Nem a „klerikálisokat” ütni-vágni hivatott orgánumok valamelyikében, hanem a Miskol-ci Egyetem Egyháztörténeti Szemle című kiadványában tűnt fel nemrég két olyan szakmai elemzés, amely az előző rendszer egyházi kollaborációját tárja fel konkrét személyek vonatkozásában. A legnagyobb horderejű ezek közül kétségtelenül Szabó Csaba tanulmánya, már csak azért is, mert egy hivatalában lévő egyházi vezető, Keresztes Szilárd hajdúdorogi görög katolikus megyés püspök egykori hálózati tevékenységével foglalkozik. A működő megyés főpásztor a publikálás után a Magyar Kuríron keresztül adott ki szűkszavú közleményt, amelyben tudatta: július 19-én betöltötte 75. életévét, ezért felajánlotta a pápának a lemondását. Keresztes nem ismerte el hajdani titkosszolgálati tevékenységét, csak azt közölte még: levelében tájékoztatta a szentatyát „azokról az információkról, amelyek személyével kapcsolatban az utóbbi napokban kerültek nyilvánosságra”. A püspököt lapunk nem érte el, laptársunknak pedig korábban annyit mondott: hagyatkozzanak a Magyar Kurírban tett nyilatkozatára.
Szabó Csaba tanulmányából kiderül: Keresztes Szilárdnak mind munkadossziéja, mind 6-os kartonja fennmaradt. „Fokozatosan, hazafias alapon” történő beszervezését a III/III/1–a (egyházi elhárítással foglalkozó) alosztály végezte el 1967 októberében. Nem utal jel zsarolásra, annál több a karriermotiváció kihasználására. A harmincas évei elején járó főiskolai tanárnak feltehetőleg római ösztöndíjas tanulmányaiért kellett belépéssel fizetnie, bár mint a római Pápai Magyar Intézet (PMI) akkori hallgatója nem adta be könnyen a derekát. Első jelentéseiben még nem is felelt meg a várakozásoknak a „Nyíri” fedőnevű Keresztes. Később ez megváltozott, fontosnak ítélt jelentéseit rendre a III/I-es, vagyis a Hírszerzési Csoportfőnökségen rakták le. Minden olyan eseményről, személyről beszámolt, amelyek a Vatikánnal és annak keleti intézményeivel voltak kapcsolatosak, adott információkat a római magyar papi emigrációról és a római zarándokházról is. 1970-nél későbbi jelentései „Nyíri” fedőnéven nem találhatók. Ám más hálózati anyagokból Szabó szerint nyilvánvaló, hogy ’70 után is aktívan tartják, ügynökből titkos megbízottá (tmb) minősítik át, fedőneve „Keletire” változik. A kutató szól az 1975-ben püspökké szentelt, de a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye főpásztorává csak 1988-ban kinevezett Keresztes elődjéről, Timkó Imréről is, akit már 1955 óta tartott ügynökként a Belügyminisztérium titkosrendőrsége. A tanulmány részletesen taglalja, hogy a PMI vezetését akkoriban átvevő Keresztes Szilárd 1987-es hálózati feladata a szintén ügynökmúlttal rendelkező, bár tartóit lépten-nyomon kijátszani igyekvő Paskai László érsek római útjának nyomon követése volt. A tanulmány legelgondolkodtatóbb híradása, hogy Keresztest másfél hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt, 1989. szeptember 5. után is aktív állományban tartották. Utolsó hálózati papírjának tanúsága szerint ekkor különösen fontos, titkos nyilvántartásba helyezték – „visszavonásig” –, miközben teljes anyagát titkossá minősítették.
Az Egyháztörténeti Szemle egy másik anyaga a korábbi szombathelyi megyés püspököt, Konkoly Istvánt mint „Mátrai” fedőnevű hálózati személyt mutatja be. A nyugalmazott püspök esete más, mert abban – legalábbis a kutató-szerző, Soós Viktor Attila láttatása szerint – az ÁVH-ra jellemző zsarolás, megaláztatás és megfélemlítés motívuma dominált már 1956 szilveszterétől kezdve, holott „Mátrai” ügynök csak 1959-ben „született”.
– Úgy hallottuk, a tanulmánya közzététele óta azt terjesztik önről, hogy a Hit Gyülekezete tagja, illetve kommunista bérenc – fordultunk a Keresztes-ügyet feltáró Szabó Csaba történészhez, a Magyar Országos Levéltár helyettes főigazgatójához. „Hitemet gyakorló római katolikus vagyok, párttag sosem voltam, egy fillért nem kaptam a cikkemért” – cáfolta a híreszteléseket a történész kutató. Hangsúlyozta, nem akart ártani sem Keresztes Szilárdnak, sem az egyháznak. Ám éppen az egyház érdekét szem előtt tartva érzi úgy: nem vezet jóra a hallgatás. – Úgy éreztem – vallotta meg Szabó –, nem térhetek ki a kihívás elől, nevezetesen, mint megfelelő felkészültséggel, ismerettel rendelkező történész, szakszerűen, kizárólag dokumentumokra hivatkozva és empátiával magam dolgozzam fel ezt az ügyet, mielőtt valakik robbantani próbálnak vele, csúsztatásokkal megtűzdelve.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által létrehozott Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány elnöke, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát megkeresésünkkor előrebocsátotta: Szabó Csaba, bár tagja az alapítványnak, önálló kutatóként tárta fel a „Nyíri”, illetve „Keleti” fedőnévhez kapcsolódó dokumentumokat. A főapát-püspök megítélése szerint Szabó Csaba dolgozata korrekt, szakszerű, hiszen a tények vonalán, tárgyilagosan mutat be működés közben egy rendszert, illetve egy embert, amint adott esetben együttműködik. Ami a másfél éve működő Lénárd Ödön Alapítvány szerepét illeti, Várszegi felidézte: a testület azt a feladatot kapta a püspöki kartól, hogy az elmúlt fél évszázad egyháztörténetét fő vonalaiban feltárja, láthatóvá tegye a mozgatórugókat, okokat, amelyek az egyházat nagyon nehéz, sőt tragikus helyzetbe hozták. Az alapítvány ennek szellemében foglalkozik a hitvallók, helytállók, másfelől az üldözésben elvérzettek, a diktatúrát ilyen értelemben elszenvedettek világával, vagy éppen azokkal, akik pusztán karrierből vállalták a együttműködést. Megjegyezte az alapítványi elnök: arra nincs illetékessége az alapítványnak, hogy személyekkel megnevezetten is foglalkozzék.
Várszegi Asztrik hangsúlyozta, hogy új és sajátos helyzet alakult ki. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába dömpingszerűen újabb III/III-as anyagok érkeztek tavasszal. A levéltár részben nagyon sok ma élő, aktív egyházi személy aktájával töltődött fel. Ezekhez az anyagokhoz bármelyik történész-kutató hozzáférhet, és tudomása szerint máris sok kutatójuk akad. Az egyház előtt a következő alternatíva áll: vagy passzívak maradnak a katolikus történészek, vagy pedig tárgyilagosan megpróbálnak elébe menni annak a folyamatnak, hogy az egyházi személyekre vonatkozó anyagok bemutatásával nem ők, hanem mások rukkolnak elő. Várszegi Asztrik végül rávilágított: abban, ahogyan a dokumentumokat adagolják, olyan politikai irányítottság tükröződik, amely az egyházak lejáratását célozza. Ezért gondolja úgy: még mindig nem késő, hogy az egyház szembenézzen a közelmúlttal, s adott esetben levonjon bizonyos következtetéseket.
origo.hu
Ez vár a magyar nyugdíjasokra 2025-ben – jó hír érkezett
