Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy hatású az, ha rögtön egymás után nézhetjük meg a Ring egyes részeit, s azt sem, hogy ennyire világosan ki lehet fejteni a bennük rejlő összefüggéseket. Hartmut Schörghofer rendezése Christian Martin Fuchs dramaturggal azért is sikeres, mert igyekszik nem túlterhelni a nézőt: mindig csak a leglényegesebb elemeket helyezi előtérbe, azokat viszont asszociatív módon, továbbgondolkodásra késztetve. Corinna Crome jelmezei és bábjai kreatívak, illeszkednek Andreas Grüter fényeffektjeihez. Nem mentes a rendezés a humortól sem, bár alapvetően nem nevettetni akar, de jó aránnyal találja meg ezeket a feloldási pontokat. Momme Hinrichs és Torge Moller fettfilmjei viszont már kissé eklektikusra sikerültek: helyenként nagyon előremutatók, máskor viszont elnagyoltak és fantáziátlanok, s ezért nem mindig integrálja magába őket az előadás. Sajnálatos, hogy amíg a ruházat vagy éppen a tánc remekül összekötötte a kapcsolódási pontokat, ezt a film nem használta ki, noha maga Wagner éppen ezt hangsúlyozza a zenében visszatérő motívumaival.
A kiválóbbnál kiválóbb énekesek közül nehéz néhányat kiemelni, de talán nem véletlen, hogy Brünhilde Siegfried-béli szerelmi jelenetét a négynapos verziónál a premier-előadáson hallott Susan Bullock helyett (aki ezen a napon pihentethette a hangját) Evelyn Herlitziusra bízták, aki Sieglindeként felejthetetlen líraisággal tette szívbemarkolóan fájdalmassá drámai szerepét. Susan Bullock ekkor Brünhildeként a megmentője, és párbeszédeikben remekül érzékeljük a köztük lévő karakterbeli különbséget. Siegfriedből is kettő van: Christian Franz A Rajna kincsének ravasz Logéjéből vált a Siegfried kemény címhősévé, s ennek a szerepnek sem válik kárára a váltás Az istenek alkonyában, ahol azt már a Siegmundként bemutatkozó Stig Andersen énekli. Wotanként Alan Titust és Juha Uusitalót is meggyőzőnek érezzük, Walter Fink remek Hunding és ugyanolyan jó Fafner is. A legemlékezetesebb azonban talán a Hagent játszó finn énekes, Matti Salminen: olyan énekhang és olyan kifejezőerő találkozása, amely csak ritka csillagzat alatt születik.
A szereposztás lehetőséget adott a komolyabb szerepet éneklőknek arra, hogy a négyből csak két vagy három nap lépjenek színre, a zenekarnak azonban mindennap végig ott kellett ülnie az árokban, feszülten figyelnie, és délután négytől tízig-tizenegyig teljes erővel a zenére koncentrálnia. Ez, tekintettel arra, hogy a Rajna kincsével és A walkürrel tavaly, a Siegfrieddel és Az istenek alkonyával pedig csak két, illetve egy hete debütáltak, akkora teljesítmény, amit közönséges halandó fel sem foghat, hiszen még a nézőtéren is elfáradunk a Ring sűrűségétől. Ők azonban nemcsak tisztességgel eljátsszák a hangokat, hanem zenélnek. Elsősorban az énekesekre figyelünk, hiszen ők vannak reflektorfényben, és gyakorlatilag hibát nagyítóval sem találunk az énekükben, ezért aztán a világ legtermészetesebb dolgának érezzük, hogy a zenekar is tökéletes. Néhány fontos pontnál azonban még így is felkapjuk a fejünket: Wagner szavaknál is beszédesebb zenéje lélekbemarkoló. Az énekkar Az istenek alkonyában jut szerephez, s döbbenetes, hogy ez a kórus mennyire szólóhang-minőségű.
Miközben persze jogosan örömködünk a sikerek felett, néhány apróság mellett nem mehetünk el szó nélkül. Ez a fesztivál is magán hordozza sajátos magyar bélyegét: meg is csináltuk, meg nem is. Először is komoly pénzért megjelent egy díszes kivitelű almanach, amely a négy nap történését hivatott illusztrálni, azonban néhány tavalyi fotót és kritikarészletet leszámítva lényegében semmiben sem különbözött az ingyenesen osztogatott műsorfüzettől: a szövegek jórészt fedték egymást. Ez utóbbi egyébként műsorfüzetnek elég jól szerkesztett, hibája mindössze, hogy a június 7-i és 14-i premiereken is ugyanaz volt, mint a négynapos sorozaton. Elegendő lett volna egy egyszerűbb, ingyenes kiadvány, amely viszont minden- nap más és más, az almanachból pedig sokkal tartalmasabbat várnánk. A másik hiányosság: a háromezer forintos büfévacsorán kívül semmi különlegesség nem várta a közönséget, így a szünetek a többség számára feleslegesen
hosszúak voltak.
(Budapesti Wagner-napok, 2008, Művészetek Palotája, június 7–22.)
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
