Népátképzés a kirakatvárosban

A tibeti konfliktus kapcsán ismét kiderült, Kína belpolitikai téren nem hajlandó kompromisszumra. Miközben egyre többen ítélik el az ázsiai ország erőszakos fellépését, az olimpiai láng a tiltakozó akciók közepette városról városra halad tovább, Peking lakosai pedig átképzéseken vesznek részt, hogy a játékok kezdetére minden szempontból megfeleljenek a külföldi elvárásoknak. P. Szabó Sándor, a Keleti Nyelvek Iskolája, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központjának igazgatója szerint a központi kampány ellenére a Nyugat és a Kelet találkozásánál konfliktusok várhatók.

Az emberi szabadságjogok semmibevételétől kezdve a környezetszennyezettségig számtalan ponton éri folyamatos kritika Kínát, amióta 2001-ben kiderült, Peking rendezi a 2008-as olimpiát. A szkeptikus nyugati hangok ellenére a jövendőbeli házigazda lelkesen készül tovább az augusztus 8-án, nyolc óra nyolc perckor kezdődő megnyitóra. Mit jelent az olimpia Kína számára?
– Meg kell érteni, hogy az olimpia Kínának hatalmas lehetőség, hiszen végre megmutathatja magát a világnak. Ne felejtsük el, hogy olyan országról beszélünk, ahol az elmúlt 30 évben átlagosan 10 százalékkal nőtt a GDP. Kína be akarja bizonyítani a Nyugatnak, hogy immár modern gazdasággal és társadalommal rendelkezik. Magától értetődő, hogy Peking ennek érdekében kirakatvárossá alakul át. Görcsösen szeretnék, ha a mostani a „világ legjobb olimpiája” lenne, de ez a vágyuk nem új keletű. Már 1993-ban is arra készültek, hogy nekik ítélik a 2000-es játékok szervezési jogát. Abban az évben ösztöndíjas diák voltam Kínában, és emlékszem, hatalmas ünneplésre készültünk a kollégiumban azon az estén, amikor kihirdették a győztest. Amikor bemondták Sydney nevét, a kommentátor hirtelen elhallgatott, és vagy egy óráig nem is szólalt meg. Láttuk a képernyőn, ahogy a kínai delegáció tagjai zokogtak, és elkezdődött egy furcsa, hetekig tartó nemzeti gyász.
– Az AP hírügynökség a Pekingi Civilizált Munkások Éljenző Brigádjáról számol be, amelynek feladata, hogy megtanítsa a lakosoknak, hogyan is kell a nyugati elvárásoknak megfelelően civilizáltan szurkolni. Ezeket az átképzéseket mennyire veszik komolyan a kínaiak?
– Hatalmas a rájuk nehezedő felelősség. A tévéműsor tele van nevelő célzatú reklámokkal, amelyek azt az üzenetet hordozzák, hogy minden kínai egyben az egész országot képviseli. Egy illemjavító kampányon keresztül arra próbálják ránevelni a lakosokat, ne dohányozzanak közterületeken, ne hajigálják el az utcán a csikkeket, ne köpködjenek és ne böfögjenek. Külön figyelmet fordítanak a pekingi taxisokra, akiket tájékozódási és nyelvi továbbképzésben részesítenek. Központilag szeretnék elérni továbbá, hogy a lakosok ne vívjanak élethalálharcot a vonatokról való fel- és leszálláskor. Az átlag kínai szintjén az élet küzdelem a hivataltól kezdve a tömegközlekedési járművek használatáig.
– Igaz, hogy a sorban állás gyakorlására külön napot jelöltek ki?
– 2007 elejétől hivatalosan minden hónap tizenegyedik napja úgynevezett „tudatos sorban állási nap”. Ilyenkor városszerte koordinátorok igazgatják sorokba a tömeget. A játékok közeledtével azonban ezek az ellenőrök már mindennap ott vannak az utcákon. Magam is átéltem, miként működik ez a népátképzés. A metróhoz igyekeztünk, amikor elénk állt egy hölgy, kezében zászlóval. Felszólított minket, hogy formáljunk kettes sorokat. A vonatok egymás után mentek el, mi azonban nem haladhattunk tovább, amíg nem teljesítettük az utasításait. Mikor végre két sorba rendeződtünk, megváltozott a parancs, és immáron hármas alakzatba kellett felállnunk. Nagyon kellemetlen volt.
– Senki nem állt ki a sorból?
– Ez fel sem merült. A kínaiak jól mozgathatók tömegekben. Sokkal kevésbé zavarja őket az ilyesmi, mint minket, individualista szemléletű nyugatiakat. Aki mégis kiáll, könnyen közutálat tárgyává válhat.
– Mennyire lehet sikeres az ilyen átképzés?
– Kisebb változásokat el tudok képzelni, de rengeteg dolog van, amit egyszerűen nem lehet módosítani. A 2002-es dél-koreai foci-vb idején a helybéliek kutyahúsfogyasztása körüli botrány majdnem meghiúsította magát a sporteseményt. Szerintem Pekingben ennél jóval nagyobb súrlódási felületek lesznek. Teljesen más az elképzelésük például a higiéniáról. Az olimpiára való felkészülés jegyében rengeteg útszéli kifőzdét zártak be a közelmúltban. Ma már valóban csak azok a vendéglátóegységek működnek, amelyek rendelkeznek az ÁNTSZ-engedély kínai megfelelőjével. Ezzel együtt előfordul, hogy egész nap egyetlen lavór vízben mosogatják a tányérokat, poharakat, evőpálcikákat. Én a magam részéről egyébként nem hiszek benne, hogy Pekingnek más arcot kellene mutatnia, mint amilyen valójában. A vendégektől is elvárható lenne, hogy nyitottabban közeledjenek a kínai kultúrához, szokásokhoz, körülményekhez.
– A szervezők az első pillanattól ígérik, hogy a 2008-as valódi zöld olimpia lesz, ugyanakkor több sportoló is kifejezte aggályait Peking erős levegőszennyezettsége kapcsán. Haile Gebrselassie kétszeres aranyérmes etióp hosszútávfutó például bejelentette, asztmája miatt nem indul a maratoni számban. A játékok közeledtével történtek ezen a téren tapasztalhatók változások?
– Valóban meghirdették a Zöld olimpia programot, amelynek részeként mára Pekingnek több mint 40 százalékát befüvesítették. Rengeteg fát ültetnek, és többek között azzal próbálják meg csökkenteni a városban közlekedő járművek számát, hogy az egyik nap csak a páros, míg a másik nap csak a páratlan rendszámú autók közlekedhetnek. Megszigorították a kipufogógáz-kibocsátással kapcsolatos szabályozást is. Az olimpiai létesítmények köré szándékosan nem építenek személyi parkolókat, megakadályozandó, hogy az emberek kocsival menjenek a helyszínekre. Több ipari létesítményt is bezártak és sokat ideiglenesen le fognak állítani a játékok idejére.
– A tibeti megmozdulások elfojtása kapcsán több nemzetközi politikus részéről is felmerült az olimpia megnyitójának bojkottja. Ez menynyire vette el a kínaiak kedvét a felkészüléstől?
– A mostani tibeti eseményeket a kínaiak jelentős része úgy éli meg, hogy a tibetiek egy szűk csoportja meg akarja őket fosztani a játékok rendezésének felhőtlen örömétől. Gyakorlatilag magukat tekintik áldozatnak. Kínának régóta megvan a szilárd prioritási listája. Az alkotmány például rögzíti, hogy minden kínainak kötelessége védelmezni az ország területi integritását és az ország népeinek egységét. Ha Kínának választania kell az olimpia és Tibet között, fel sem merül, hogy ne Tibetet válassza. Attól, hogy egyes országok képviselői nem vesznek részt a nyitóceremónián, azt még megtartják, legfeljebb kevésbé lesz jó hangulatú.