Pécsvárad Mindenszentek-temploma

Pécsvárad a Mecsek délkeleti lábánál, a Pécsre vezető országos főút közelében fekszik. Magyarország egyik legrégebben ismert települése, az írott történelem előtti időkben keletkezett várhegyen található bencés apátsága már Szent István király életében elkészült, felszentelése 1038-ban történt. 1015-ben kelt alapítólevele – a szerzet birtokainak, élő és tárgyi javainak részletes lajstromával – páratlan értékű forrása a korai magyar állam történetének.
Talán még István édesapja, Géza fejedelem adta egyházi kézbe a sánccal és palánkkal övezett udvarházat a két hozzá tartozó kápolnával az ezredforduló előtti években, mégpedig a Rómából koronát hozó Asztrik apátnak és szerzetestársainak. Györffy György Árpád-kori történetiföldrajz-könyvében olvasható, hogy a Mons Ferreus – Vas-hegy – lábánál Szűz Mária és Szent Benedek tiszteletére alapított bencés apátságnak a király 41 (név szerint felsorolt) falut adományozott, összesen 1116 főnyi háznéppel, köztük a legkülönbözőbb foglalkozású iparosokkal és kétszáz fegyveressel. A birtoklevél heti két vásárt engedélyez a településen, egyet vasárnap a Szent Péter-egyház mellett, a másikat – szerdánként – az alszegen. Vámjövedelmük a monostort illette. Az 1050-es években Aba Sámuel király fia, Domoszló herceg a hevesi Markaz és Fegyvernek falvakat ajándékozta a pécsváradi apátságnak, és az ő adományából alapították Pécsvárad második egyházát a klastromtól északra fekvő Újpécs nevű városrészben. A hagyomány szerint Domoszlót e templom oltára elé temették el, tehát az építkezést a X. század második harmadában megkezdhették (a királyfi épségben maradt tetemét később áthelyezték az apátság altemplomába).
A mindenszentek titulusú templom első említése csak egy évszázad múltán, 1158-ban történik egy birtokjogi okiratban, helyét a bencés rendháztól nem messze, a Szent Péter-parókia szomszédságában jelölvén meg. Papja 1320-ban szerepelt egy összeírásban; 1333-ban az akkor már Újpécs plébániájaként szolgáló egyház két ízben 40 báni garas, 1334-ben 9 garas, 1335 ismét 40 garas pápai tizedet fizetett. Pécsvárad középkori története szinte csakis a bencés apátság ügyeiről szól, a monostoron kívüli templomokról kevés adat maradt fenn. A latinok Szent Miklós-templomával (1258) együtt összesen három külső épület közül pedig csak ez az egy: a temetőben található, a barokk korban részben átalakított Mindszent-egyház élte túl a viharos századokat.
A régi temetőben található templom széles, lapos tetőhajlatú épület, nyugati homlokfalába simuló toronnyal. Hajója négyzet alaprajzú, szokatlan tágassága azonban középkori bővítés következménye – amint a közeli Mánfán is látható. A román stílusú épületrész itt az északi hajófaltól a szabálytalan formájú, egyenes záródású szentély déli oldaláig terjed, határvonala a külső falon megfigyelhető. Belül a sekrestyéül szolgáló helyiség északi oldalát alkotja. Bár az épület régészeti feltárása és történeti feldolgozása máig nem történt meg, az eredeti, keskeny templomról feltételezhető, hogy jórészt még a XI. századi, Domoszló-féle alapítás korából származik. Szakmai körben vitatott a négyzetes szentélyek legkorábbi megjelenésének időpontja – Baranya északi részén Mánfa, Hetvehely, Komló és Mecseknádasd hasonló apszisú egyházai XII–XIII. századiak –, Dercsényi Dezső (1910– 1987) művészettörténet-professzor publikált véleménye szerint mégsem zárható ki a korábbi keletkezés. Hasonló alakú szentélyt ismerünk a XI. századból a Dunántúl északi peremén található Ghymeskosztolányban (Magyar Nemzet, 2002. december 14.). A pécsváradi Mindenszentek-templom apszisában egy szokatlan elhelyezésű, északra néző, kora román stílusú résablak is található. Déli „mellékhajóján” az ablaksor, a befalazott bejárat szemöldökköve és a sekrestye keleti falának keskeny ablaka tanúskodik a XIV. században történt építkezésről. A barokk harangtorony a török hódoltság után, az 1730-as években készült, Konrad Zinzendorf kölni érsek renoválási munkálatainak idején. A templom 1818-ig működött a mezőváros plébániájaként, azóta a temető kápolnájául szolgál.