Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat / Ne csak mindig a rosszat, a rosszat / Mitől félünk, mentsen meg, mentsen meg / Amit várunk, legyen meg, legyen meg – zengte a Folkolor a bizakodó ráadásszámot a szombat reggeli verőfényben. A Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió családi napjának első fellépőit – többek között Bodacz Balázst és Tótváradi Zsoltot – lassan, de egyre biztosabban növekvő közönség hallgatta a Duna-part könnyű szélben nyújtózkodó fái közt. A kézművesportékákat kínáló sátraknál ekkor már pezsgett az élet, a sörpadokat kisebb-nagyobb társaságok lepték el, míg a nap konferansziéi, Eszményi Anett és Rabb Ferenc a programot ecsetelték a nagyszínpadon. Leginkább a súgógép kipróbálása csigázott fel, a civil bemondók DVD-n haza is vihették „tévés” szereplésüket, kár, hogy ide végül el se jutottam. Helyette jutott viszont Hot Jazz Band, rengeteg ismerős, kávéházi beszélgetések és a többi. De ne szaladjunk ennyire előre.
Itt vannak például Csoóriék, akik – átérezhettük – „elővarázsolják a száműzött harmóniát, kijelölik helyünket a földgolyón, és megmutatják, nemcsak értelme van a nép, nemzet szavaknak, hanem lelke is”, Még most is Vitézy Zsófia felkonferáló szavai bongnak bennem, ha az Ifjú Muzsikás(ok) játékára gondolok. Felemelő, kicsit megható is a kép, s bár ez a szombati nap korántsem a pátoszról szólt, kétségkívül otthont talált benne ez a gondolat.
Valóban, hazánk legjobbjai közül választott zenészek verték fel az Olimpiai park csendjét szombaton; majd negyven fokban is vidáman járnak a lábak a Hot Jazz Band békebeli, fekete-fehér filmeket idéző muzsikájára, a Csík zenekar pedig lenyúlt egészen a gyökerekhez. A Szabó Attila vonója alól indázó magyarpéterlaki táncdallamokra még ebben a hőségben is futásnak eredt végtagjainkon egy kis borzongás. Aki megéhezett, délidőben a Kecskeméti pecsenyesütő monumentális hekkjei, csülkei, lacipecsenyéi közül választva üldögélhetett a sörpadokon, onnan nézhette, ahogyan Bordi András Balassit énekel, majd Szilágyi Zoltán segítségével közénk idézi Albán urat.
A nagyszínpadon a Pataky Enikő által ajánlott Dr. Jazz nyugtató játékát követően felvillant a sok jóval kecsegtető jövő is. A manapság természetesnek vehető piaci cenzúrából a Lánchíd Rádió által kiszabadított Propeller Band kellemes dallamai után a Szerető Szabolcs által felvezetett, meghökkentő energiákat mozgósító Tomorrow következett, amelynek tagjai talán maguk is rájöttek, jobb elhagyni nevük elől a „Hated” (gyűlölt) jelzőt, hisz ha így folytatják, a legkevésbé sem lesz okuk gyűlölni a holnapot. A helyszínek között hömpölygő közönség közt néhol feltűnt Ókovács Szilveszter is, aki délelőtt kétórás élő adásban közvetített a helyszínről a Hír TV nézőinek. Arcok villantak fel, s kapcsolódtak össze hanggal, tollal; a hallgató/olvasóközönség pedig kíváncsian tette fel kérdéseit az újságíróknak ezúttal személyesen is, a kávéházi beszélgetések alatt, vagy csak úgy, séta közben, az asztaloknál.
Huth Gergely, Ludwig Emil és Ugró Miklós az újságírás és a humor kapcsolatáról cserélt eszmét, s a hallgatóság egyre vastagodó gyűrűjében lapunk Ballai Attila vezette sportrovatának tagjai is izgalmas beszélgetést generáltak. Ahogy ennek lennie kell, a Hír TV női műsorvezetőinek beszélgetése is felkeltette az érdeklődést, nem hiába, hiszen egyéb kulisszatitkok mellett megtudhattuk, ki miért mosolyog sokat vagy éppen keveset a kamerák előtt, mi játszódik le – egy nézői hozzászólás szerint már-már családtaggá avanzsáló – hírolvasóinkban, amikor lefagy a súgógép, de ízelítőt kaphattunk a nézők kritikáiból is. Megtudhattuk, miért nem tegeződik Nagy Katalin a politikusokkal, elgondolkodhattunk azon, vajon gyógyít-e, vagy csak a betegségtudatot erősíti, ha Pataky Enikővel együtt beszélünk bajainkról, s hogy miféle pozitív üzeneteket küld felénk jobb híján mimikájával a tavalyi mosolyverseny győztese, Eszményi Anett, miközben lehangoló hírek garmadát közvetíti otthonainkba.
Két beszélgetés között mellettem egy úr a láthatatlan munkatársakat hiányolja kissé, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet „háttércsapatát”, de való igaz, nehéz lenne minden névhez arcot kapcsolni egyetlen nap alatt. Azért felvonultak még a Célpont parázs érdeklődéstől övezett munkatársai mellett a rádió alakjai is, többek közt Kokó és Jeszenszky Zsolt, Perjés Zoli pedig este igyekezett táncra ihletni a nézősereget lemezeinek sűrű cserélgetése árán.
A naplementében bágyadtan kering, aki reggel óta részese ennek a nyüzsgésnek. Én is jó ideig halasztgattam, hogy egy kis időre árnyékba vonuljak; mindig közbejött valami. Egy ismerős, egy ismeretlen, remek zenék vagy figyelemfelkeltő mondatok ütik meg a fülem, s jóformán még szemügyre se vettem a vásárfiát kínáló standokat. Az illatokban tobzódó bioszappanhegyek mellől nehezen szabadultunk; kollégámra egy impozáns bőrpáncélt próbáltam rábeszélni, de végül csak fakanalat vettünk Maci kutyának, szemügyre vettük a könyvkínálatot – szép számmal képviseltették magukat szerzőink: többek közt Kő András, Kristóf Attila, Margittai Gábor művei között válogathattunk, de Tamási, Sinka István, Márai és László Gyula művei mellett Tormay Cécile Bujdosó könyvét is megtaláltuk itt. Merítettpapír-csíkokon jókívánságok sorjáztak, s eddigi fesztiválélményeink alapján megadóan kerestük a bóvlit is, de hiába. Amerre nézünk, míves fafaragások, finoman díszített magyaros ruhák, rusztikus fajátékok látványa fogadott.
Egy asszony szórakozottan váltogatta a kis figurákat frissen vett logikai zsebjátékán az egyik asztalnál, míg a színpadon az utolsó koncertre rendezkedtek be Ferencziék. A kigyúló reflektorok alatt Losonczy Kata konferálta fel a Herfli fenegyerekét és bandáját. Ferenczi György és a Rackajam a tőle megszokott lendülettel sodor az első hangtól az utolsóig, egyszerre megnyugtató és inspiráló lüktetésben, a közönség pedig a lassan ránk boruló estében ringott Kiss Anna Fűszedőire; énekre, dobra, szájharmonikára. „Te hagytál el, nem én téged / Délibáb volt a hűséged” – szólt a dal, s a színpadon békés egyetértésben fonódott össze a lírával a markáns látvány. A rackahajú, tetovált, erőteljes férfialakok érces vokáljukkal kimerevítik, lebegővé varázsolják a pillanatot, én pedig titkos gyönyörűséggel nézek körül a lélegzetét visszafojtott közönségben, és a száműzött harmóniára, varázslatra meg a földgolyón kijelölt talpalatnyi helyre gondolok – na meg arra: vajon tudják-e, hogy Petőfit hallanak?
origo.hu
Brutális zivatarok jönnek: jégeső, felhőszakadás és villámárvíz is lehet csütörtökön – videó
