Szánalmas magyar mérleg itthon

A 2008–2009-es európai kupaidény a magyarok számára 2008. augusztus 28-ig tartott. A Győr és a Debrecen csütörtök este esett ki az UEFA-kupa selejtezőjének 2. fordulójából, a Stuttgarttól és a Young Boystól elszenvedett 4-1-es 3-2-es hazai vereséggel, 6-2-es és 7-3-as összesítéssel. Az MTK-t a BL 2. kvalifikációs fordulójában korábban 7-0-lal intézte el a Fenerbahce. Mivel itthon 5-0-s vendéggyőzelem született, a három magyar csapat pályaválasztóként 3-12-es gólkülönbséget produkált. Ez a legelkeserítőbb.

Hogy melyik volt a nyúlfarknyi magyar kupaszezon legszánalmasabb momentuma, arra képtelenség egzakt választ adni. De talán az, amikor a Győr felújított stadionjában, tízezer néző előtt a 81. percben 0-4-es hátránynál (összesítésben 1-6-nál), a stuttgarti kapus, Lehmann nagyképűségének köszönhetően beszenvedte a becsületgólt, és az üres kapuba találó Bajzát Péter túlzott gólörömért sárga lapot kapott. Bizony, egyre kevesebbel beérjük. Még akkor is, ha Bajzátból a megaláztatás, a dac tört ki, és nem azt ünnepelte, hogy ő szerezte, hanem hogy Lehmann kapta a gólt. Ha létezne ilyen terminológia, ez volna a „gólkáröröm”.
Ennél több nem jutott nekünk ezen a csütörtökön, hiszen a 2-1-es előnnyel érkezett Stuttgart 4-0-ra vezetett Győrben, a 4-1-ről rajtolt Young Boys pedig 3-1-re Debrecenben, innen alakult ki a 4-1-es és 3-2-es végeredmény. Ha az MTK kiesését is felidézzük (2-0-s verés Isztambulban, majd 0-5 a Szusza-stadionban), kitűnik a hazai pálya hátránya. Hisz a Győr képes 0-2-ről 1-2-re szépíteni Stuttgartban, majd egy félidőn át tartani ezt az eredményt, a Debrecen vezet Bernben, és a 68. percig 1-1-re áll, és pusztán a 2-0-s eredményt tekintve az MTK is valódi erőkifejtésre készteti a Fenert Isztambulban. Aztán következik az összeomlás itthon: a teljes BL-kvalifikáció során az MTK-n kívül csak a San Marinó-i Murata kapott ötöt a saját stadionjában, a győri 1-4 is a 2. UEFA-selejtezőkör 32 csütörtöki visszavágójának legsúlyosabb hazai veresége.
Ez a csak nálunk tapasztalható jelenség elsősorban azzal magyarázható, hogy a mieink sokkal inkább tudják ölni a futballt, mint játszani, az a szereposztás kedvez nekik, amikor nem náluk van a labda, hanem az ellenfélnél, és annak kellene kezdenie vele valamit. Az egészet valamivel távolabbról szemlélve pedig sajnos oda jutunk, hogy az otthon a magyaroknak már semmiféle biztonságérzetet, többletet nem ad, éppen ellenkezőleg. Hisz ha már az ETO-t említettük: a Verebes-féle csapat 26 éve, 1982 őszén iszonyatos, 5-0-s ruhát kapott a Standardtól Liége-ben, de a visszavágó előtt egész Győr, az edzőtől a játékosokon át az utolsó szurkolóig a továbbjutásra készült, és nemcsak dumában, hanem lélekben, taktikában is; Hannichék végül úgy nyertek 3-0-ra, hogy 6-0 simán lehetett volna, az utolsó húsz percben a belgáknak törte a hátukat a háló.
Az ETO-nak legalább a Stuttgart, az MTK-nak pedig a Fenerbahce lett a végzete, de a magyar mintaklubot, a DVSC-t az a Young Boys ütötte ki 7-3-mal, amelyről a „Loki” csatára, Kerekes Zsombor azt találta mondani a sportnapilapban, hogy még a nevét sem hallotta soha. Ami egyrészt azt jelenti, hogy a svájci gárda tényleg nem Európa-hírű, másrészt azt, hogy Kerekes szakmája elméleti részébe nem temetkezett bele túlságosan. Így ha a kontinentális klubtornák továbbjutóinak névsorát végigböngészi, bizonyára több, számára ismeretlen csapattal találkozhat, hiszen a BL 32-es főtábláján 17 nemzet – köztük Ciprus, Fehéroroszország, Svájc, Dánia – klubjai virítanak, az UEFA-kupában pedig 30 ország delegál résztvevőt a legjobb 80 közé.