Bejárta a hír a világsajtót, hogy a Fülöp-szigeteken május végén tartott helyhatósági választásokon Bontoc városában pénzfeldobással döntötték el az egyik képviselő-testületi hely sorsát. Történt ugyanis, hogy két jelölt között szavazategyenlőség alakult ki, és a választást felügyelő tisztviselő úgy döntött, csak ezzel a megoldással hozható igazságos döntés az ügyben.
Valószínűleg senki sem figyelt volna fel a hírre, ha nem lenne egyre erősödő tendencia a demokratikus választásokon, hogy két esélyes jelölt igen szoros eredménnyel zár, és egész országok kerülnek olyan helyzetbe, amelyben állandósul a döntetlen: egyik politikai tömörülés sem képes olyan fölényes győzelmet aratni, amely a választók széles tömegei előtt „legitimálná” az új kormányzatot.
Az első ilyen látványos küzdelem a 2000. évi, Al Gore és George W. Bush között zajló csata volt, de mi, magyarok is elmondhatjuk magunkról, hogy idestova öt éve élünk olyan országban, ahol a választási sakktáblán patt közeli helyzet alakult ki. Ilyen politikai környezetben magától értetődő, hogy felértékelődnek azok a szavazói csoportok, amelyek ugyan kevés szavazatot hozhatnak a pártok konyhájára, ám eldönthetik a választások kimenetelét.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy vége a klasszikus értelemben vett tömegmédia korszakának – annak az érának, amikor kevés nagy példányszámú napilap, néhány nagy nézettségű televízió, hallgatottságú rádió képes volt megszólítani a választók döntő többségét –, nem merész megkockáztatni a kijelentést, hogy nagyon éles küzdelem esetén akár az interneten is eldőlhet a választás eredménye. Vagyis azon múlik, melyik párt, politikai csoportosulás mennyire hatékonyan lesz képes eljuttatni üzeneteit a szavazókhoz azon a médián keresztül, amellyel elérhető az a rendkívül sokszínű és egyre széttagoltabb, valamint egyre gyarapodó számú közösség, amely a „hagyományos” média számára ma már megközelíthetetlen.
– Ehhez képest a jelenlegi miniszterelnököt és a szabad demokratákat leszámítva szinte az összes magyar politikai erőről elmondható, hogy nem alkalmazza a Web 2.0-s megoldásokat – jegyzi meg Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet kutatásvezetője, elemzője.
Emlékezetes, Kóka János gazdasági miniszter, az SZDSZ vezetője nemrég megjegyezte: 2010-ben egymillió olyan választó lesz, aki először szavaz. Nem hagyott kétséget afelől, hogy a szabad demokraták döntő fontosságúnak tekintik, hogy ezt a korosztályt meg tudják szólítani. A szakértő szerint ugyan nem lehet tudni, hogy az egymilliós számot miképpen kalkulálta ki az SZDSZ elnöke, ez némileg eltúlzottnak tűnik, de az biztos, hogy az első szavazókat, sőt a fiatalabbakat és a városi értelmiséget általában el lehet érni a közvetlen kommunikációt, a gyors kapcsolattartást lehetővé tevő Web 2.0-s módszerekkel.
No, de mi is ez a rejtélyes Web 2.0?
Leegyszerűsítve azoknak az internetes alkalmazásoknak a gyűjtőneve, amelyeknél a hangsúly a közösségen van, vagyis a tartalmat nem egyszerűen egy szerkesztőbizottság nyújtja, hanem a szolgáltató és a felhasználó közösen építi, fejleszti. Vagyis az információkat szabadon megosztják, s aki a rendszer részese akar lenni, nem kell mást tennie, mint a billentyűzet mögé ülnie. Web 2.0 tehát az internetes napló (blog); a blogtérben bárki közzéteheti írásait, és bárki kommentárokat fűzhet hozzájuk. Web 2.0 az ismerősök hálóját feltérképező iwiw, ahol bármely regisztrált tag bejelölheti barátait, kapcsolatot tarthat velük, és megismerheti ismerősei ismerőseit, tehát új ismeretségeket is köthet. Sőt létezik az interneten már Web 2.0-s „virtuális nemzet” is választott kormánynyal és parlamenttel…
Hogy mit jelent mindez a pártok számára, azt talán érdemes megvilágítani egy távolinak tűnő analógiával. A zeneipar a Web 2.0 hatására óriási átalakuláson megy keresztül: slágerek továbbra is lesznek, de a slágerkorszak leáldozóban van. Az internetes fájlcserélés lehetősége, valamint a blogok, közösségi portálok következtében hirtelen tényezővé váltak az addig elszigetelten létező, a nagy lemezkiadók által elhanyagolt fogyasztói csoportok, és a kulturális hegemóniát elképesztő sokszínűség váltotta fel a világhálón (már ami a zenei ízlést illeti). „A tömegpiac milliónyi minipiacnak adta át a helyét” – írja Chris Anderson, az amerikai Wired magazin újságírója, aki divatos elméletet és bestsellert is gyártott a jelenségből. Ezután tehát az egy nagy helyett megéri a sok kicsire koncentrálni.
Ha elgondolkozunk a zeneipar óriási átalakulásán, nem nehéz felismerni: az ötletek, vélemények, eszmék, politikai meggyőződések szerint szerveződő csoportosulások is éppilyen tagozódáson mehetnek keresztül. Ami azt jelenti, hogy a pártoknak minden eddiginél sokszínűbb szavazói rétegekhez kell hatékonyan eljuttatniuk üzeneteiket.
Igaz, az újfajta kommunikációs tér célcsoportja egyelőre viszonylag behatárolt. Ma még tény, az interneten elsősorban fiatal, az átlagosnál műveltebb, jobb anyagi körülmények között élő emberek „szörfölnek”, ám a statisztikák azt mutatják, a felhasználók köre egyre szélesebb, a technika fejlődésével pedig az elérés egyre egyszerűbb és olcsóbb lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a politikai erők – s akik mögöttük állnak – mind több energiát fognak fordítani az új terep meghódítására.
Jellemző, hogy a weben megjelent a felhasználóknak nemcsak üzenő, de személyesen válaszoló politikus is. A „nagyok” között a legprofibb megoldásokkal Nicolas Sarkozy francia elnök honlapján találkozhatunk: a színvilág, a tartalom, a dinamikus videóval való indítás egyből meggyőzi a látogatót a politikus tettrekészségéről. Csakúgy, mint Sarkozy lendületes, személyes jellegű beszédeinek felvétele, valamint az, hogy a közvetlenül feltehető kérdésekre otthoni miliőben, személyesen válaszol. Angela Merkel német kancellár – különben szimpatikusan visszafogott megjelenésű – portálján a jövő szavazóihoz, a gyerekekhez is szól. A brit konzervatív ellenzék vezére, David Cameron kissé vásári, de mindenképpen interaktív, mozgalmas honlapja egyből ráirányítja a látogató figyelmét a politikus sokrétű tevékenységére, így Afrika megsegítése és a mozlimkérdés egyaránt megfér az oldalon. Érdemes megemlékezni arról is, hogy a két amerikai demokrata elnökjelölt-aspiráns, Hillary Clinton és Barack Obama első összetűzése a youtube videomegosztó site-re feltöltött anyagokkal kezdődött.
*
Úgy tűnik, mintha a hazai jobboldal egyre inkább lemaradna abban a versenyben, amely a virtuális tér belakásáért folyik a pártok között.
– Az internet jó esetben lehetővé teszi a szabad kommunikációt, és erősíti a közvetlen demokrácia intézményét – vallja Balogh Artúr, aki a Fidesz „mezei” tagja. Blogját el lehet érni a Hírszerző, az Origo és a Népszabadság oldaláról is. – Ha a jobboldal vezető ereje nem él a technika adta vívmányokkal, akkor megint alulmarad. A balliberálisok sokkal előbbre tartanak a világhálós kommunikáció terén. Elég rákattintani a legnépszerűbb portálokra, és egyből kitűnik, hogy az enyém mellett elvétve akad néhány mérsékelt jobbos színezetű blog, szemben a soktucatnyi ellenoldalival.
A számszerű fölény mellett egy másik aggasztó jelenségre is felfigyelhetünk: a blogokat olvasva szembetűnő, hogy a „fogalmi tematizálást” a baloldali-liberális véleményformálók és a radikális jobboldaliak végzik, a leggyakoribb hívó szavak közé pedig a fasiszta, a náci vagy éppen a cigány bűnözés tartozik.
Artúr egyébként cigány származású fiatalember, régi nyírségi zenészcsaládból származik. Egyházi gimnáziumba járt, most pedig politológiát tanul a miskolci egyetemen. A néhány hónapja olvasható baloghartur.blog párszor már vihart kavart; tulajdonosának egyik legnagyobb figyelmet keltő beírása az volt, amelyben azt próbálta bebizonyítani igen meggyőző érvekkel, hogy Gyurcsány Ferenctől nem mindig áll teljesen távol a cigányellenes rasszizmus.
A politológushallgatót már többször illették a Fidesz egyik díszcigánya címkével. Pedig Artúr egyelőre csupán egyszerű tagdíjfizető párttag, aki igencsak önjáró, nem véletlen az sem, hogy blogja helyéül három olyan internetes orgánumot választott, amelyek a baloldalhoz sorolhatók. Azt viszont érthetetlennek tartja, hogy a jobboldalhoz köthető on-line újságokon nincs lehetőség blog működtetésére. Különösen a Fidesz-utánpótás Fidelitas derékhadának képviselőitől hiányolja az internetes naplókat, hiszen egy éven át nemigen volt szerencséje találkozni jobbközép hangvételű blogokkal, pedig szenvedélyesen figyeli a közösségi oldalakat. Helyette lát különböző viccesnek szánt pólókat az ifjúsági szervezet egyes vezetőin, amelyek azonban nem tűnnek túl hatékony kommunikációs fogásnak, bár kétségtelenül egyszerűbb ilyen pólókat felhúzni, mint egy internetes blogot működtetni…
– A döntés természetesen a politikusoké, mi, mögöttük álló szakértők nem parancsolhatunk rá senkire, hogy holnaptól kezdjen szorgalmasan blogolni – mondja kérdésünkre Dudás Tamás, a Fidesz szakértője. – Ha megkérdeznek bennünket erről a kérdésről, két dologra fogjuk felhívni a figyelmüket. Egyrészt arra, hogy milyen ugrásszerűen nő általában az internet és konkrétan a blogok és videoblogok szerepe a politikai kommunikációban, illetve arra, hogy a választók egy rétege kifejezetten igényli a kapcsolattartásnak ezt az új, interaktív módját. De elmondjuk majd azt is, hogy a valódi internetes napló kemény műfaj, és csak az indítson útjára ilyesmit, aki érti, mi több, vállalja a vele járó terheket s következményeket.
Divatossága ellenére a blog ugyanis nem csodafegyver, és nem a politikai sikerhez vezető legkönynyebb út, mert ha rosszul művelik a műfajt, hatalmas károkat is okozhat tulajdonosának, állítja a szakértő. (Hogy mekkorát lehet bukni vele, jól mutatja Demcsák Zsuzsa szóvivőjelölt esete, akinek kényszerű visszalépéséhez nagyban hozzájárult, hogy irritálóan buta bejegyzéseket tett közzé a blogján.) Dudás Tamás szerint ugyanakkor egyáltalán nem zárható ki annak a lehetősége, hogy előbb vagy utóbb vezető jobboldali politikusok is blogírásba kezdenek, amire a tavalyi választási kampányban már akadt példa.
Ebből a szempontból előremutató kezdeményezésnek tűnik Orbán Viktor megújult honlapja (orbanviktor.hu). Már nem csupán a Fidesz elnökének beszédeivel és interjúival lehet találkozni az oldalon, hanem havi rendszerességgel jelentkező videoüzenetekkel is, amelyekben a pártelnök az olvasók kérdéseire, észrevételeire reagál, mégpedig a Fogadóóra rovatban. Ez akár lehet a Web 2.0 felé való nyitás jele is, bár meg kell jegyezni, hogy az oldal még korántsem merítette ki ennek lehetőségeit.
Dudás Tamás arra a kérdésünkre, hogy figyelembe vettek-e nemzetközi példákat, például Nicolas Sarkozyét a pártelnök új honlapjának kialakításakor, igennel válaszol.
– Noha elég pontos elképzelésünk volt arról, mit akarunk létrehozni, nagy butaság lett volna részünkről, ha nem nézzük meg, milyen megoldásokat alkalmaznak mások.
A fideszes szakember megragadja az alkalmat, hogy cáfoljon két, a honlappal kapcsolatos állítást. Az első az a több újságban is megjelent hír, miszerint Sarkozy tanácsadói segítették őket a honlap létrehozásában. Ezt egyfajta szándékolatlan dicséretnek fogják fel, de nem így történt. Keszthelyi Andrásnak, Gyurcsány Ferenc politikai főtanácsadójának arra a napokban megjelent nyilatkozatára pedig, miszerint az új, interaktívabb Orbán-honlap azért jött létre, mert „kiszivárgott”, hogy a jelenlegi miniszterelnök ilyesmin töri a fejét, Dudás Tamás mosolyogva csak ennyit mond:
– Egyrészt nem kiszivárgott, hanem ők maguk jelentették be ezt, ahogy kicsivel később azt is, hogy elvetették az ötletet. Másrészt Keszthelyi úgy tesz, mintha ő találta volna fel a szeletelt kenyeret, pedig nyilván pontosan tudja, hogy néhány „jelentéktelenebb” politikus – például Cameron, Sarkozy vagy Hillary Clinton – már jó ideje használja ezt a műfajt.
Köztudomású ugyanakkor, hogy Orbán Viktor nem nagy barátja a számítógépnek, ami sokak szemében akár szimpatikussá is teheti a pártelnököt, ám kétségtelenül nem könnyíti meg azoknak a szakembereknek a dolgát, akik az útját egyengetik az internetes térben.
– Egy honlap tulajdonosának a személyisége meghatározza, milyen lehet maga az oldal: a mi törekvésünk nem az volt, hogy szolgai módon lemásoljunk már létező példákat, hanem hogy a Fidesz elnökének személyiségéhez, lehetőségeihez és céljaihoz illeszkedő honlapot hozzunk létre. Olyan megoldásokat kerestünk, amelyek számára is megfelelőek, és amelyekkel ugyanakkor nyitni lehet az interaktivitás felé – folytatja Dudás Tamás.
Hogy igény van a kezdeményezésre, azt jól mutatja, hogy az első napokban csak a Fogadóóra rovathoz több mint hatszáz e-mail érkezett. Dudás megjegyzi: látják, hogy az internet jelentősége a politikai kommunikációban évről évre látványosan nő, és azt is, hogy a Fidesznek van mit pótolnia ezen a téren, de szerencsére úgy tűnik, a szövetség vezetőiben megvan a kellő nyitottság az új megoldásokra.
A szocialista párt esetében kisebb kommunikációs zavart éreztünk, amikor a Web 2.0-s eszközök iránt érdeklődtünk, holott a miniszterelnök táncos videója, az Amőba mozgalom és azzal együtt Gyurcsány Ferenc saját blogja a téma egyik gyújtópontja. (Ennek oka lehetett az is, hogy az MSZP láthatóan hadititokként kezelte az ellenzéki Magyar Nemzet újságírói előtt, hogyan is áll a párt ezen a téren.) Az MSZP sajtóosztálya részéről senki sem kívánt nyilatkozni, ezért – telefonszám híján – elektronikus levélben fordultunk a „modern baloldalért” életre hívott alapítványhoz, de valamilyen oknál fogva ott sem kaptunk választ. Szerettük volna megkérdezni a balliberális webvilág egyik fő tematizálóját is, aki Egy libertinus naplója címmel működtet blogot, de több nap sem volt elég számára, hogy válaszoljon megkeresésünkre.
Végül a Kormányszóvivői Iroda rendelkezésünkre állt; „rugalmasságát” jól jelzi, hogy kérdéseinkre csak írásban volt hajlandó válaszolni, a levél feladója, bizonyos Cs. L. pedig azt kérte, forrásként ne nevet, hanem a Kormányszóvivői Irodát említsük. Őt elsősorban Gyurcsány Ferenc blogjáról kérdeztük volna, de nem közölt túl sok konkrétumot a kérdéseinkre. Szívesen beszélgettünk volna arról, milyen új eszközökkel él majd a kormány mondjuk a következő kampány időszakában, de mindössze azt olvashatjuk a válaszban, hogy „a kampányolás új technikáiról akkor érdemes beszélni, amikor választási helyzet van. Ma nincs ilyen. Azt azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy az internet terjedésével párhuzamosan a webes technikáknak is nagyobb szerep jut.” Arra a felvetésünkre, hogy fizetnek-e politikai erők a bloggereknek a burkolt kampányolásért, rövid választ kapunk: „A pártokról a pártokat kell kérdezni, a kormányzat nem él ilyen eszközökkel.”
Kérdeznénk, de a párt feloldódott a virtuális térben kérdéseink elől. Így csak Artúrt idézhetjük újfent, aki megjegyzi: „Egy potenciális első választó, aki érdeklődik a politika, a közélet iránt, jelenleg ki van téve annak a veszélynek, hogy a bújtatott vagy nyíltan vállalt balliberális propaganda beszippantja, sőt a radikális, illetve szélsőjobboldal is előrébb jár már az internetes naplók számát illetően.”
Bár a Magyar Nemzetnek nem nyilatkoztak az ügyben, az MSZP és szatellit szervezetei sok energiát (és feltehetőleg pénzt) fektetnek a fiatal szavazók internetes elérésébe. Több olyan – egyébként profin kivitelezett – internetes oldal is működik, amely „szőrmentén” győzködi a fiatalokat, az olvasókat; ezek közös vonása, hogy az MSZP egyáltalán nem vagy csak közvetve jelenik meg az oldalakon. Vagyis az oldalak látogatói fogyasztható formában kapják a politikai üzenetet, de olyan csomagolásban, mintha nem a párt, hanem egyszerű, jó humorú választópolgárok szólítanák meg őket. Az utóbbi hetekben például nagy port vert fel az oszodibeszed.com című oldal, amelyen Gyurcsány Ferenc őszödi beszédével ismerkedhetnek a fiatalok, de úgy, hogy nyilvánvalóvá váljon előttük: az elhíresült monológ valójában „igazságbeszéd”. Az oldal a popkultúra által megteremtett mítoszok környezetébe ülteti a szocialisták mondanivalóját: Gyurcsány itt Superman, sőt a Mátrix című film hőse, Neo, aki a hazug világot lerombolva szembesíti az embereket a valósággal, miközben Orbán Viktor azon mesterkedik, hogy tudatlanságban tartsa őket. Nem nehéz elképzelni, hogy sok tizenéves, akiknek fejében pozitív képzetek társulnak a fent említett filmhősökhöz, könnyen azonosulhat a mondanivalóval. A videót, flash animációt felvonultató oldalon „őszödi–magyar szótár” is található, amelyből kiderül, hogy a beszéd végighazudtuk szava azt jelenti: „nem bontottuk ki az igazság minden részletét; ebben a kontextusban: »a populista politika által az országra erőltetett kommunikációs keretben és hangsúlyokkal fogalmaztuk meg mi is az üzeneteinket«, illetve »a Mátrix hamis valóságát választottuk«”. A „nem csináltunk semmit”: „a rendelkezésre álló kormányzati ciklusban mi sem fogtunk hozzá azokhoz a gyökeres és bátor reformokhoz, amelyekhez most végre hozzáfogtunk, és amelyekért egyébként ma éppúgy ki vannak ránk akadva az ellendrukkereink, mint azért, hogy korábban mi sem fogtunk hozzá, illetve hogy bevallottuk, hogy mi sem”. A „semmit”: „semmit (nm) – sokat, de nem eleget. Ebben a szövegösszefüggésben: »eltöröltük a sorkatonaságot, duplájára emeltük a családi pótlékot, csökkentettük az áfát, bevezettük a 13. havi nyugdíjat, közel 510 km autópályát építettünk, bevezettük a babakötvényt, de nem kezdtünk hozzá haladéktalanul az egészségügy reformjába (sic!), illetve az Orbán-kormánnyal megboruló költségvetési egyensúly újbóli viszszaszerzéséhez (sic!)«”.
És hogy ki áll az orwelli újbeszédet idéző szótár, valamint a honlap mögött? A Magyar Távirati Iroda „a szervezethez közel álló körökből” megtudta, hogy a Fiatal Baloldal (Fib) hozta létre és működteti. Pápai Gábor, a Fib irodavezetője ezt elismerte az MTI-nek, de azt állította: önmagukat megnevezni nem kívánó emberek társadalmi munkában töltik fel rá a tartalmat. Az igen kifinomult kommunikációs technika azonban profi médiaügynökség jelenlétét sejteti. Szintúgy a Fibhez köthető a konzervjovo.hu weboldal, amely képregényeken keresztül mutatja be, hogy a konzervatív fiatalok világa unalmas, „konzervfejű”, a konzervfiatalok nem szeretik a szexet, nem interneteznek, nem gondolkoznak önállóan és egyáltalán: semmi olyat nem csinálnak, ami az életben jó. Mindennek oka a nagy konzervatív összeesküvés, amely a fiatalokat konzervfejűvé teszi. Ellenben a Fiatal Baloldal „hisz a fiatalok érett gondolkozásában, szabadságában”. „Mondj nemet te is a konzervjövőre!” – épít a Fiatal Baloldal a lázadás toposzaira, feltételezve, hogy minderre nyitott a tizenéves korosztály. És valószínűleg nem tévednek nagyot.
Az interneten blogot nyitó vagy oda mókásnak szánt politikai témájú videót feltöltő szerzők között tehát akadnak olyanok, nem is kevesen, akik az egyes pártok szolgálatában végzik tevékenységüket – csak éppen erről az anyagok fogyasztói, az első szavazók nem értesülnek.
Az efféle bújócska az üzleti világban egyre elterjedtebb. A nagy hirdetők is felismerték, hogy jelentős fogyasztói réteget már nem tudnak megszólítani hagyományos úton, ezért különféle, első ránézésre családi videónak, egyszerű blogbejegyzésnek tűnő üzenetek mögé bújnak, vagy éppen az iwiwhez hasonló internetes oldalon alakított „baráti klubként” jelennek meg. Csak a figyelmesebbeknek tűnik fel, hogy valójában a reklám körmönfontabb változatával van dolguk. Könnyen belátható, hogy az ilyen alkotásokat lassan a pártok is szolgálatukba állítják: a politikust kifigurázó, a videomegosztó internetes oldalra feltöltött film lehet lelkes amatőr munkája, de ugyanúgy a vetélytárs párt által megbízott reklámcégé is.
Léderer András, az SZDSZ Új Generációjának (ÚG) elnöke kérdésünkre elképzelhetőnek nevezte, hogy a pártok már ma is fizetnek egyes bloggerek, fórumozók írásaiért. Másként nehezen is lenne érthető, hogy egyazon név különböző internetes fórumokban a nap szinte huszonnégy órájában (munkaidőben is) megjelenik. „Lehet persze, hogy már nyugdíjas az illető” – teszi hozzá tréfálkozva Léderer.
Hogy az SZDSZ e pártok sorába tartozik-e, azt persze nem tudtuk meg, de a szabad demokraták érezhetően nagy lendülettel fokozzák jelenlétüket a weben: nem is tehetnek másképp, hiszen a fiatal választók megnyerése számukra létkérdés lehet, könnyen múlhat ennek sikerén az, vajon az SZDSZ 2010-ben is parlamenti párt marad-e.
Beszélgetésünk helyszíne a Sirály kocsma, egyfajta különleges kulturális találkozóhely, amelynek közönsége részben tükrözi a liberális társaság fő célközönségét. A budapesti Király és Nagymező utca sarkán található, a nyolcvanas évek lakásfoglaló korszakát idéző miliőben működő szórakozóhely alsó szintjén – sör mellett – laptopjaikon dolgozó fiatalok ücsörögnek, fent pedig épp véget ért egy egyeztetés, amelyen az ÚG elnöke is részt vett. Léderer András megerősíti, hogy kommunikációjuk elsődleges befogadói „a fiatal, világra nyitott, internetet használó egyetemisták és friss diplomások”, akiket a legkönnyebben a világhálón lehet elérni.
Mint mondja, a legnagyobb közösségi portál, az iwiw is jó felületnek bizonyult az információtovábbításra, a politikai üzenetek efféle, az ismerősökre és azok kapcsolatrendszerére építő terjesztését pedig egyelőre nem tiltja semmilyen jogszabály. (Fodor Gábor is az iwiwen tudatta először, hogy indul a pártelnöki tisztségért.)
Jelenleg különben a liberális politikusok – Demszky Gábor, Fodor Gábor és az Új Generáció – büszkélkedhetnek a legfejlettebb, legdizájnosabb portálokkal, blogokkal, a rendszert pedig szeretnék még tovább fejleszteni. Léderer András szerint elképzelhető például, hogy a vidéki tagság hamarosan webkamerák segítségével otthonról csatlakozhat a megbeszélésekhez, konferenciákhoz. A tagság több tagja önállóan más oldalakon is blogol, van, ahol médiakritika folyik, máshol olyan kérdések megvitatása zajlik, mint például az energiapolitika. Az elektronikus hírlevelek pedig – teszi hozzá az elnök – ingyenreklámok, amiért a posta pár éve még jókora összeget kért volna.
Igaz, a felmérések szerint egyelőre a magyaroknak csak valamivel több, mint ötöde (a BellResearch adatai szerint a fővárosiak harmada, a 15–24 évesek 55 százaléka) aktív internetező, ám az ennek megfelelő kétmilliós nézőszámot ma már a legnézettebb tévéműsorok sem nagyon érik el, a két médium közötti olló tehát zárul. A második generációs internet még távol van a csúcstól, az viszont már most megjósolható, hogy (legkésőbb) 2010-ben sok olyan választó járul majd az urnákhoz, akit a virtuális térben győztek meg arról, hová érdemes adnia a voksát.
Végsőkig kiélezett küzdelemben sorsdöntő lehet, pontosan hova is.
Felhasználó bolyong a francia kommunista párt virtuális főhadiszállásán, a Second Life-on (a Second Life olyan internetes „világegyetem”, ahol a bejelentkezők egyfajta mesterséges világban barangolhatnak, beszélgethetnek, kereskedhetnek egymással, és ahol egyre több cég, szervezet tart fenn magát népszerűsítő helyet). Milliónyi minipiac
origo.hu
Kapu Tibor nem véletlenül indult útnak – ezt kevesen tudják
