Kétséges kérés

Egyszer kérni fogunk magától valamit, Pelikán elvtárs – súgta sejtelmesen a gátőrnek Virág Árpád, a rettegett hatóság vezetője Bacsó Péter klasszikusában. Hasonló mondat hangozhatott el annak idején, amikor a tőke egyes képviselői vélhetőleg arról biztosították Gyurcsány Ferencet, hogy a trükkök százaival megnyert választás és az őszödi beszéd után sem hagyják magára. Beleegyeztek érdekeik átmeneti csorbításába – a vállalati különadó bevezetésébe – is. Úgy látszik, elérkezett a kérések előterjesztésének ideje. Kedden a hazánkban tevékenykedő négy multinacionális adótanácsadó cég szakemberei ismertették adócsomagjukat. Nem kevesebbet javasoltak, mint azt, hogy a kormány ezerötszázmilliárd forinttal csökkentse a vállalkozások közterheit, a kieső összeget pedig részben a lakosság adóinak ötszázmilliárdos emelésével, részben az állami kiadások csökkentésével teremtse elő.
Az indítvány készítői három százalékkal emelnék az általános forgalmi adót, a tételes egészségügyi hozzájárulás összegét a négyszeresére növelnék, s átalakítanák a személyi jövedelemadó rendszerét úgy, hogy adóköteles lenne a minimálbér. Emellett bevezetnék az ingatlanadót, ám ezt csak a magánszemélyek fizetnék. Az állami kiadások mérséklése pedig alighanem a szociális juttatások, a nyugdíjak megkurtításával vagy a közigazgatásban dolgozók létszámának további csökkentésével lenne megvalósítható. A másik oldalon megszűnne a vállalkozások különadója, tíz százalékkal mérséklődne a munkáltatók által fizetendő járulékok mértéke, és eltörölnék a helyi iparűzési adót.
Az első látásra brutális javaslattól a készítők azt várják, hogy már az elgondolások bevezetésének évében gyorsul hazánk gazdasági növekedése, bővül a foglalkoztatottság, jelentősen mérséklődik az infláció, és visszaszorul a feketegazdaság. A csomag bemutatásakor az is elhangzott: csak néhány évig fog fájni. Félő azonban, hogy a hozzávetőleg hárommillió adófizető egy része a közterhek emelkedése miatt az aranykor eljöveteléig nem bírná ki.
Az adótanácsadók javaslatának megvalósítása egyértelműen az üzleti élet szereplőinek kedvezne, és az is nyilvánvaló, hogy a vállalkozások terheinek mérséklése nélkül hazánk gazdasága nem áll talpra. A szakértők azonban egy fontos tényezővel nem számoltak: a közteherviselés átalakítása csakis egy alaposan kimunkált gazdaságpolitikai program részeként lehetne sikeres. Ám ilyet a balliberális kormányok az elmúlt hat évben nem készítettek, s Gyurcsány Ferencnek most kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az ország felzárkózását lehetővé tevő intézkedéscsomag kidolgozásával töltse egyre fogyó idejét. A szocialistáknak és a jelenleg ellenzékben szavazatokat gyűjtögetni igyekvő szabad demokratáknak ugyanis csupán két évük van arra, hogy a következő országgyűlési választásokra kellő menynyiségű támogatót állítsanak maguk mellé. Közös tervük megvalósításához a liberálisok beindították rendkívül hatékony gyűlöletkelő kampánygépezetüket. A szocialisták mindehhez hathatós, ám dilettáns segítséget biztosítanak, miközben mind többet próbálnak kipréselni a lakosság azon kisebb részéből, amely az egész országot eltartja.
Törekvésük egyértelmű: minél több osztogatásra költhető pénzt összegyűjteni 2010-ig. Gyurcsány ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül a multik kérését, emiatt biztosak lehetünk abban, hogy ősszel az SZDSZ támogatásával valamelyest csökkentik a vállalkozások közterheit. Az összetákolt adószabályoknak biztosan lesznek vesztesei. Éppen ezért nézzünk bele alaposan pénztárcánkba, és tartsunk részletes seregszemlét az erszényben kuporgó forintok fölött, mert bármit is hoz a képlékeny jövő, az biztos, hogy a változás árát nekünk kell megfizetnünk.