetik, ezeknek eleget is tesznek. Így történt az is, hogy az NBH főigazgatója jelen volt az Ön által említett fogadáson. A D) kérdésre vonatkozóan: Az Origó által említett és az Ön által idézett értesülés a rutinszerű vizsgálatról arra vonatkozik, hogy a Gyarmati György bejelentését elbíráló parancsnok az alapítvány jellegét vizsgálta, és miután megállapította, hogy ez kiemelten közhasznú, tudomásul vette a bejelentést. A pótlólag elküldött kérdés vonatkozásában [E) kérdés – a szerk.]: valóban van ilyen érvényes megbízásról szóló szerződés.
Akkor bontsuk ki a választ: az NBH elismerte, hogy Simon Ibolya, az Egymásért, Egy-Másért Alapítvány kurátora szerződéses viszonyban áll a hivatallal. A szerv egyik főosztályvezetője is tagja a kuratóriumnak, a főigazgató pedig ott volt az alapítvány szilveszteri fogadásán. Mindezek után el lehet hinni a titkosszolgálatokat felügyelő kancelláriaminiszter, Szilvásy György szavait, amely szerint az NBH és az alapítvány között nincs semmiféle összefüggés?
A luxusszállodában megtartott partinál álljunk meg egy pillanatra! Egy szilveszteri fogadás nem protokolláris esemény, nem egy kötelező pofavizit – az év utolsó napján általában a barátaival ünnepel az ember, nem fogad el a munkájával, tisztségével összefüggő meghívást. De ha mégis elfogadnánk a hivatal érvelését – jelesül, hogy sok meghívást kap a főosztályvezető civil szervezetektől és ezeket gyakran el is fogadja – akkor is jogos a kérdés: a nemzet biztonságáért felelős, közpénzből fenntartott hivatal első embere hogyhogy nem tudott a milliárdos csalás ügyében már javában folyó vizsgálatról? Egy méregdrága belvárosi ötcsillagos szállodában megszervezett évbúcsúztató ünnepségre készülni kell. A meghívó szerint a nőket nagyestélyiben, a férfiakat szmokingban várták. A Sofitel árait ismerve ez fejenként több tízezer forintba kerülhetett – van olyan ország, ahol egy huszonöt dolláros be nem jelentett ajándékba belebukhat a közalkalmazott, Németországban pedig azért kényszerült lemondásra egy miniszter, mert a hivatalos útjai után járó légitársasági bónuszpontokat magáncélra használta fel. Galambos Lajos főigazgató és neje – más NBH-s felső vezetők társaságában – jól szórakozott a barátai között az év egyik legjelentősebb buliján, és most azt magyarázzák el nekünk, hogy semmi közük nincs a vendéglátóikhoz.
Az is sokatmondó, hogy mely kérdéseinkre nem válaszolt az illetékes. Mi úgy tudjuk, a titkosszolgálatnál szemet szúrt a főosztályvezető hirtelen gyarapodása, és ezért elindult ellene egy vagyonosodási vizsgálat, amit később valamiért nem fejeztek be. Ez persze lehet rosszindulatú pletyka is, de akkor miért nem válaszoltak egyszerű nemmel a kérdésünkre? Érdekes Gyarmati Pálné támogatása is – az alapítvány honlapján fellelhető táblázatban a támogatás úgy szerepel, hogy szívműtétre adták a másfél millió forintot. A szívműtéteket finanszírozza a társadalombiztosítás, de nyilván vannak más költségek is, érthető hát, ha egy humanitárius szervezet ad a rászorulónak – csak az a fura, hogy a támogatott személye és az egyik kurátor között esetlegesen fennálló rokoni kapcsolatról sem az alapítványnál, sem az NBH-nál nem akarnak válaszolni.
Ha már a támogatásoknál tartunk, rendkívül érdekes az alapítvány által kiemelten támogatott határ menti kistelepülés, az alig nyolcszáz lelkes Barabás ügye, ahol karácsonykor minden egyes lakos kapott Földesi-Szabó Lászlótól ajándékot. A Blikk szerint a falu lakói tüntetni is készek jótevőjük szabadon engedéséért. „Olyan ünnepet varázsolt ide, ebbe a hátrányos helyzetű faluba, amilyen még sosem volt. Boldoggá tett mindenkit!” – mesélte a lapnak Daróczy Pál, Barabás polgármestere, aki azt elfeledte elmondani a bulvárlap újságírójának, hogy a tavalyi parlamenti választásokon Földesi-Szabó pártelnökkel együtt indult a Magyarok Egymásért Szövetsége megyei listáján. Azt már nem tudni, hogy a kezdetektől azért támogatta-e az alapítvány a települést és a megyét, mert számított a voksukra, vagy a támogatások után jutott eszükbe, hogy politikai értelemben is besöpörhetik a hálát, de mindenképpen voksvásárlásíze van dolognak. Egy kísérlet kicsiben az elszegényedett, hátrányos helyzetű térségben arról, hogy szavazópolgáronként hány ezer forint kell a győzelem megvásárlásához (a Magyarok Egymásért Szövetsége a megyei listán csak 767 voksot kapott, de Barabáson rájuk szavaztak a legtöbben).
Az alapítványt most nyolcezer-ötszáz tonna „élelmiszer-adomány”, vagyis prémium kategóriás konzerv eladása kapcsán vádolják csempészettel, valamint vám- és áfacsalással. Elképesztő mennyiség – Magyarországon eddig a történelem során egyszer volt hasonló mennyiségű humanitárius akció: tavaly több mint tízezer tonna élelmiszert osztott ki három segélyszervezet az EU intervenciós gabonakészlete egy részének feldolgozásával. Földesi-Szabó László alapítványának szemtelensége a legfelháborítóbb – nem elégedtek meg a kicsivel, mindjárt a lehető legtöbbet akarták elsinkófálni (az arányokra egy példa: az utóbbi évek egyik legjelentősebb nemzetközi humanitárius akciójában Németország hatezer tonna marhahúst adott az élelmiszerhiánnyal küszködő Észak-Koreának a szivacsosagysorvadás-járvány miatt elrendelt állományritkításból). Az ügy kabátlopásos hírbe hozza az évtizedek óta becsülettel dolgozó hazai magyar humanitárius szervezeteket, összeomlik a nehezen kiépített közbizalom – ezentúl az élelmiszer-adomány szó hallatán a társadalom egy részének a csempészet és áfacsalás juthat eszébe.