A 20-22 ezer állami gondozott fiatal fele már nem intézetben, nevelőotthonban vagy úgynevezett lakásotthonban él, hanem nevelőszülőnél. Az Európai Unió is szorgalmazza, hogy intézetből családba kerüljön az állami gondozottak – a köznyelv szerinti „intézetisek” – hatvan-hetven százaléka. Hazánkban négyszázötven munkaviszonyban álló nevelőszülő dolgozik, és több mint ötezret foglalkoztatnak úgynevezett megbízásos jogviszonyban. Ők azok, akik a több évtizedes, áldozatos munkájuk után nem kapnak nyugdíjat – állította lapunknak a Magyisz elnöke. Orbán István összehasonlításként kifejtette: amíg a hazai családokban átlagosan 1,3, a nevelőszülőknél 2,2 a gyerekszám. Van olyan nevelőszülő, aki a két vér szerinti gyereke mellett három-négy állami gondozott fiatalt nevel. Ők is nagycsaládosoknak nevezhetők, ha nem is oda sorolják őket – folytatta érvelését a szövetség elnöke.
– A Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójaként először 1983-ban egy budapesti tanácskozáson vázoltam fel, miképp lehetne nevelőszülői jogviszonyt létesíteni. Egy tizenkét oldalas szakanyagban egyebek közt jogszabályi javaslatokat tettem arra, hogy hány gyereket mennyi ideig kellene nevelni ahhoz, hogy a nevelőszülő nyugellátással járó fő- vagy másodállású jogviszonyban dolgozhasson. Egy évvel később intézetigazgatóként kidolgoztam és folyamatában bemutattam a jogviszonyban létesített nevelőszülői modellt. Ezt követően az Elnöki Tanács a „rangjára emelte” a hivatásos nevelőszülői foglalkozást. Olyan szakma lett, mint az ácsé, a festőé vagy a hegesztőé. De a jóval nagyobb többséget képviselő, nem hivatásos nevelőszülők helyzetét nem rendezte – sorolta a szélmalomharc állomásait a gyermekvédelmi szövetség vezetője.
Majd miután azt firtattuk, hogy havonta mennyi pénzhez jut egy állami gondozottakat nevelő nő, Orbán István elmondta: két gyerek neveléséért, minden pótlékot beszámítva átlagosan kétszázezer forintot. De gyakran ebből él a saját gyerekét és a két állami gondozottat nevelő személy egész családja, beleértve az apát is. – Nemcsak a havi járandóság jelenti a gondot, hanem leginkább az: ha a nevelőszülő belefárad a munkájába, és eléri a nyugdíjkorhatárt, dolgozzon bár három vagy négy évtizeden át, nem kaphatja meg az időseket megillető járandóságot. És mivel nem munkaviszonyban, hanem megbízásos jogviszonyban dolgozik, azt sem teheti meg, hogy a maga által vállalt havonkénti járulékkal szerezzen jogosultságot a nyugdíjra.
A Magyisz elnökétől megtudtuk: a kontinens nyugati és északi országaiban ez a probléma nem létezik, és még Románia is előttünk jár a nevelőszülők javadalmazásában és nyugdíjuk biztosításában. – Romániában, az erdélyi állami gondozott fiatalok érdekében magam is segítettem a nevelőszülők foglalkoztatásával kapcsolatos jogalkotási munkát– mondta Orbán.
Szerinte óriási megtakarítást jelentene az állam számára, ha jogszabályilag rendezett munkaviszonyban dolgozna az ötezernél is több nevelőszülő. Ez tíz-tizenkétezer ember megélhetését biztosíthatná, hiszen egy családon belül nemcsak az anya, hanem az apa is munkaviszonyban lenne. Az anya főfoglalkozásúként, férje pedig mellékfoglalkozásként látná el a gyermeknevelési, gondozási tennivalókat.
origo.hu
Sírás a víz alatt
