Egyhetes városmisszióra készül a katolikus egyház

A Sziget Fesztiválnál is észrevehetőbb fővárosi eseménynek ígérkezik a Városmisszió Budapest 2007 elnevezésű, 120 helyszínre kiterjedő és 1500 programot magában foglaló rendezvénysorozat. Önmagában is kuriózum, hogy – szeptember 16. és 22. között – a legnagyobb hazai vallási közösség, a Magyar Katolikus Egyház kísérli meg a közvetlen kapcsolatfelvételt a nem hívő vagy éppen más vallású városlakó tömegekkel.

Ami az utcai vallási megnyilvánulásokat illeti, eddig főként libasorban totyogó harekrisnázókkal, traktátusaikkal térítgető jehovistákkal, amerikai import szabadegyházacskák mikrofonos üvöltő derviseivel találkozhatott a pesti nép. Legalábbis ha eltekintünk a katolikusok lelkiségi mozgalmainak köztéri akcióitól vagy éppen a reformátusok évenkénti, immár hagyománnyá vált zenei fesztiváljától. – Reményt és jövőt adok nektek – szól most Jeremiás próféta szavaival az Esztergom– budapesti Főegyházmegye invitálása a katolikus városmisszió programjaira.
A nagyszabású magyar fővárosbeli esemény egy öt éve tartó európai folyamat megkoronázása lesz. 2003-tól kezdve Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel volt a helyszíne hasonló tömegméretű katolikus tanúságtételeknek. A posztmodern kori városmisszió-sorozat elindítója az előző pápa, néhai II. János Pál volt a nagyvárosokbeli püspök társaival. A jelenség mintegy felelet arra, hogy az Európai Parlament szekuláris, a másság iránt felettébb alázatos többsége egy különös sztriptízszámot produkált: a keresztény gyökerek levetkezését és messze hajítását az unió jogalkotásában. A monstre városmissziók viszont azt tanúsítják: maguk az európai népek, köztük a metropolislakók még emlékeznek kereszténységükre. Lisszabonban például egymillióan vettek részt az ottani városmisszió záró körmenetén.
Hogy mi lesz a közelgő budapesti városmisszió hozadéka? A lapunknak nyilatkozó Erdő Péter bíboros, esztergom– budapesti érsek szerint először is az, hogy a plébániaközösségek rájöjjenek, küldetésük van. Ez a folyamat jól halad, mert az érintett plébániák 85 százaléka készül helyi programmal. Megnyitják templomaikat – jó néhányat egészen éjfélig –, de a környező köztereken is kínálnak érdekes programokat. Ehhez kapcsolódik a különleges hét másik remélt hozadéka: tudniillik hogy megtérőkkel gyarapszik a hívek serege. Akár olyanokkal is, akik – Erdő érsek szavaival – „eddig bármi rosszat elhittek egyházunkról, akár lelkipásztorainkról is, mivel még sosem lépték át templomaink küszöbét, és mert fogalmuk sem volt arról, milyen az életünk, mivel foglalkozunk”. Miközben az a nagyvárosi miliő határozta meg őket, ahol „nem a szépen megélt önazonosság gazdasága, hanem az arc nélküli szürkeség, az érdektelenség, a sodródó tömegmagatartás, az elmagányosodás hordozza a legnagyobb veszélyt”.
Nos, az ilyen erőtérnek folyamatosan kitett budapestieknek napok múlva rengeteg lehetősége lesz templomokon kívül (és belül) találkozni a Krisztus-hit katolikus megfogalmazásaival és az egyház életével, kultúrájával szeptember 16. és 22. között. Két központi helyszíne lesz az egyébként 120 helyszínű városmissziónak. Az egyik a Szent István-bazilika, ahol a Nemzetközi kongresszus az új evangelizációért című kongresszus eseményei zajlanak majd. A másik fő helyszínen, a West End bevásárlóközpont tetőterén pedig a mai kor „köznyelve” szerint, vagyis a könnyűzene eszközeivel folyik majd a kommunikáció. Soul-, gospelmuzsikától egészen a keresztény rapig terjed a fellépők műsora. Lesznek központilag szervezett missziós helyszínek is, ezek: a Blaha Lujza, a Moszkva, a Nyugati, a Városháza, a Vörösmarty, a Bakáts és a Liszt Ferenc tér.
De vajon nem remeg egy kicsit a térdük az egyszerű egyháztagoknak, akiknek olyan terepen kell helytállniuk, amelyen eddig inkább a szekták voltak járatosak? Kunszabó Zoltán terézvárosi diakónus, a budapesti városmisszió külső helyszíneinek fő koordinátora elismeri, hogy sokakban lehet egy kis elfogódottság, de hozzáteszi: nemcsak a megélt hit oldja ezt, hanem az a tudat is, hogy a városmissziók kezdeményezői között ott voltak Európa legtekintélyesebb főpásztorai a lisszaboni pátriárkától a magyar bíborosig. Fölvetésünkre, nem lehet könnyű a keskeny ösvényt megtalálni a hatásvadászat, a csalóka hitelességű happykereszténység, illetve a modern kommunikációs eszközök magától értetődő, ám ízléses használata között, Kunszabó úgy felelt: „Ha nem mutatkozunk, nem nyilatkozunk meg olykor ebben a formában, nem vagyunk észrevehetőek. Régen persze nem így vetődött fel az ige hirdetésének kérdése, csakhogy most a mediatizált tömegtársadalom korában élünk… De igyekszünk szem előtt tartani, hogy alapvetően a Jézusba vetett hit ereje találhat utat az Istent keresőkhöz.”
Azt pedig, hogy netán csak alkalmi nyitásról volna szó, Blanckenstein Miklós prelátus, az esztergomi szeminárium rektora, a budapesti városmisszió lelkipásztori koordinátora cáfolja meg: „Nem kampányban, egyhetes rendezvényben, hanem fenntartható pasztorációban gondolkozunk.”