Az akadémiai doktorok tiszteletdíjai

Az Akadémia doktora tudományos fokozatú tudósok tiszteletdíját a 4/1995. (I. 20.) kormányrendelet határozta meg. Ez a tiszteletdíj 1995-ben havi 17 ezer forintot tett ki. A tiszteletdíj összege a 2005. évre – az inflációt némileg meghaladó mértékű emeléssel – elérte a havi 101 100 forintot. 2006-ban a tiszteletdíj változatlan maradt, majd a 350/2006. (XII. 23.) kormányrendelet alapján 2007. január 1-jétől havi 90 ezer forintra csökkent.
A Központi Statisztikai Hivatal által nyilvántartott inflációs adatok alapján megállapítható, hogy a 2005. január 1. és 2007. december 31. közötti három évben az inflációs ráta 15,5 százalékot tett ki, ezzel egyidejűleg a tiszteletdíj összege 11,1 százalékkal csökkent. A tiszteletdíj ma 26,6 százalékkal, azaz névleges összegben 26 900 forinttal ér kevesebbet, mint 2005-ben. A kegyelemdöfést a 350/2006. sz. kormányrendelet adta meg, amely elrendelte, hogy az 1995. január 1. napja előtt nyugdíjba vonult akadémiai doktorokat – a korábban megállapított nyugdíj-kiegészítésre tekintettel – 2007. január 1-jétől 4000 forinttal alacsonyabb összeg illeti meg. Azaz a rendelet szerint az esetükben eddig a mértékig kell gondoskodni a tiszteletdíj emeléséről. A kormány kommunikációjára jellemző az idézett rendelkezés szövege, ez ugyanis a tiszteletdíj emeléséről beszél, a valóságban azonban 4000 forinttal csökken annak összege, azaz részükre a jelzett időponttól 86 ezer forintot folyósítanak. (A tiszteletdíjat 36 százalékos személyi jövedelemadó terheli.)
Figyelemre méltó, hogy az MTA köztestületének mindössze 2600 doktori fokozatú tagja van. Hazánkban tehát 100 ezer lakosból mindössze huszonhatnak van az Akadémia doktora fokozata. A költségvetés a 2007. évben mindössze 346 millió forintot takarított meg azzal, hogy a tiszteletdíjat havi 11 100 forinttal csökkentette. Ugyanakkor ha a tiszteletdíjat 2005–2008 között kizárólag az infláció mértékével emelték volna, úgy annak összege a 2008. évben havi 116 600 forintot tett volna ki, azaz a jelenleg folyósított havi 90 ezer forinthoz viszonyítva a költségvetés többletkiadása havi 69 millió forint lenne. Csupán összehasonlításképpen jegyzem meg, hogy ugyanebben az időben a kormánytagok fizetése a kétszeresére növekedett.
Ezek után joggal merül fel a kérdés: az Akadémia doktora címmel rendelkező tudósok mivel érdemelték ki ezt a megalázó tiszteletdíj-csökkentést? A rendelet meghozatalakor a kormány nyilván tisztában volt azzal, hogy az MTA köztestületének tagjai nem fognak sztrájkolni, nem tudják, de nem is akarják megbénítani az ország közlekedését. A megalázó rendelkezés ellenére tudományterületükön a legjobb tudásuk szerint dolgoznak továbbra is, növelve hazánk elismerését.
Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a kormány tagjaitól folyamatosan innovációról, a tudomány megbecsüléséről hallunk, miniszterelnökünk legújabban a Főnix-program beindításáról beszél. A főnix az értelmező szótár szerint a megújuló élet jelképe, az Új Magyarország reformprogramban a tudomány támogatását jelenti.
Elsősorban a műszaki értelmiségről tudok nyilatkozni, így adataimat is ebből a körből merítem. Magyarországon – hasonlóan Németországhoz és Ausztriához – az egyetemet végzett okleveles mérnökök három százalékának van egyetemi doktorátusa (dr., techn., illetve dr. ing. címe). Németországban és Ausztriában nincs akadémiai tiszteletdíj, ugyanakkor a műszaki doktorok jövedelme minimum a kétszerese a doktori címmel nem rendelkező kollégáikénak. Ez a jövedelemkülönbség megállapítható, akár egyetemen, akár tudományos intézetben, akár az iparban dolgoznak a doktori cím birtokosai. Az Akadémia doktora cím a nyugati demokráciákban a dr. Sc-nek – tudomány doktorának – felel meg. Az ezt a megtisztelő címet viselő és egyben magas tudományos képzettséget megszerző mérnökök jövedelme a nyugati államokban háromszoros-négyszeres.
Csupán kuriózumként kívánom megemlíteni, hogy 1949-ben – a Rákosi-korszakban – neveztek ki a Műegyetemen tanársegédnek a IX. fizetési osztályba 560 forintos fizetéssel, amihez 640 forintos tudományos pótlék – a fizetés 114 százaléka – járult. 1949-ben hazánkban az átlagjövedelem 500 forint körül volt. Bár 1949-ben, a vesztes háború után az ország a mainál is súlyosabb gazdasági helyzetben volt, és az akkor kialakulóban lévő proletárdiktatúra nem az értelmiséget tekintette kiváltságos osztálynak.
A jelenlegi tudománypolitika, ezen belül a tudósok anyagi megbecsülésének egyértelműen negatív tendenciája előidézhet kontraszelekciót, de előidézheti az agyelszívás felgyorsulását is, azaz a tehetséges fiatal kutatók és tudósok nagyobb számban kereshetik érvényesülésüket, egyben nagyobb anyagi megbecsülésüket a fejlettebb országokban. Csupán remélni tudjuk, hogy a jelenlegi tudománypolitikának nem ez az elsődleges célja.

A szerző professor emeritus, az MTA doktora