Az „élősködő” művészet

Néhány héttel ezelőtt számoltunk be a kismartoni Esterházy-kastélyban látható Central Europa Revisited (Újraértelmezett Közép-Európa) című, kortárs közép-európai művészek alkotásait felsorakoztató kiállításról. A napokban Fraknó (Forchtenstein) várában az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung) és a bécsi Iparművészeti Egyetem közös együttműködésében egy újabb kortárs tárlat nyílt meg. Parazitizmus a fraknói csodakamrában.

Az Esterházy Magánalapítvány, amely a burgenlandi régió kulturális életében meghatározó szerepet játszik, a történelmi-kulturális hagyományok ápolása mellett a kortárs művészet támogatását (gyermekfoglalkozásaival pedig új közönség felnevelését) is feladatának tekinti, és komoly szellemi és anyagi tőkét áldoz erre a célra. Az augusztus elején megnyílt és október 31-ig nyitva tartó Paraziták-Paradicsom című kiállítás is ebbe a folyamatba illeszkedik. A bécsi Iparművészeti Egyetem tizennyolc, részben már végzett, részben pedig még tanulmányait folytató diákja két évig behatóan tanulmányozta az Esterházy-gyűjtemény fraknói várban őrzött műkincseit, amelyek között üvegszekrényében, csöndben megbújva, egy csodálatos Lucas Cranach kép is felfedezhető: Judit Holofernes fejével. Ezt követően Stefan Körner és Boris Manner kurátorok a már meglévő gyűjteménybe való „beavatkozásra” kérték meg az alkotókat. A Paraziták-Paradicsom tárlaton modern tárgyak keverednek a régiekkel, új összefüggéseket, értelmezési keretet adva az ősi gyűjtemény anyagának. A kiállítás címe is utal a kortárs alkotások élősködő voltára, hiszen a meglévő történelmi-esztétikai környezetet saját igényeik szerint használják, és önnön magukban nem is lennének képesek a teljes értékű létezésre.
A kiállítás tematikája alapvetően a vámpírizmus, a vér és borzongás körül összpontosul; ennek oka egyrészt, hogy Vlad Tepes, alias Drakula gróf egyetlen épen maradt egész alakos festménye, itt, a fraknói vár falán függ évszázadok óta, valamint tudvalevő, hogy az Esterházy család Báthory Erzsébet „vérgrófnővel” is kapcsolatban állt. A művészeti intervenciók néha sokkolóan hatnak, elgondolkodtatnak, de fekete humoruk nevettetni is képes. A bejártnál elhelyezett hatalmas parazitaszobor – Beatrix Sunkovsky munkája – más formában, de folyamatosan visszatér a kiállítás több pontján, múlt és jelen ezáltal összekapcsolódik. A parazitizmus témakörben született művészi megnyilvánulások egyike – a könnyebben emészthetők közül – Luis Llipp műve, amely a plágium és kalózkodás kérdéseivel foglalkozik. Humorral átitatott Peter Friztenwallner I. Esterházy Pál vadászgyűjteménye mellett elhelyezett kullancslabirintusa. A legmegrázóbbak talán a Silentrope elnevezésű csoport elgondolásai; az ezüstgyűjtemény tárgyai közé becsempészett talált állattetemek a bomlást, a félelmet, és halált jelképezik ellentétben a szépséget és életet hirdető műkincsekkel. Ulla Rauter infúziócsövekből készült ruhája is – amelyet Báthory Erzsébet alakja ihletett – a vért és az elbomlást szimbolizálja.
Több művész is foglalkozott Drakula gróf törcsvári otthonával és a tömeggyilkos Drakuláról kialakított mítosz megítélésével. Fritz Zorn és Loretta Stats például az erdélyi kastélyban kutattak, ahol a sötétség hercegének alakját idegenforgalmi reklámokhoz használják fel. Videójuk sajátos módon készült; az egyik művész jobb és bal alsó lábszárára rögzített kamera képeiből készített munka valóban szokatlanul új szemszögből mutatja be ezt a turisztikai szempontból sikeresnek mondott helyet.