Talált tárgyak országa

Itt az új csodafegyver: Munka, Tudás, Tulajdon. Olyan ez a program, mintha egy Holdról érkezett kormány programja lenne. Ideérkeztek különleges anyagból gyúrt emberek, úgy néznek körül, mintha ezt a tájat, az itt élő embereket soha nem látták volna, számba vették a gondokat az oktatás, a munka, a tulajdonlás terén. Úgy látták, hogy számos területen azonnali beavatkozásra van szükség, de mégis úgy döntöttek, előbb egy sor fájdalomcsillapítót kell szétszórni a nép körében, majd utána következik a műtét, amelynek szükségességét szintén megállapították a Holdról érkezett kormány tagjai.
Na, de valóban onnan érkeztek, valóban csak most kezdik a kormányzást? Ez persze nem így van, csupán a nagy magyar abszurd része. Ez csak azért tűnik úgy, mert újra meg újra úgy bánnak az országgal, mintha az talált tárgy lenne, amit az utcán véletlenül felfedeztek. Ez a kormány csak szeretné, hogy tiszta lappal kezdhessen mindig, hiszen mindaz, amit a jelen – ki tudja hányadik – program indulásaképpen megállapítottak, az nem fátum, nem csak úgy alakult ki, az az immár hat éve regnálók és jogelődjeik műve, csak úgy beszélnek, úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz a csődtömeghez, aminek a felszámolásához most itt van az új csodafegyver: Munka, Tudás, Tulajdon.
Sőt: Új Munka, Új Tudás, Új Tulajdon = Új Magyarország! Ezek az Újak azt sugallják, hogy jó lenne elfelejteni a régit, ami azért olyan, amilyen, mert itt bizony valakik – mindig ez az általános, össznépi és felelőtlen alany! – mindenen csak rontottak: duplájára nőtt az államadósság (joggal kérdezzük: hol a pénz?); stagnáló a gazdasági teljesítmény, ahol az igazi vesztesek a hazai kis- és középvállalkozások; növekszik a munkanélküliség, leszakadó falvakat és térségeket látunk; magas az infláció, romlik a versenyképességünk, és a sort hosszan folytathatjuk. Látjuk azt is, hogyan keletkezik ma a tulajdon: ötszörösére növelt metróprogrammal, kétszeres áron épített autópályákkal és trükkök százaival. Olyan „fantasztikus” szlogeneket ismer fel ez a kabinet, amelyek valójában evidenciák, s amelyeket magára valamit is adó kormány azért nem emelhet kormányprogram szintjére, mert ez a mindennapi közjó érdekében végzett kormányzás természetes, elemi része. Ezzel a programmal a kormány nem kerülheti el az alapvető kérdéseket az utca emberétől: mikor számolnak el az Új Munka programjának meghirdetése előtt a másfél millió elveszített munkahellyel; mikor néznek szembe az Új Tudás meghirdetése előtt az oktatás-nevelés olyan mértékű lezüllesztésével, ahol csak a jéghegy csúcsai a tanárverések; mikor és hogyan számoltatjuk el az Új Tulajdon programjának meghirdetése előtt az állami tulajdon elherdálása, magánzsebekbe vándorlása trükkös útjainak kitervelőit és haszonélvezőit? Tulajdonosi program – volt már sok ilyen jellegű programja az MSZP-nek és mindegyik jogelődjének – voltak a 70-es évek elején olyan lakáshoz juttatások, amelyekből csak a megbízható elvtársak részesedtek, de ilyenek a 70-es, 80-as évek végi telekosztogatások is, szinte ingyen. Vagy sokak számára a legfájóbb: a 80-as évek végén a spontán privatizáció azok számára, akik jókor voltak jó helyen, vagy a kárpótlás, amelynek az akkori polgári kormány ügyetlensége és lélekjelenlét-hiánya következtében szinte ugyanezek a körök voltak a haszonélvezői, mint az előzőeknek, vagy a privatizáció, amelynek most már olyan trükkös – jogszerű, de erkölcstelen – módszerei vannak, amelyeknek az egyik fő innovátora és alkalmazója éppen a miniszterelnök.
Az Új Tulajdon programmal kapcsolatban álljon itt egy idézet: „Ez a módszer drámai módon felerősíti a bennfentesek tulajdonossá válásának lehetőségét. Az összehangolt cselekvésre képtelen, alul- vagy félreinformált kisbefektetők tömegétől játszi könnyedséggel és hihetetlenül kicsi összegért felvásárolható az ellenőrzést biztosító részvényhányad – megfejelve olyan alapszabály elfogadásával, hogy senki se rendelkezhessék öt-tíz százaléknál több szavazati joggal. Az eredmény: a privatizációból teljesen kiábrándult, sőt azzal szemben ellenséges társadalom plusz az oligarchia uralma.” Ez nem jobboldali újságból való: ez Bokros Lajos Népszabadság-beli nyilatkozata.
Tudomásul kéne vegyék a kormánypártok – a talált tárgyként kezelt ország haszonélvezői –, hogy az a púpos szőnyeg, amelyben most már az egész ország felbukik, miattuk púposult fel. Az ezzel való elszámolás, őszinte szembenézés nélkül semmilyen Új Munka, Új Tudás, Új Tulajdon program nem képzelhető el.
A program túlnyomó része hangzatos PR-tevékenység, s mindez átfogó és mélyreható gazdasági fellendülés nélkül végrehajthatatlan, valóban csak fájdalomcsillapító. Erő sincsen ebben a kormányban, hiszen a parlamenti többség biztonsága megroggyant, a program költségvetési háttere teljességgel bizonytalan. Viszszatérünk az Őszöd előtti semmittevés és hazugság korába, aminél persze az Őszöd utáni időszak még roszszabb volt?! Az, amiről a kormány most új programként beszél, kétségbeesett próbálkozás csupán, nem érdemli meg azt, hogy ekkora csinnadrattával harangozzák be, mint egy fantasztikus megújulási programot. Azért nem, mert a benne foglaltak normál, hétköznapi üzemmódban a mindenkori kormány feladatai: a munkahelyteremtés támogatása, az oktatás-nevelés folyamatos fejlesztése, és a polgárosult tulajdonosi réteg kiszélesítése. Ezzel szemben ezt a programot a körítéssel, a Magyar Tudományos Akadémián való miniszterelnöki felvezetéssel, a parlamentben kenetteljes meghirdetéssel, lelkes kormánypárti tapsokkal övezve kormányprogram szintjére igyekeznek feltolni. Ehhez azonban új kormány kellene, és a Holdról jött különleges anyagból gyúrt embereknek és liberális társaiknak el kellene távozniuk, véget vetve az ország talált tárgyként való kezelésének.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)