Nyári szünet: tétlenségre kárhoztatva

Ép ésszel nehéz elviselni, hogy még mindig egy törpe tömörülés dönti el: legyen-e előre hozott választás Magyarországon. „Az SZDSZ pillanatnyi érdeke fogja meghatározni a politikai menetrendet” – nyilatkozta Juhász Ferenc, az MSZP elnökhelyettese. Mikor küldi már őket a magyar nép a politikai süllyesztőbe? Hat év kísérletezgetés után éppen ideje volna. A konvergenciaprogram, a kétéves megszorítás kudarcot vallott. De már 2002 óta semmit nem tett a balliberális kormány, csak blöffölt és harácsolt.
Lassan négy éve, hogy a maihoz hasonló mélyponton voltak a kormányzó pártok. Akkor sem használtuk ki a kegyelmi pillanatot. De úgy tűnik, most sem. Még pár nap, és beáll a nagy nyári nihil, a parlamenti vakáció. Ezekben a hetekben kellene (kellett volna) kikényszeríteni, hogy a parlament végleg meghátráljon, kapituláljon – s előre hozott választások legyenek.
Ehelyett az Országgyűlésben az eb- és macskakiállításról vitázgatnak. Egy békés építkezés idején, nyugodtabb légkörben erről is kellene szólni… De amikor a társadalom forrásponton van, miért nem támadják és szorítják a falnak azokat, akik több mint fél évszázada a nép megnyomorításán és saját maguk meggazdagodásán mesterkednek? Azokat, akik ördögi praktikákkal, módszerekkel még vesztett helyzetből is – mint a kimúltnak hitt oroszlánok – mindig talpra ugranak, vagy éppen a lakájmédia injekciózza őket életre?
Most, az Őszödi Böszme két éve elhangzott beszédének jubileumán előhúztak egy másik kiszivárogtatott beszédet. S ezt harsogta napokig a sajtó. Meg a tévészékház ostromlóinak peréről szóltak a hírek, hogy 29-30 milliós kárt okoztak, s hogy öt évet is kaphatnak… És azok, akik a hatalmas államadósságot csinálták, s akik miatt heti 5-7 milliárd forintos kamatot nyögünk? Nekik mennyi járna?
Az ellenzék kivár. Nem akarnak utcai tüntetéseket. De akkor hogyan lehet távozásra bírni a hatalomhoz – s a zsákmányhoz – körömszakadtáig ragaszkodó, és hat év semmittevés után is még mindig regnáló hatalmat? Beáll a nyár. És közben a maradék nemzeti vagyont is megkaparintják. Szétdarabolják a Magyar Villamos Műveket, bagóért idegenek kezébe kerül a magyar föld: zavartalanul folyik az ország kirablása… És szép lassan az egész társadalom belefásul a küzdésbe. S akik a feladásunkat akarják, dőzsölnek, pöffeszkednek a bársonyszékekben. Ki parancsol nemet a hiénáknak?
A népet megfélemlítik (lám, használt a 2006-os lecke), már az utcára sem megy tüntetni. Pedig kart karba fonva, s ellepve Budapest utcáit csak néhány csendes szó kellene: MSZP, SZDSZ – nem kellesz! Menjetek – elég volt! De a megalázott, meggyötört magyar nép hallgat. Ki kovácsolja, forrasztja egybe ezt a széttöredezett, önmagával is meghasonlott társadalmat, a megnyomorítottak millióit? Azokat, akiket mindig kussoltattak, s akik mást sem hallottak, csak ezt: Ne nyüszíts!, Ne üvölts!, Hallgass, te csak gürcölj!, Légy jó és engedelmes! No, de mindhalálig?
Sajtos József
tanár, Székesfehérvár