Eladó budapesti strandok

Nemcsak a látogatók, hanem a külföldi magántőke előtt is megnyitják az idén a budapesti strandokat. A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. tizenöt strandja közül a Rómait, a Dagályt és a Palatinust saját forrásból fejlesztik, a többire tulajdonosváltás vagy komoly átalakítás várhat.

Átlag kilenc–tizenöt százalékos kihasználtsággal működnek nyaranta a budapesti strandok, évek óta jelentős veszteségt termelve a fővárosnak. Tavaly kétszázezerrel kevesebb vendéget fogadtak, mint 2006-ban, de még így is több mint egymillió budapesti látogatta az 1200–1500 forintos jegyárral működő strandokat. Az elmúlt tíz évben 2007-ben volt viszont a leggyérebb a forgalom, az idén ezért már nem kerülhető el, hogy a fővárosi közvagyonból magánkézbe kerüljön néhány értékes terület.
– A strandok évek óta csak a pénzt viszik a konyháról, valamennyi veszteségesen működik – mondta lapunknak a tizenöt strandot tulajdonló Budapest Gyógyfürdői és Hévízei (BGYH) Zrt. vezérigazgatója. Ferenci Tibor nemrég stratégiai elemzést kért a BGYH Zrt. fürdőiről, hogy megoldást találjanak a pénznyelő pancsolókra. Ebből kiderül: a változtatások nem halogathatók, mert a tulajdonosnak alaposan le kell faragnia a költségekből. A BGYH Zrt. tervei szerint eladná az újpesti uszodát, valamint a már tavaly is zárva tartott Pünkösdfürdőt, a Paskál strandfürdő tervezett átalakításában pedig japán építészek látnak fantáziát. A Csillaghegyi strand 13 hektáros területéből tizet értékesítenének magánbefektetőknek, majd ebből a pénzből újítanák fel a három hektáron maradt fürdőhelyet. Eladásra ítélik továbbá a Népfürdő utcai Dagály területének egy részét is, itt viszont látnak lehetőséget arra, hogy a szolgáltatásokat bővítsék, és így nyereségessé váljon a közkedvelt strand. A legnépszerűbb fővárosi idényfürdő a Palatinus és a Római-parti strand, a pancsolók hatvan százaléka látogat ide nyaranta. Éppen ezért ezeket a BGYH Zrt. nem is adja ki a kezéből, viszont felújításra mindkettőnek szüksége van. A Rómain például már az idén egy új játszótér várná a gyerekeseket, míg a Margitsziget természetvédelmi területén lévő Palatinus télen-nyáron látogatható lenne. Bár ez utóbbira egyelőre semmilyen forrás nincs, mert – mint azt megtudtuk – a fővárosi költségvetésből nem futja az idén a strandok megmentésére. Külföldi érdeklődők mindenesetre vannak: spanyol, török, német, lengyel befektetők elvileg látnak fantáziát a magyar főváros strandterületeiben.
– Ettől függetlenül a 2008-as szezonban valamennyi strand kinyit a Pünkösdfürdő kivételével, s ha az energiaárak nem emelkednek drasztikusan, a belépők sem drágulnak – tudatta Ferenci Tibor. Sőt az idén féláras napokkal, családi kedvezményekkel és rugalmasabb nyitva tartással próbálják enyhíteni a veszteségeket.

Csepeli ingatlankavalkád. A BGYH Zrt. vezérigazgatója utalt arra: a Csepeli strand is befektetőre várna. – A XXI. kerületben kiemelt fejlesztésként egy többfunkciós turisztikai központ (élményfürdő, fedett uszoda, szálloda) építését tervezi a helyi önkormányzat, közvetlenül a zrt. tulajdonában lévő strand mellett – tudtuk meg Orosz Ferenc szocialista alpolgármestertől. A wellnessközpont a Kis-Duna-öböltől a strandig terjedő, jelenleg igencsak elhanyagolt önkormányzati tulajdonú területen valósulna meg tisztán magántőke felhasználásával. A megaprojekt becsült költsége bruttó 15-20 milliárd forint. Az alpolgármester kérdésünkre nem cáfolta, hogy a BGYH Zrt. szívesen szabadulna az évente százmilliós veszteséget termelő gyógyvizes fürdőhelytől, így az sem kizárt, hogy közösen adják majd magánkézbe a hatalmas területet. Ezzel együtt megtudtuk: a fejlesztés két éve elfogadott tervének megvalósulása tavaly leállt, mert a fürdőigazgatóság 2005-ben kettéosztotta a csepeli strand telkét, és annak használaton kívüli, északi részét pályázaton értékesítette. Amin az önkormányzat akkor nem indult, mert állítólag nem értesültek a Népszabadságban megjelent pályázati lehetőségről. Így – Orosz Ferenc szavai szerint – a BGYH végül magánkézbe passzolt át kéthektárnyi zöld területet. A vevő az izraeli tulajdonú Ibiza Kft., amely egy lakóparkot akart építeni a Duna-part kellős közepén, a helyiek nagy felháborodására. Az önkormányzati választásokkor az ügy a politika középpontjába került, így a szocialista vezetés végül egy nehezen átlátható ingatlan-ügyletről döntött: a csepeli Duna-part egy délebbre fekvő ingatlanát adták a strand melletti területért cserébe.