(Ljubljana)
Bár tegnap még csak a világbajnokság második napja zajlott, minden jel arra mutatott, hogy az esti Magyarország–Szlovénia találkozó máris a feljutásról dönt. Vasárnap e két csapat magabiztosan nyert (Litvánia, illetve Románia ellen), míg az előzetesen szintén esélyesnek gondolt Japán 4-3-ra kikapott Nagy-Britanniától. Tegnap az „alsó házban” folytatódtak a meglepetések, Litvánia előbb az utolsó harmadban 1-2-ről fordítva 3-2-re legyőzte Nagy-Britanniát, majd a székely légióra épülő román válogatott szorongatta meg Japánt. Vargyasék az utolsó harmadban 2-4-ről 5-4-re átvették a vezetést, ám a sorozatos emberhátrány felőrölte erejüket; a japánok még a rendes játékidő végén egyenlítettek, majd az új szabályként a vb-n is bevezetett hosszabbításban kettős fórban a győztes gólt is beütötték (6-5).
Ahhoz, hogy ezen eredmények valóban kedvezők legyenek a magyar válogatott számára, este meg kellett vernie Szlovéniát. A házigazda játékából már vasárnap este ízelítőt kaptunk, s megállapíthattuk, hogy az együttesnek nincs gyenge pontja. A csapatból kiemelkedett a Los Angeles üdvöskéje, Anze Kopitar. Félelmetes belegondolni, hogy a miénkénél csak kevéssel jobb szlovén jégkorongból kinőve egy ifjú 19 éves korára meghatározó hokissá érhet az NHL-ben. Bár a magyar és a szlovén klubcsapatok egy évtizede együtt szerepelnek az Interligában, Kopitarral mégsem találkoztunk. Tizenhat évesen már a svéd bajnokságban edződött, onnan draftolta tavaly nyáron a Kings. A „B csoportból” indulva sem elérhetetlen a világhírnév.
Tegnap persze nem csodálni akartuk Kopitart, hanem a kedvét szegni. Nem úgy kezdődött az öszszecsapás, hogy ez sikerülni fog. Razinger (éppen az ifjú hős, valamint Jan átadásából) már a 3. percben megszerezte a vezetést a házigazdáknak. Egy perc sem telt bele, s Varl máris 2-0-ra növelte az előnyt. Egykorvolt osztrák örökös tartományként Szlovénia már-már Nyugat-Európa része, ám ekkor hamisítatlan délszláv hangulatban izzott a Tivoli jégcsarnok. A két gól után mindjárt kétszer emberelőnybe került a szlovén válogatott, ezeket ugyan sikerült kivédekezni, ám még azt sem mondhattuk, hogy igazságtalan lenne az állás. Az addig látottak alapján legfeljebb úgy lett volna esélyünk nyerni, mint 2002-ben Norvégia ellen. Csakhogy akkor mi ütöttük az első gólt, Szuper Levente pedig szinte mindent hárított, most viszont futhattunk az eredmény után, s kapusunk sem tűnt teljesen meggyőzőnek.
Egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni a szlovének letámadásával, tökéletesen érvényesült a gyorsaságuk. Harmadik fórjukból a 16. percben Muric révén megszerezték harmadik góljukat. Az első harmadot még a román csapat is jobban zárta Szlovénia ellen (3-1-gyel), keserű célnak tűnt, hogy végeredményben mi ússzuk meg tíz alatt. Ez legalább sikerült. Szemfüles találattal – kiállításból visszatérve kapott korongot – Peterdi a 26. percben szépített, s ezt követően kiegyensúlyozottabbá vált a meccs. A középső harmadot meg is nyertük, de az utolsóban ezzel együtt csoda kellett volna az egyenlítéshez. Nem történt meg, sőt Sotlar megadta a kegyelemdöfést. Jól jön a szünnap.
Szlovénia–Magyarország 4-1, gól: Razinger (3.), Varl (4.), Muric (16. ), Sotlar (45.), ill. Peterdi (26.)
origo.hu
Orbán Viktor: Régi harcostársunktól búcsúzunk
