Napi sajtószemle

ALJAZEERA.NET
A pánarab televízió honlapján olvasható Oszama bin Laden, az al-Kaida vezetőjének videoüzenete. Bin Laden elmondta: ugyanazt teszik most az Egyesült Államokkal, mint amit egykoron tettek az Afganisztánt megszálló Szovjetunióval a nyolcvanas években. Tíz éven át véreztették a Szovjetuniót, ameddig az nem ment csődbe, és nem távozott a farkát a lába közé kapva. Most csak azt kell tenniük, hogy két mudzsahedint földrajzilag egy meszsze keleti pontra küldenek, és miután azok egy ruhadarabot a magasba tartanak „al-Kaida” felirattal, amerikai tábornokok egymás hegyén-hátán tódulnak oda, miközben a helyi lakosságot ellenségükké teszik. 2001. szeptember 11. az al-Kaidának csak ötszázezer dollárjába került. Amerika milliárdokat veszített rajta, és rengeteg munkahelyet. Ami Irakot illeti, az al-Kaida vezetője kijelentette: „A fekete cseppfolyós arany elvakította Busht, és amerikai cégek magánérdekeit az Egyesült Államok közérdeke fölé helyezte.” Hozzátette: „A háborúval azután a halálesetek száma megnőtt, az amerikai gazdaság kivérzett, és Bush Irak mocsarába keveredett, ami jövőjét veszélyezteti.” Az amerikai kormány szerint a videofelvétel eredetinek tűnik.

Information Clearing House
A népszerű amerikai portálon megjelent hosszabb elemzés azt mutatja be, hogy egyrészt a magát nem kormányzati szervezetnek beállító amerikai Emberjogi Figyelőt a kormányhoz kapcsolódó alapítványok pénzelik, valamint az amerikai kongresszus által finanszírozott politikai propagandaszervezet, a Nemzeti Demokrácia Alapítvány, másrészt pedig azt, hogy a szervezet által kiadott legutóbbi, Venezueláról szóló emberjogi jelentése alapvetően hazug. Az egyik jelentéstevő, José Miguel Vivanco, diplomáciai karrierjét Pinochet volt chilei diktátor idején kezdte, amikor a „hóhér durva szószólója volt”. De az Emberjogi Figyelő korábbi jelentéseit is az amerikai szövetségesek fehérre mosdatása jellemezte, mint amikor szorgalmasan igyekezett tompítani azt az öldöklést, amelyet Izrael hajtott végre Dzseninben, a palesztin menekülttáborban. A venezuelai média helyzetéről szóló részben például a jelentés azt állítja, hogy a nyomtatott médiát az állam ellenőrzi, holott, ha bárki ellátogat bármelyik venezuelai újságoshoz, és ránéz a Chávezt és kormányát a legélesebben támadó, ordító szalagcímekkel kiteregetett lapokra, bizonyítékot kap, hogy a jelentés arcátlanul torzít. Ugyanez a helyzet a televíziós állomásokkal. A kormány egyetlen ellenzéki tévéállomást záratott be, amiért az nyíltan támogatta a demokratikusan megválasztott elnök elleni katonai puccsot. Vajon melyik nyugati demokráciában tűrték volna el ugyanezt hasonló lépések megtétele nélkül?