Előkerült fényes, régi kardunk

V Í V Á S A párbajtőröző Kulcsár Krisztián után férfi kardcsapatunk is világbajnok lett Szentpéterváron. A Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Szilágyi Áron, Decsi Tamás összetételű négyes az olimpiai kvalifikációs sorozatban gyakorlatilag az utolsó szalmaszálat ragadta meg, a tizennegyedik helytől a már kvótát érő harmadikra lépett előre. A tőröző Mohamed Aida bronzérmének is akad párja: férfi párbajtőrcsapatunk ugyancsak a dobogó harmadik fokára lépett.

(Szentpétervár)
Férfi kardozóink a 16 között a dél-koreaiakkal kerültek öszsze, s amikor a csapatba csak Lengyel Balázs betegsége miatt bekerült, első világbajnokságán szereplő, 17 éves Szilágyi Áron rögtön a nyitóasszóban 5-0-ra kikapott, nem úgy tűnt, hogy ő lesz a nap embere. A Fazekas Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója már az ázsiaiak ellen végül 45-40-re megnyert találkozón is összeszedte magát, az oroszok ellen pedig olyat tett, ami a magyar kardvívás sikerekben igencsak bővelkedő krónikájába is nagybetűkkel kerül be. Az utolsó előtti asszóban a házigazdák 35-32-es vezetésénél 8-3-ra megverte Sztanyiszlav Pozdnyakovot. Nevezettről azt kell tudni, hogy a jelenkor legeredményesebb vívója – tehát nem csak a kardozókat értve – négyszeres olimpiai bajnok, s ötödik egyéni vb-aranyát néhány napja éppen itt, Szentpéterváron nyerte…
„Amikor felmentem a pástra ellene, arra gondoltam, milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy életemben először vívhatok vele. Az pedig maga volt a csoda, hogy legyőztem! Sikerült meglepnem, láttam, nem számít arra, hogy én itt tust akarok adni neki, ráadásul ilyen sokat. Számomra kétségkívül nagy előny volt, hogy nem ismert, mint ahogy a mezőnyből a többiek sem igazán láthattak még. Eddig mindössze három felnőtt Világkupa-versenyen indultam” – nyilatkozta a nap végén Szilágyi, immár világbajnokként.
Mert csapatunk végül 45-44-re legyőzte az oroszokat (az olimpiai ezüstérmes Nemcsik 40-38-as vezetésünknél megtorpant, s a feszültséget fokozandó, 43-44-ről fordított), az elődöntőben 45-39-re verte az ukránokat, a döntőben pedig 45-43-ra a címvédő és olimpiai bajnok franciákat! Nyolc aszszó után már 40-33-as magyar előnyt regisztrálhattunk, de a kilencedikben Nemcsiknek Pillet mellett azzal a román mérkőzésvezetővel is meccselnie kellett, aki az athéni olimpia döntőjében az olasz Montanónak kedvezett. A sors kezdte kísérteni önmagát, mert Pillet 42-42-re kiegyenlített, majd a végjátékban a román kétszer is a francia mellett foglalt állást, ám Nemcsik mindkét alkalommal kikérte a videozsűriben helyet foglaló dél-koreai bíró ítéletét, aki mindkétszer neki adott igazat! (A szabályok szerint a vívók egyszer protestálhatnak, de ha igazuk van, akkor megmarad a lehetőségük.) Így hiába volt olyan pillanat, amikor 44-44 állt az eredményjelzőn, a legvégén immár megfellebbezhetetlenül 45-43 villant fel.
„Remélem, most már a nemzetközi szövetség is észreveszi, hogy ez a román illető, aki a legnagyobb ellenségünk, mekkora kárt okoz a vívásnak, és eltiltja… Az ítéletei egyre inkább elbizonytalanítottak, és már nem nagyon tudtam, mit is kellene tennem. Közben pedig egymás után kaptam a tusokat…” – idézte fel a rettenetes pillanatokat Nemcsik, aki immár kétszeres világbajnokként – mert a legutóbb, 1998-ban győztes csapatunknak is tagja volt – értékelhetett: „Korábban nagy problémánk volt, hogy valakinek gyengébben ment, és ez visszahúzta a csapatot. Most viszont végre mindegyikünk jól vívott, és elhittük, hogy ezen a borzalmasan erős ágon, a házigazda oroszokon és az ukránokon is átverekedhetjük magunkat. S amikor már bekerültünk a döntőbe, úgy voltunk vele, hogy ezt a meccset is meg kell nyernünk! A magam részéről már amúgy is tele volt a hócipőm az ezüstérmekkel.”
Kardcsapatunk pedig, amely a vb előtt az olimpiai kvalifikációs ranglistán csak a 14. volt, kimászott a feneketlennek hitt gödörből, s jelenleg a franciák és az oroszok mögött a harmadik helyen áll, pekingi kvótát érő helyen.
Férfi párbajtőr- és női tőrcsapatunk a kvalifikációs ranglista vezetőjeként úgy kalkulálhatott, hogy számára a legjobb négy közé jutás szinte egyenértékű a kvótaszerzéssel. A Kulcsár Krisztián, Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván összetételű együttesünk a 16 között nyert Dél-Korea (45-25), majd Venezuela ellen (32-17), az elődöntőben kikapott az olaszoktól (27-32), a bronzérmet azonban nem hagyta ott Szentpéterváron, a harmadik helyért 45-40-re legyőzte a spanyolokat. A találkozó után mégis úgy tűnt, siralomház a csapat környéke. „Este már biztosan örülünk a bronznak is, de most még nem igazán tudunk, mert az olaszokat is le kellett volna győznünk. Az persze fontos, hogy a kvalifikációban a franciákkal és olaszokkal együtt megléptünk a többiektől, és a magam részéről annak is örülök, hogy végre megszereztem az első vb-érmemet. A kardcsapat győzelme után azonban úgy gondoltam, mi is aranyat nyerünk” – mondta el Boczkó.
Tőrcsapatunk (Mohamed Aida, Knapek Edina, Varga Gabriella, Újlaky Virginie) a 16 között nyert az osztrákok (39-24), utána – Mohamednek köszönhetően (19-25-ről 31-30-ra fordított) – a németek ellen is, amivel teljesítette a „minimumtervet”. S ennél le is ragadt, mert az elődöntőben 29-23-ra kikapott az oroszoktól, a bronzmeccsen pedig 33-31-re a japánoktól.
Női párbajtőrcsapatunk csak ötödik lett, de azért vívóink ezen a vb-n így is sokkal többet nyertek, mint vesztettek, függetlenül a számszerű végeredményektől.